Tisztán emlékszem apukám ábrázatára, amikor az akkor kiskamasz öcsém előadta a legújabb közös program ötletét: menjenek el meccset nézni. Csakhogy a helyszín nem egy stadion vagy egy sportpálya volt, hanem egy mozi, az időpont meg kábé akkorra esett, amikor apukám normál esetben épp a másik oldalára fordul takaróba bugyolálva, tehát úgy hajnali két óra.

Ebből már sejthetitek, hogy nem foci- vagy kosármeccsre váltottak jegyet, hanem egy széles körben még kevésbé ismert, ám a maga keretei között nagyon is népszerű e-sport játék világbajnoki döntőjét nézték meg.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy van több számítógépes játék, amivel egyesek professzionális szinten tudnak játszani, csapatokba verődnek, és az adott játék versenyzői összemérhetik tudásukat, mindezt pedig élőben közvetítették a világ másik feléről egy budapesti moziban. 

 

Több a hasonlóság a hagyományos értelemben vett élsporttal, mint gondolnánk

A mi családi életünkben ennyiben ki is merült az e-sport jelenléte, ám Magyarországon is vannak, akik erre tették fel az életüket. Egy közülük Domoszlay „kolor” Ádám is, aki a CS:GO nevű játék egyik hazai éllovasa, csapatával több nemzetközi versenyen is eredményesen szerepeltek. Elmondása szerint professzionális játékosként Ádám mindennapjai sokban hasonlítanak azokéhoz, akik valamilyen fizikai sportban nyújtanak világszínvonalú teljesítményt: edzések, csapatmegbeszélések és versenyek váltják egymást.

Hogyan lesz valakiből hivatásos gémer? Nagyjából úgy, ahogy élsportoló lesz az ember: hobbiként kezdődik, majd sok gyakorlással, kitartással és elhivatottsággal olyan szintre fejleszti magát, hogy megállja a helyét a legjobbak között.

Domoszlayné Babják Orsolya, Ádám édesanyja elmondta, fia is így kezdte, a fordulópontot pedig egy eredményes nemzetközi verseny jelentette, ami után számukra is nyilvánvalóvá vált, hogy ez már több a fiúk számára, mint délutáni „kockulás” a haverokkal.

Egy kicsit mindannyian gémerek vagyunk

Fromann Richárd szociológus tíz éve tanulmányozza a gémerek világát, és azt mondja, már a kutatás elején egyértelművé vált, hogy a gémerekről szóló sztereotípiák – miszerint minden játékos elhízott, pattanásos tinédzser, aki a napfényt csak a netről ismeri – egyáltalán nem állja meg a helyét. Egyrészt, mert lányok is vannak szép számmal az e-sportolók között, másrészt a játékoslét nem egyenlő az egészségtélen életmóddal.

Ezek a címkék abból erednek a szakértő szerint, hogy az emberek nem ismerik ezt a világot, külső szemmel csak nagyon kevés aspektusa látszik, az ismeretlentől való félelem miatt pedig hajlamosak vagyunk bagatellizálni. Közelebbről megvizsgálva ezt a közeget pedig arra a megállapításra jutott: nemcsak hogy a sztereotípiáknak nincsen semmi alapja, de olyanok is részesei ennek a kultúrának, akikről elsőre talán nem is gondolnánk.

Példaként említi, hogy nagyon sok középkorú vagy idősebb nő játszik hasonló számítógépes játékokkal, ahol csapatban kell együtt működni, ugyanis szociális interakcióik jelentős része az online térbe helyeződött át, ennek egyik területe pedig a játékok világa, amikben csapatban kell együttműködni.

Azonban ezek a kapcsolatok sokszor nem korlátozódnak a virtuális térre, sokan ezeken a platformokon találták meg párjukat, akikkel családot alapítottak.

Fromann Richárd hangsúlyozta azt is: ahogy nem lehet általánosságban beszélni „a sportolókról” vagy „az újságolvasókról”, úgy nem lehet egy zsákba gyömöszölni az összes gémert sem, hiszen különböző szintjei vannak ennek is. A szakértő rávilágított, hogy bizonyos mértékben mindenki gémer, az is, aki a számítógépén játszik, és az is, aki a villamoson tologatja a színes cukorkákat a telefonján: más a szint, de az élmény hasonló.

Ha kíváncsi vagy, hogy mit jelent egy hivatásos gémer anyukájának lenni a gyakorlatban, és miért mondja a szakember, hogy a virtuális világ már az ősemberek életében is jelen volt, akkor hallgasd meg a Magenta Podcast gémerkultúráról szóló adását!

Dián Dóri

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/CasarsaGuru