–

Íme, a kép, ahol még boldogan szelfizgettem mit sem sejtve…

…és ilyen voltam, miután két órát letoltam a parkban. Amikor megérkeztem az irodába, a minimum két gyerekkel rendelkező kollégák együtt érzően megveregették a vállam, majd jól kiröhögtek, végül pedig lefotóztak, hogy meglegyen ez a kép az örökkévalóságnak emlékeztetőül. Majd hozzáfűzték: és még nem is voltál soha szülőin. 

Na, de a negativitást félretéve, baromi izgalmas helynek ígérkezett a Future Park az előzetes infók alapján. Úgyhogy belevetettem magam, és teljes erőbedobással kipróbáltam mindent, amit csak lehetett.

Andrássy Élményközpont bemutatja: Future Park

Az Andrássy Élményközpont cirka egy hónapos csúszással, de végre megnyitott a Párisi Nagy Áruházban.

Interaktív kiállítását a TulipánTündér Produkció hozta ide, amely korábban olyan programokért felelt, mint az Álomutazó című mesemusical, az űrutazást népszerűsítő Gateway to Space kiállítás vagy a Living dinosaurs – Őskori állatkert-kiállítás, melyeken a látogatók megismerkedhettek már kihalt őslényekkel. Illés Gabriella, a produckiós cég vezetőjének elmondása szerint, már régóta szerettek volna találni egy helyet, ahol állandó teret kaphatnak az említett interaktív kiállítások.

Az Andrássy Élményközpontban pedig végre otthonra találtak és ezentúl három-hathavonta tartó kiállítások váltják majd egymást, valamint egy egészen egyedi interaktív művészeti élménypark (sok szempontú kortárs kiállítás) várja a gyerekeket és szüleiket. Íme, bájos segítőm, fotósom, Chripkó Lili, aki bemutatja, milyen gyönyörű hátterek előtt lehet pózolni. 

Mit jelent az, hogy interaktív kiállítás?

Lényegében azt, hogy a kiállítás részévé válhatunk mi magunk is, sokszor maguk a látogatók irányítják, hogy mi történjen. Az első szobába belépve például rögtön olyan érzése támad az embernek, mintha egy szürreális álomvilágba kerülne. Minden léptünknél virágok nőnek ki a talpunk alatt. A szoba mindegyik oldalán színes, rajzolt állatok mászkálnak a falon, például egy pszichedelikus gyík, de lehet, hogy egy hatalmas bálna úszik el épp a fejünk fölött.

Egy egyedi technológiai megoldásnak köszönhetően, a gyerekek maguk is részesei lehetnek a kiállításnak, méghozzá úgy, hogy alkotnak valamit, amit utána életre kelthetnek ebben a szürreális álomvilágban. 

A megadott sablonokat a kontúron belül maradva ki kell színezniük, majd a szkennelést követően megelevenedik a figura az interaktív falon. 

Az interaktív kiállítás egy japán csapat keze munkáját dicséri. A teamLab 2001 óta foglalkozik installációkkal, az ilyen és ehhez hasonló gamification-ös élményjátékot különböző művészekből, programozókból, építészekből és mérnökökből álló csapat hozta létre.

Virtuális valóság magasfokon

További hét termen mentünk végig, volt, ahol egy egész szoba csak világító labdákból állt. Mindegyik labda különböző színű fényt és hangokat bocsátott ki. Egy átlagos kölyökparktól eltérően viszont, a gömbök kommunikálnak egymással, érintés után egy labda a szomszédos labdákra is hatással van, megváltozik a színük. A játék azon túl, hogy látványos, a térérzékelést is fejleszti.

Voltak ennél elgondolkodtatóbb játékok is, például, amelyben a gyerekeknek kellett az asztalon ugráló emberkék útját igazgatni. Ahhoz, hogy a kis emberek viselkedése megváltozzon, el kellett különböző tárgyakat helyezni az asztalon, ezeken kezdtek el ugrálni az emberkék, felmásztak rájuk, lecsúsztak róluk. Más helyszínen esőfelhőket tereltek a tűz fölé, hogy eloltsák azt…

A gyerekek építhettek várost, és ugróiskolázhattak is. Ez utóbbi volt talán mind közül a leglátványosabb. Nemcsak az animáció volt elképesztően szép, de az alkotók érezhetően külön figyeltek a hangokra, zörejekre is, ami számomra növelte az élményt és valóban olyan volt, mintha egy számítógépes játék résztvevői lennénk.

Szeretik-e a gyerekek?

Kétségkívül. Nem kérdés, hogy ez lesz az a hely, ahová minden szülőt elrángatnak majd. Kétórányi aktív parkozás azonban engem totálisan lefárasztott. Akármennyire csodás a hely, itt is megjelennek azok a szülőtípusok, amelyek a kölyökparkokban is próbára teszik a többi család türelmét. Mint például az az anyuka, aki képtelen volt türelmesen megvárni, amíg a gyereke játszik, úgy kiabált vele, mintha az edzője lenne, hogy „ne bénázzon, oldja már meg a feladatot”. Majd végül abbahagyta a rikácsolást… és átvette az irányítást.

Lélekbúvároknak, szociológusoknak aranybánya a hely, szabadon tanulmányozható a gyermeki elme, humor és kreativitás. Hiába voltak ugyanis kiírva a szabályok, hogy melyik játék mire való, mit fejleszt, hogyan kell használni, a gyerekek a maguk kedvük szerint használták és töltötték meg új értelemmel.

Volt egy fiú, aki beszkennelte a saját kezét a papírlapra, így kelt életre a saját kéz alakú medvéje, más pedig nem kiszínezte az állatokat, hanem különféle üzeneteket írt rá.

Fun fact: hogy érzi magát itt az, akinek utazási betegsége van?

A parklátogatás során egy igazán érdekes jelenségre lettem figyelmes: a vizuális hatások kapcsán baromi rosszul lettem. Akinek nem ismeretlen az utazási betegség – köznyelvben: az autóban hányós betegség – az tudja, hogy nemcsak az autóban, de stroboszkópos partyban, IMAX-ban, 3D vetítésben ugyanígy hányingere lesz a vizuális hatásoktól. Különösen akkor, ha fülledt, levegőtlen helyen van az ember.

A sor immár kiegészíthető a Future parkkal is, ahol a falakról, földről tükröződött vissza a vetített animáció. Számomra, mondjuk, nem von le semmit az interaktív kiállítás értékéből a rosszullét, hozzászoktam ezekhez a tünetekhez.

A rosszullét különben az agyban keletkezik, nem a gyomorban, és az az oka, hogy ellentmondásos jelzést kap az agyunk: mozgásban vagyunk, miközben mi magunk nem mozgunk. A szervezetünk ezért válaszreakcióként hányingerrel védekezik. Szóval, ha a kisgyereked vagy te magad rendszerint rosszul leszel utazáskor a kocsiban, érdemes ezzel számolnod a park látogatása közben is.

Szülők vs. gyerekek

Összességében: elképesztően látványos hely az Andrássy Élményközpont interaktív kiállítása, ahol úgy lesznek részesei a gyerekek egy egészen modern, újszerű művészeti projektnek, hogy azt még élvezik is. Személy szerint nagyon tetszett, hogy nem versenyfeladatokat kapnak itt a gyerekek, nincs pontszámítás, sem rangsor a játék végén. Éppen ezért bátorságot, önbizalmat adhat számukra, hogy végtelenül sok lehetőségük van a hibázásra..

Amiben engem személy szerint nem győztek meg teljesen, az az, hogy valóban van-e készség-, térlátás-, kreativitás-, térérzékelés-fejlesztő hatásuk ezeknek a játékoknak. Ettől eltekintve egyértelmű, hogy a gyerekek tetszését elnyeri, hiszen egy olyan játszóház, ami egyben kiállítás is. Jó megoldás arra, hogyan szerettessük meg a gyerekekkel a művészetet. 

Szőcs Lilla

Képek: Chripkó Lili