A mesterséges intelligencia átsegíthet a lelki nehézségeken is – ha hagyjuk
Készen állunk a mesterséges empátiára?
Néhány hónappal ezelőtt mi is beszámoltunk arról, hogy kísérleti projektbe kezdett dr. Riskó Ágnes onkopszichológus és fia, a mesterséges intelligencia (MI)-dizájnnal is foglalkozó Csernák Bence. A ChatGPT-n alapuló chatbottól daganatos betegek és hozzátartozóik kaphatnak onkopszichológiai témákban segítséget. Akkor a hozzászólók többsége ugyanazon a véleményen volt: nem helyettesítheti egy robot a szakembert, ha lelki vagy mentális támogatásról van szó. De valóban így lenne? Mózes Zsófi írása.
–
Egy világjárvánnyal a hátunk mögött, látván az egészségügyi szakemberek helyzetét (illetve eleve a szakemberhiányt), a kiégés mértékét és a mentális nehézségekkel küzdő emberek millióit, vitathatatlan, hogy az empátia az egyik legértékesebb emberi erőforrás.
A szakemberek szerint azonban fontos tisztázni az empátia és az együttérzés közötti különbséget. Míg utóbbi magában foglalja a másik fájdalmának elismerését, az empátia azt jelenti, hogy teljesen beleéljük magunkat egy másik ember helyzetébe, átvesszük az adott személy perspektíváját és elismerjük az általa megélt igazságot. Ehhez azonban nagyfokú mentális erőfeszítésre van szükség. A valódi empátia mentes az ítélkezéstől, és segít az érintettnek abban, hogy úgy érezze, a másik valóban megérti a helyzetét.
Tekintettel azonban a társadalomban tapasztalható feszültségekre, lehetséges-e, hogy kifogyunk az egymás iránti empátiából?
És ha igen, fordulhatunk-e terapeuták helyett a mesterséges intelligenciához?
A kérdés által feszegetett probléma nagyon is valós. Az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) az egészségügy egyik olyan területét vizsgálta, ahol elengedhetetlen az empátia képessége: a pszichológusok körében végzett felmérés eredményei alapján azonban a szakemberek 45 százaléka arról számolt be, hogy 2022-ben úgy érezte, kiégett. A megkérdezettek közel fele ráadásul arról is beszámolt, hogy már nem tudja kielégíteni a páciensei által felé támasztott kezelési igényeket.
Az érzelmi kimerülés egyúttal a mély empátiához szükséges erőforrások kimerülésével is jár: romlik a mentális rugalmasság, a perspektívaválasztás és az érzelmi szabályozás képessége is.
Már az APA 2009-es felméréséből kiderült, hogy a pszichológusok 40-60 százaléka tapasztalta a szakmai működésének nehézségeit szorongás, depresszió vagy kiégés következményeként. Emellett a pszichológusok közel 40 százaléka folytatta a munkát, miközben „túlterheltnek” érezte magát – derült ki egy, az egészségügyi központokban dolgozó pszichológusok körében végzett tanulmányból.
Az empátiát fenyegető veszélyek azonban túlmutatnak a mentális egészségügy területén
Egy amerikai diákok körében végzett kutatás szerint 1979 és 2009 között 40 százalékkal csökkent az empátiás törődés és a perspektívaátvétel a kapcsolatokban – Sara Konrath, a kutatást vezető pszichológus úgy véli, leginkább a társadalom széttagozottságának, a kisebb létszámú családoknak és az egyéni teljesítmények oktatásban történő felnagyításának köszönhetően.
Erre lehet megoldás a mesterséges empátia?
Rosalind Picard, az MIT egyik vezető kutatója tanulmányozta az MI által szimulált empátia hatását a dühre és a kreatív problémamegoldásra. Egy kontrollcsoporttal összehasonlítva a résztvevők szignifikánsan jobban teljesítettek egy szókirakó játékban, amikor olyan empatikus válaszokat kaptak egy chatbottól, mint például: „Majdnem sikerült!” és „Ez egy nagyon jó tipp volt”.
A mesterséges intelligencia válaszai egyúttal semlegesítették a dühöt is, ami hatással lett volna a résztvevők játékteljesítményére.
Más eredmények is arra utalnak, hogy a mesterséges empátia befolyásolhatja a hangulatot: a Wysa alkalmazást – ami egy mentális jóllét fenntartását célzó, mesterségesintelligencia-alapú chatrobot – tesztelő kutatók megállapították, hogy az empátián alapuló MI-kommunikáció javította a depresszióban szenvedő felhasználók közérzetét. A Woebot, egy másik chat-alapú szerver felhasználói jelentős javulásról számoltak be a szerhasználat, a sóvárgás, a depresszió és a szorongás terén.
Egy másik, szintén a Wysával végzett tanulmány a felhasználók és a chatbot közötti kötődés minőségét is megvizsgálta. A szerzők az érzelmi kötődés növekedését figyelték meg mindössze nyolc nappal azután, hogy a résztvevők használni kezdték az alkalmazást, de még ennél is meglepőbb talán, hogy a Wysával folytatott beszélgetés értékelése hasonló volt ahhoz, ahogy a hagyományos, személyes viselkedésterápiát értékelték a páciensek.
Nyelvi- és szabályalapú empátia
A Wysa és az ahhoz hasonló eszközök elsősorban szabályalapú modelleken keresztül alkalmazzák a mesterséges empátiát – tehát csak előre programozott válaszokból képesek meríteni, és önállóan nem tudnak új mondatokat létrehozni.
Ezzel szemben az olyan nagy nyelvi modellek, mint a ChatGPT, hatalmas szöveges adathalmazból alkotnak természetesnek ható válaszokat. Ez a rugalmasabb nyelvi modell, úgy tűnik, képes szimulálni az empatikus reakciókat, az eredmények pedig meglepően emberien hangzanak.
Ezt támasztja alá a kutatók azon tapasztalata is, amely szerint az emberek hajlamosak nagyon rövid idő után emberi tulajdonságokat tulajdonítani a mesterséges intelligenciának.
A kutatások még nem vizsgálták a nagyméretű nyelvi MI-modellek empátiája által gyakorolt hatást a jóllétre, nem lenne meglepő azonban, ha ezek a hatások meghaladnák a szabályalapú mesterséges intelligencia, például a Wysa vagy a Woebot esetében tapasztaltakat.
Lehetőség vagy kockázat?
Vannak, akikben felmerül az aggodalom a fentiek hallatán, hogy az MI empátiájának a mentális egészségügybe való integrálása kapcsán az esetleges veszélyek meghaladják a lehetőségeket.
De gondoljunk csak bele: az emberiség által elért számos fejlesztés – a repülőgépektől a telefonokon át például a pacemakerekig – magában hordozta annak a lehetőségét, hogy a dolgok balul sülnek el. Mivel azonban ezekben a találmányokban kivétel nélkül ott rejlett a lehetőség, hogy segítsenek az embereken és életeket mentsenek, még több időt és erőforrást fektettünk abba, hogy feltárjuk ezeket a lehetőségeket, és olyan innovációkat hozzunk létre, amelyek végső soron valóban segítik az embereket.
Ezek függvényében miért ne adhatnánk hasonló lehetőséget a mesterséges intelligenciának is?
Bár a mesterséges intelligencia technológiája exponenciális ütemben fejlődik, nem kérdés, hogy erős etikai biztosítékokra van szükség azoknak a felhasználóknak a védelmében, akik az MI-ra támaszkodnának, amikor egy értő fülre van szükségük. Megfelelő védelem mellett azonban úgy tűnik, hogy a mesterséges intelligencia empátiájának helye lehet a megértés és a vigasztalás biztosításában – különösen akkor, amikor nem állnak rendelkezésre jobb alternatívák.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ SvetaZi
