„Ma már mindenki influenszer kisebb-nagyobb mértékben” – Interjú Csermely Ákossal, a 20 éves Internet Hungary alapítójával

–

WMN: Mennyit változott a magyar internetes tér és benne a felhasználók helye, fogyasztási szokásai az elmúlt húsz évben?

Csermely Ákos: Az internetes gazdaság teljesen átalakította a fogyasztók és a vállalatok életét az elmúlt két évtizedben. Az 1990-es években az internet még egy szűk szubkultúraként indult, amiről sejtettük, hogy fontos lesz gazdasági szempontból is, de sokkal inkább az innovatív és álmodozó emberek játszótere volt. A fogyasztók, vagyis sokkal inkább felhasználók a rendszer szerves alakítói és partnerei később lettek.

Manapság az internetes tér is a fogyasztás ugyanolyan élettere, mint a fizikai valóság. Egyre ritkábban teszünk különbséget a két tér között. A felhasználók szerepe azonban átalakult: sokkal közvetlenebb lett a kapcsolat a felhasználók és az őket kiszolgáló cégek között.

Egyrészt soha nem látott mennyiségű adatot osztunk meg magunkról, ami alapján a cégek személyre szabott szolgáltatásokat, ajánlatokat tudnak adni, így a fogyasztók a termék- és szolgáltatás-fejlesztés szerves részei lettek.

A fogyasztók szerepe felértékelődött: mivel szinte azonnal tudnak visszajelzéseket adni, az ő döntéseik tudnak cégeket, termékeket és szolgáltatásokat gyorsan az egekbe repíteni, vagy akár a földbe döngölni. A cégeknek ma már sokkal jobban oda kell figyelniük a fogyasztók visszajelzéseire, akik nem csak a lábukkal és a pénztárcájukkal, de a klikkjeikkel is szavaznak.

A közösségi média ezen a téren forradalmi változásokat hozott,

ma már szinte minden fogyasztó influenszer kisebb-nagyobb mértékben.

A cégek pedig akkor válaszolnak jól erre a kihívása, ha ebben lehetőséget, és nem veszélyt látnak. Minden fogyasztójukban potenciális evangelistát kell látniuk, aki nemcsak fogyasztóként, de az üzeneteik célba juttatójaként is fontos számukra.

WMN: Hová dobott bennünket a digitális forradalom? Tudtunk jól élni a vívmányaival? Milyen vadhajtásokkal kell megküzdenünk?

CS. Á.: Sokkal kényelmesebb és kiszámíthatóbb az életünk: tudjuk, mikor fog megérkezni a megrendelt csomagunk, hol jár a megrendelt taxi, de azt is az okostelefonon tudjuk követni, hol jár a villamosunk vagy a gyerekünk vonata. Ma már mindent azonnal el akarunk érni online, választ várunk a kérdéseinkre. A termékeladás mellett szolgáltatást is kell nyújtani. Ha ezt nem tudja egy cég megadni nekünk, egyszerűen továbbállunk.

Természetesen ebben az is benne van, hogy függünk ezektől az újdonságoktól, nagyon gyorsan az életünk részévé váltak. Elég csak arra gondolni, hogyan érezzük magunkat, ha lemerül a telefonunk… Erről gondolhatjuk azt, hogy túlságosan függünk a technológiától, de a védőoltásokhoz vagy a fűtött lakásokhoz is hamar hozzászoktunk, és ezekhez a civilizációs vívmányokhoz is ragaszkodunk, úgyhogy nem gondolom, hogy a digitalizáció más innovációtól különösen eltérne.

Az pedig rajtunk múlik, hogy mire használjuk a lehetőségeinket.

Láthatjuk úgy, hogy az internet csak vicces videókkal és kamu hírekkel van tele – mert ezek terjesztése valóban könnyebb lett –, de ne feledjük, hogy az online világ elképesztően kitágította a lehetőségeinket és a tudásunkat is: egy gép előtt ülve rengeteg szakmát akár ingyen megtanulhatunk, és sokkal egyszerűbb és olcsóbb lett vállalkozást indítani. Szép számmal van arra magyar példa is, hogyan tudtak hazai cégek a globális piacokra kijutni. Közismert, hogy az egész világon használják a Prezit kreatív prezentációkhoz, de abba már ritkábban gondolunk bele, hogy milyen jó dolog, amikor magyar filmek és sorozatok jutnak el a világ szinte minden országába az online streamingen keresztül, vagy az, hogy számos magyar technológiai megoldást használnak a világ legnagyobb cégei. Rajtunk múlik, hogy mennyire tudunk élni a kínált lehetőségekkel – ezért is tartom kiemelten fontosnak a tanulást, ezért is szervezem két évtizede az Internet Hungary konferenciát. A szervezés alatt ugyanis én is tanulni akarok!

WMN: Számodra melyek a legizgalmasabb jelenségek, projektek, amelyek a magyar médiapiac digitalizálódásával, a tartalom-előállítás demokratizálódásával megjelentek?

CS. Á.: Két évtizede néhány tucat internetes portál, három országos tévé és egy-kétszáz országos nyomtatott újság volt. Ma már tizenegyezer médiatermék van becslések szerint a piacon.

De ma már azt se könnyű megmondani, mi a médiatermék? Hiszen egy okostelefonon bárki közösségimédia-csatornába kezdhet, és ha elegen követik, az is médiafelület lesz, ahogy a vállalatok is egyre több saját tartalmat állítanak elő.

Nagyon izgalmas, hogy a legnépszerűbb youtuberek megjelennek a hagyományos médiában, leginkább a tévékben. Egyre nagyobb az átjárás, az összekapcsolódás a médiatípusok között: tévék tartalmait okostelefon-alkalmazásban egy telekommunikációs cég csomagjaiban is elérhetjük, míg az okostévék OTT-kínálatában független producerek dokumentumfilmjei kerülhetnek be.

WMN: Mennyire tudatos, vagy másképpen: mennyire megvezethető a magyar fogyasztó az online térben? 

CS. Á.: Érdemes talán arra választ adni először, hogy létezik-e magyar fogyasztó? A digitális világban egyre inkább leomlanak a határok, egyre inkább globális cégek és szolgáltatók versenyeznek a világ minden fogyasztójáért. Elég csak az e-kereskedelmi piacot megnézni, a hazai fogyasztók ezermilliárdos költéseinek közel fele külföldi cégekhez került! Nem hiszem, hogy a magyar fogyasztók jelentősen eltérnének a globális, de különösen az európai trendektől.

Ami a megvezetést illeti: egyre tudatosabbak a fogyasztók, kiemelten fontos számukra a transzparencia, egyre tudatosabban keresik azokat a cégeket, amikben hosszú távon meg lehet bízni. A jól felépített márkák ezért is egyre értékesebbek. A maga minőségi reputáció lehet az igazi vagyonod!

WMN: A tudatosság egy másik területen is egyre inkább előtérbe kerül: a környezetünkhöz, a fenntarthatósághoz, a bolygó jövőjéhez fűződő viszonyunkban. Ez a konferencián is külön témaszekciót kapott, nem véletlenül. Hogyan segítik a digitális kor, az online világ megoldásai ezeket a globális szinten égetően aktuális folyamatokat/mozgalmakat?

CS. Á.: A digitális térben sokkal könnyebb az emberek figyelmét ráirányítani például a környezet aktuális kihívásaira is.

A cégek is egyre fontosabbnak tartják a környezeti fenntarthatóságot – és erre az egyre több visszajelzést adó fogyasztóik rá is szorítják őket. Ma már elvárás, hogy a vállalati kommunikációban jelenjen meg ez a téma is, de lehetőség is a cégeknek.

Akik kreatív és a fogyasztóiknak releváns, mégis könnyen érthető megoldásokat adnak arra, hogy a fogyasztók tehessenek a környezet védelmében, azok nyerni fognak. Kis lépésekkel is jelentősen előre lehet haladni: legyen lehetősége a fogyasztóknak választani például környezetkímélő csomagolást, szállítási módot, vagy éppen fizethessék meg a környezetterhelésük kompenzálását, adhassák le újrahasznosításra a már nem használt termékeket. Itt is igaz, hogy a fogyasztók bevonása a legjobb út!

WMN: Az idei, jubileumi Internet Hungary a „játékról" szól. Vissza a gyökereinkhez? Vagy a gyermeki énünk megtalálása a jövő? 

CS. Á.: Az internet a hőskorban egy formális szabályok nélküli óriási játszótér volt. Ez kellett ahhoz, hogy elképesztő gyorsan tudjon fejlődni, és eddig nem látott gyorsasággal tudja átalakítani a mindennapjainkat. Ha megnézzük a néhány évtizeddel ezelőtti sci-fiket, sok tekintetben messze túlszárnyaltuk az akkor még hihetetlennek tűnő elgondolásokat.

Ilyen szempontból valóban a hőskorhoz való visszatérést jelenti a játékosság. Másrészt, ha megnézzük a sikeres digitális vállalkozásokat, a sikerük receptjének mindig fontos része volt az egyszerűség, a játékosság és a felfedezés öröme. Gondoljunk csak bele, hogy a Google Street View szolgáltatása mire jó! Természetesen lehet ennek is gyakorlati haszna, ha meg akarjuk nézni, pontosan melyik hotelben fogunk megszállni, de azért ezt a térkép is megmutatná. A megoldás játékra, virtuális felfedezésre csábít, órákat lehet benne eltölteni! Ugyanígy számos e-kereskedelmi platform épít erre, az Aliexpress-en százmilliók keresgélnek vicces, hasznos és érdekes mütyürök után, ahogy a Wish is a vásárlások játékosságára épít. Az e-sport ma már dollármilliárdos üzlet, és ez is a virtuális játékról szól. De a médiaipar is egyre inkább az online videófogyasztás, a streaming felé nyit: a Netflix sorozatai is azért olyan lebilincselők, mert a felfedezés, az új és más megismerésének érzetét adják el a nézőiknek.

WMN: Tudunk (vagy másképp: miért nem tudunk) jól játszani?

CS. Á.: 

Azt gondolom, hogy még mindig kicsit félősek, bátortalanok vagyunk. Nem hiszünk magunkban eléggé.

Magyarország élen járt az internetes gazdaság építésében a régióban, de nem tudtuk ezt készpénzre váltani. Ha ma körbenézünk az online gazdaságban, akkor azt láthatjuk, hogy cseh és román cégek dinamikusan fejlődnek a magyar e-kereskedelmi piacon, a lengyelek is egyre több területen sikeresek. Sok térségbeli cég már Nyugat-Európában is bővül, míg a magyar kereskedelmi cégek mintha kicsit lemaradtak volna. Szerencsére azért vannak jó példák – mondok két olyan céget, amelyik a mostani konferencián nem lesz előadó. A Booking és az Airbnb szállásfoglaló rendszerekkel nem sokan merték fel venni a versenyt, a szállás.hu azonban jól lépett, és régiós terjeszkedésével még erősödni is tudott. A MOL is lehetőséget látott abban, hogy a jövő már nem a benzinkutakról szól: mobilitási szolgáltatásokat indítottak, a kiskereskedelemben erősítettek – megelőzve a legnagyobb globális versenytársakat. Aki szereti, amit csinál, nyitott a játékra és a tanulásra, hasonlóan sikeres lesz.

D. Tóth Kriszta

Kiemelt fotó: Getty Images