–

Szeptember 16. az ENSZ Közgyűlés hatására az ózonréteg védelmének nemzetközi napja lett. De miért fontos az ózonréteg, és mitől kell megvédeni? Röviden: tőlünk. De ne szaladjunk ennyire előre.

Egy kis kémia

A jelenség megértéséhez fontos tudnunk, hogy az ózon három oxigénatomból álló molekula, ami egyaránt keletkezhet természetes körülmények között, és emberi tevékenység nyomán is. A földfelszín közelében légszennyező anyagokból jön létre, – amik előfordulhatnak például vegyi üzemek, nyomdák, járművek vagy kazánok közelében – , és bár belélegezve káros, de mivel a baktériumokat és más kórokozókat is elpusztítja, gyakran használják fertőtlenítésre.

Természetes formájában a nap ultraibolya-sugárzásának (UV), és a molekuláris oxigénnek a kölcsönhatásából keletkezik, általában a sztratoszférában. Itt, 15–30 kilométerre a földfelszíntől található az ózonréteg, ami a légkör nagy ózonkoncentrációjú része.

De miért fontos ez?

Bár minden tízmillió levegőmolekulából csak három ózonmolekula, nagyon fontos szerepet tölt be a földi élet védelmében: az ózonréteg védőpajzsot jelent a Napból érkező káros UV-sugárzással szemben, melynek 98 százalékát elnyeli. Ennek köszönhető többek között, hogy bolygónkon kialakulhatott az élet:

az ózonréteg nélkül ugyanis az UVA- és UVB-sugarak akadálymentesen fejtenék ki káros hatásaikat, napégést, bőröregedést és többféle bőrrákot okozva.  

Rés a pajzson

A nyolcvanas években a szakemberek azonban riasztó tendenciákra lettek figyelmesek. 1985-ben Joe Forman és kollégái a sztratoszféra ózonszintjének nagymértékű csökkenéséről számoltak be, mely már az évtized elejétől megfigyelhető volt. A legnagyobb csökkenést a sarkvidékeken tapasztalták, és a Déli-sark fölötti elvékonyodást pedig már ózonlyuk néven emlegette a szakma. Bár ez a megnevezés félrevezető, hiszen ezeken a helyeken is megtalálható az ózonréteg, csak a normálisnál vékonyabb rétegben, ezáltal kevesebb védelmet biztosítva a káros sugárzásoktól. Az ózonlyuk hivatalosan olyan terület, ahol az ózonoszlop a 220 Dobson-egységet nem haladja meg.

Az Antarktisz fölött azért alakulhatott ki nagykiterjedésű elvékonyodás, mert itt a sztratoszférában hosszú ideig hideg van (nagyon hideg, -78 °C alatti hőmérséklet), ez pedig serkenti a felhők kialakulását, amik megkötik az ózonréteget károsító anyagokat.

Bár olyan természeti katasztrófák, mint az erdőtüzek vagy a vulkánkitörések is károsítják az ózonréteget, az ózonlyuk kialakulása alapvetően emberi tevékenység következménye.

A számos, ózonréteget veszélyeztető gáz közül a CFC-gázok okozzák a legsúlyosabb károkat. Ezek a gázok a XX. század első felében felváltották a hűtőgépekben addig használt, mérgező anyagokat (mint az ammónia és a kéndioxid). Az olcsó, nem gyúlékony és nem mérgező gázok a század közepére széles körben elterjedtté váltak légkondicionálókban és hűtőgépekben, de később aeroszolokban és csomagológázként is gyakran alkalmazták.

A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy már a hetvenes években kimutatták kísérletekkel, hogy a földi körülmények között semleges gázok a légkör magasabb rétegeibe jutva az UV-sugárzás hatására klór és brómatomokat bocsátanak ki, amik elpusztítják az ózonmolekulákat, akár gyorsabban, mint ahogy az ózon képes újratermelődni. 

Létezik fenntartható költözködés, felújítás? – Így csináljuk mi!

Holnap – 2023. szeptember 14. – SzAE

A megoldás nem várhat

A Föld védőrétegének megóvásához átfogó intézkedésekre volt szükség, ezért a montréali jegyzőkönyvv 1987-es aláírásával a résztvevő országok vállalták, hogy szabályozzák az ózonréteget veszélyeztető gázok gyártását és felhasználását. A megállapodás egyike a kevés univerzálisan elfogadott környezetvédelmi megállapodásoknak, ezt ugyanis 197 ország írta alá, ezzel vállalva az ózonréteg megóvásában való részvételt. „A fejlődő és a fejlett országok egyenlő, de differenciált felelősséggel rendelkeznek, de ami a legfontosabb, hogy mindkét országcsoport kötelező érvényű, időhöz kötött és mérhető kötelezettségeket vállal” – olvasható az ENSZ hivatalos oldalán.

Az ózonlyuk 2000 szeptemberére elérte legnagyobb kiterjedését, több mint 28 millió négyzetkilométert, ami az EU területének több mint hatszorosa.

A CFC-gázok felhasználásának és gyártásának nagymértékű visszaszorításával ugyan tettünk jó pár lépést a megfelelő irányba, a kár helyreállítása évtizedeket vehet igénybe. Az ózonréteg lassan regenerálódik, és bár nem csökken minden évben a kialakuló ózonlyuk mérete, sőt, 2023 nyarán az elmúlt évtized legnagyobb kiterjedésű ózonhiányát mérték az Antarktisz fölött (21 millió négyzetkilométereset), mégis van remény. Egyes becslések szerint a XXI. század közepére, mások szerint 2080-ra állhat helyre az ózonréteg, de már az eddig elért eredmények is rengeteg kártól óvták meg az emberiséget. Az ENSZ becslései szerint a montréali jegyzőkönyv intézkedései nélkül az ózonréteg csökkenése 2050-re megtízszereződött volna, sokmillió rákos megbetegedést és szürkehályogot okozva.

A bevezetett intézkedések a becslések alapján évente nagyjából kétmillió embert óvnak meg a bőrrákos megbetegedésektől 2030-ig.

Mit tehetünk még?

A jelenlegi egyensúly törékeny, és bár a montréali jegyzőkönyv intézkedései nagy sikerrel vonták ki az ózont veszélyeztető CFC-gázokat, egyéb üvegházhatású gázok továbbra is veszélyt jelentenek az ózonréteg gyógyulására. Így az ózonlyuk befoltozásáért egyéni szinten leginkább a saját kibocsátásunk csökkentésével tudunk tenni. Illetve régi, esetleg még ózonveszélyeztető gázokat tartalmazó eszközeink cseréjénél, javításánál érdemes arra is odafigyelni, hogy a káros anyagok ne juthassanak a levegőbe, azoktól szakszerűen szabaduljunk meg, például adjuk le őket veszélyes hulladékként erre alkalmas gyűjtőtelepen.

Források: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ CHRISTOPH BURGSTEDT/SCIENCE PHOTO LIBRARY

Pichler Zsófi