–

Van egy történet, amivel kapcsolatban a legtöbbször gondban vagyok, hogy egyáltalán elmeséljem-e. Most mégis úgy döntöttem, ország-világ elé tárom. Mert erről a sztoriról még ma is azt gondolom: innen szép nyerni.

Nagyjából harmincéves lehettem, amikor még egy multiban dolgozva minden reggel autóval pöfögtem át a fél a várost. Egyik reggel hallottam a rádióban, hogy figyeljünk a vízbevitelre, mert vélhetően a nyáron többször lesz hőségriadó – mint ahogy aznap is, amikor útnak indultam. Ha valaki beragad a kocsiba egy dugóban, bizony, komoly probléma származhat abból, ha nincs nála víz.

Én pedig lelkesen vettem akkor még a nagy ásványvizes palackokat, amelyek egy darabig általában gyűltek a kocsiban.

Emlékszem, aznap álltam a Margit hídon, pöfögtem, jobbra néztem egy kisebb kupac ásványvizes üvegre, és bekattant a nulladik fenntartható gondolat bennem: ez így tökre nem oké. Ennek a pillanatképnek egyetlen porcikája sem oké.

De akkor még nem tudtam megválaszolni a miérteket, vagy inkább talán úgy pontosabb: nem erre figyeltem.

Az igazi fordulat aztán nagyjából három évvel később érkezett, amikor a nagyobbik lányom megszületett. Akkor valahogy minden téma kapcsán új kérdések merültek fel, új kérdőjelek kerültek a régi témákhoz. 

Eper a háztetőről, paradicsom a parkból – A közösségi kerteké, a városi farmereké és növénytermesztésé a jövő

Holnap – 2022. május 2. – PZs

 

Így aztán természetes módon a vízzel kapcsolatban is.

A csapvízhez gyerekkorom óta romantikus viszony fűz. Szerettem bringázás után átlendíteni a lábamat egy klasszikus kék kút „lenyomóján”, és szerettem, ahogy a friss víz szétfröccsenve hűsít egy meleg nyári napon.

De ugyanígy szerettem, amikor a hatalmas játszótéri őrültködések után a szomszéd gyerekekkel, kimelegedve beestem nagymamám hűvös konyhájába, és azonnal a csap alá vetettem magam, hogy őrült nagy kortyokban vedeljem az enyhet adó vizet.

Bár a bécsi etikett nem valószínű, hogy helyénvalónak találná – sőt, rám is szóltak elégszer – imádtam mindig is a csapból inni.

Szóval nem volt nehéz visszaszoktatnom magam a csapvízhez, és ha már „arra jártam”, jól kiolvastam, mit lehet tudni erről a témáról.

Mi jön ki a csapból itthon?

Bár Magyarországon a vízművektől kikerülő csapvíz minősége kiváló, azonban ez a víz egy csővezetéken keresztül jut el az otthonunkba, és ezek a csövek akár ötvenévesek is lehetnek.

A konyhai vízcsapból kifolyó vízben sajnos találhatunk vízkődarabkákat, rozsdát, homokot, és akár szabad szemmel is látható, úgynevezett lebegőanyag-szennyeződéseket.

Ezek az anyagok egyrészt a csővezetékekről válhatnak le vagy oldódhatnak ki, a régi bérházak esetében például ólom kerülhet a csövekből a vízbe. A vízvezeték javítása, felújítási munkálatok, új bekötések következtében is kerülhetnek szennyező anyagok a csapvízbe. A tisztítás során klórt adnak a vízhez, ami a higiéniai biztonság szempontjából elengedhetetlen, azonban ronthatja a víz ízét, illatát. Az aktívszenes szűrők képesek megkötni az oldott szerves anyagokat, így semlegesítik a klóros mellékízt és más kellemetlen ízektől, szagoktól, színektől is megszabadítják a csapvizünket.

Mit szűrhet egy vízszűrő kancsó és mit nem?

Később, amikor a kislányomnak már adtam vizet, újra beleástam magam a témába. Túl sok volt az információ, és túl sok az ellentmondás. Ökológiai szempontból szerettem volna csapvizet használni, de nem voltam biztos benne, elég biztonságos-e. Vagy otthoni vízszűréssel elég biztonságossá tudom-e vajon tenni? Pedig mi, Magyarországon még szerencsés helyzetben is vagyunk, mert az ország jelentős részében – kivéve, ahol esetleg ólom kerül bele a vezetékekből – nincs igazán probléma a csapvízzel.

A legköltséghatékonyabb megoldás persze a vízszűrő kancsó volt, ezért első körben annak olvastam utána és a következőket találtam:

Mit szűr a kancsó és mit nem?

  • A nehézfémek nagy részét (pl. réz, vas, króm, kadmium, ólom).
  • A legtöbb növényvédőszer maradványait.
  • A szabad klórt és a klór-vegyületeket.
  • Az olyan lebegő szennyeződéseket, mint az üledék, a homok, a rozsda.
  • A vízszűrő javíthatja a csapvíz ízét és színét.
  • Azonban nem távolítja el a csapvízben lévő fontos ásványi anyagokat.
  • Azáltal pedig, hogy csökkenti a víz keménységét, a háztartási kiskészülékeket is védi.

Természetesen az ivóvízszűrőktől sem várhatunk mindenre százszázalékos megoldást, de sokat tehetünk magunkért és a környezetünkért, ha műanyag palackos víz helyett ezt az alternatívát választjuk.

Fontos tudni, hogy az aktívszenes szűrők nem szűrik ki a baktériumokat, viszont ÁNTSZ-engedélyt csak akkor kap egy ivóvízszűrő, ha ezüstözött az aktívszéntöltete, azaz a baktériumok elszaporodás elleni védelme biztosított. 

„Anyádért nem vagy vegán?!” – Ezért nem jó az, ha az ökosznobéria elszabadul

Holnap – 2022. április 25. – SzAE

 

Amit nem szűr a kancsó:

A WHO még csak tavaly kezdte el a mikroműanyagok szervezetre gyakorolt hatását vizsgálni, de nem várnám meg feltétlenül, míg megérkezik a kutatás eredménye. Nehezen tudom elképzelni ugyanis, hogy ebből a helyzetből a mikroműanyag jól jönne ki, úgyhogy a következő projektem vélhetően az lesz, hogy azokat is megpróbáljam kiszűrni és itt majd meg is állnék.

Baktériumokat és mikroműanyagokat többnyire csak a 0,1 µm-nál kisebb résméretű szűrő szűr ki, de már elérhetők a piacon olyan berendezések, amelyek ezt a feladatot is el tudják látni.

Tényleg probléma a mikroműanyag?

A Greenpeace mikroműanyag-mérést végeztetett a WESSLING Hungary Kft. független laboratórium szakembereivel a Dunában 2020. február 20-án, és a Dunából parti szűréssel tisztított budapesti csapvízben február 6-án.

A felmérésből kiderült: a Duna mikroműanyag-szennyezettségéért olyan műanyagok – a polietilén és a polipropilén – felelősek, melyek jellemzően az egyszer használatos csomagolóanyagok alkotóelemei is. Ami biztosan megállapítható: a csapvíz mikroműanyag-szennyezettsége jóval kisebb, mint az eddig vizsgált palackozott ásványvizeké.

Szennyezett a víz? Van segítség!
Ha arra gyanakszunk, hogy a csapunkból folyó víz szennyezett lehet, akkor jelenleg csak saját költségünkre bízhatunk meg akkreditált laboratóriumot a feladattal ITT, ITT vagy ITT.

Itt tartok most az otthoni „vízügyekkel” kapcsolatban. Palackos víz nálunk már évek óta nem jön szóba, úgyhogy továbbra is marad a szűrés.

Visszatérve a cikk elején leírt sztorihoz: azért kedves nekem ez a történet, mert visszanézve azt gondolom, ha valaki a statisztikák szerint nem változtat, nem vált egy ökologikusabb életmódra, na, az én voltam. Így aztán viszont, hogy tizenkét éve átbillentem, és tíz éve ez lett a hivatásom is, mindig elhiszem: van remény.

Nagy Réka Ökoanyu

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Westend61