Minden kis lépés számít

Tóth Andi (csak névrokona az énekesnőnek) 2016 elején kezdett el gyökeres változtatásokat bevezetni az otthonába, hogy radikálisan csökkentse a családja által termelt hulladék mennyiségét. A zero waste-szemlélet hamar az életük részévé vált, Andi képezte magát a területen, humánökológiai kurzust végzett, és elindította az ÖkoPiknik nevű beszélgetőkört. 2018-ban megjelent első, Dobd ki a szemetest! Hulladékcsökkentés lépésről lépésre című könyve, amelyet a rá következő évben a bővített kiadás követett. Idén azokat a tavaszi időszakra vonatkozó tippeket gyűjtötte össze, amelyek náluk már beváltak.

A könyv egyik erőssége, hogy egyáltalán nem kelt bűntudatot, és nem is erőltet semmit – csak lehetőségeket kínál. A szerző bemutatja, mit és hogy szokott csinálni a húsvéti ajándékozástól kezdve a nagytakarításon át a kertrendezésig. Lehet tőle tanulni, ötleteket meríteni. 

Kapcsolódjunk egymáshoz!

Nagyon tetszett a kötetben, hogy végig a közösségekre, az összefogásra, a valahová tartozásra helyezi a hangsúlyt. Arra ösztönöz, hogy kezdjünk el egyáltalán beszélgetni arról, hogyan tehetnénk ökológiailag tudatosabbá a hétköznapjainkat. A családtagok, barátok, szomszédok közti kommunikáció nemcsak abban segít, hogy információkat adjunk át egymásnak, és mindenki számára kivitelezhető megoldásokat dolgozzunk ki, hanem abban is, hogy megosszuk a klímaválsággal kapcsolatos érzéseinket, félelmeinket. Lehet közös kirándulásokat, garázsvásárokat rendezni, ökokört alakítani, környezetvédelmi témájú filmeket nézni, vagy kerekasztalokat szervezni. De ha egyelőre ott tartasz, mint én (fényévekre a komposztálástól), akkor csak ülj le a pároddal, a családtagjaiddal, és beszélgessetek arról, mit lehetne tenni.

Kinek mire van igénye? Mi lenne nehéz neki? Mit tart elképzelhetőnek? Ha csak két-három dolgot találtok, amit ezentúl máshogy csináltok, kezdetnek az is szuper. 

Az első tanulság

Amikor szó volt arról, hogy húsvétra elkészítem ezt a cikket, azt gondoltam, nagypéntek előtt pár nappal ráérünk publikálni: úgyis a legtöbben az utolsó pillanatra hagyják a készülődést, akkor durálják neki magukat a takarításnak, a bevásárlásnak. Magamból indultam ki, ami nem volt szerencsés. Legalábbis Andi könyvéből most már megtanultam, hogy a zero waste-szemléletben milyen fontos szerepe van a tervezésnek.

Az ember ne a vásárlással kezdjen, ne az üzletben akarjon inspirálódni (mint ahogy én szoktam), hanem először ötleteljen, vegye számba a lakásában fellelhető dolgokat. Mi van itthon? Mit és hogyan lehetne átalakítani, újra felhasználni?

Ráadásul gyakran még vagy egy tucat emberrel kell egyeztetni, mi hogy legyen. Ki mit hozzon, mivel járuljon hozzá a közös ünnephez? A jó hír viszont az, hogy nem kell teljesen újragondolni a készülődést, és még a napokban is van lehetőség arra, hogy pár egyszerű módosítással környezetbarátabbá tegyük a húsvétot.    

 

Előre csomagolt csokitojások helyett

Miközben arról olvastam, mik a szokások Andiéknál, hogyan telik náluk általában az ünnep, egyáltalán nem volt hiányérzetem. Ezen kicsit meglepődtem, hiszen erősen tartja magát az a tévhit, hogy a zero waste-életmód tele van lemondásokkal. Szóval kifejezetten megnyugtató volt látni, hogy a könyvet sokkal inkább az ötletesség, a kreativitás, na meg persze a tudatosság és a beletett energia jellemzi, semmint a jó cél érdekében végzett önsanyargatás. Sok családhoz hasonlóan Andiéknál is készül finom hidegtál, de idényzöldségekkel, házi tojással, helyi termelőktől vásárolt sonkával és kézműves sajtokkal megpakolva. Ők is festenek tojást, de kizárólag növényi festékeket (hagymahéj, lilakáposzta) használnak hozzá.

Náluk is megjön a nyuszi, de csokitojások helyett csokidrazsékat, magvakat, aszalt gyümölcsöket és gyümölcsből készült csipszeket hoz.

Ezeket Andi selyempapírba csomagolja, de lehet őket például fából készült, kinyitható tojásformákba is rakni (ezek minden évben újra felhasználhatók), vagy azokba a textilzsákokba, amelyeket az adventi naptárakból tettünk el. Locsolkodni is lehet, persze, de nem parfümmel, hanem vízzel. A dekorelemek beszerezhetők a bolhapiacon, vagy lehet csereberélni az ismerősökkel. Össze lehet őket állítani természetes anyagokból, akár olyan ágakból, bogyókból, termésekből, amelyeket együtt gyűjtött a család. 

Ha pedig nem bírunk minden ételt megenni? Fagyasszuk le a maradékot, ajándékozzuk el, vagy alakítsuk át (utóbbihoz a kollégáim is hamarosan tippeket adnak). Egy részüket adhatjuk háziállatoknak is, vagy komposztálhatunk (aki már csinál ilyesmit). 

Ne vásárold túl magad!

Andi minden tanácsa illeszkedik a zero waste-megközelítés öt alapszabályához. Ezek közül az első és legfontosabb, hogy képesek legyünk nemet mondani, visszautasítani dolgokat. Mielőtt elfogadnánk bármilyen eszközt, tárgyat vagy élelmiszert, kérdezzük meg magunkat: tényleg szükségünk van rá? Az ingyenesen kapott szóróanyagok, „repicuccok” kiváltképp csak a hulladéktermelést fokozzák. A második szabály, hogy mi se vásároljunk felesleges dolgokat. Annál kevesebb hulladék keletkezik az otthonunkban, minél inkább a szükséges holmikra szorítkozunk – ünnepekkor is.

Meg kell venni a sokadik porcelándekort? Több dobozzal vásárolsz valamiből csak azért, mert nagy mennyiségben akciós a termék? Vagy bármit azért, mert jól néz ki, pedig van már belőle elég?

A harmadik szabály az, hogy amit lehet, javítsunk meg, vagy új funkcióban használjunk, hogy minél később váljon belőle hulladék. Egy befőttesüvegből lehet ceruzatartó, egy régi pólóból porrongy. A negyedik a szelektív hulladékgyűjtésre vonatkozik, de érdemes kiemelni, hogy bár a jelentősége vitathatatlan, csak a legutolsó lehetőségként kellene felmerülnie. „A hulladékkeletkezés megelőzésének sokkal fontosabb szerepe van a hulladékcsökkentésben, mint az újrahasznosítás ipari folyamatának” – írja Tóth Andi. Már csak azért is, mert az újrahasznosítás során rendszerint másodalapanyag készül, amelyből sok esetben az eredetinél gyengébb minőségű termék lesz. Tehát a recycling gyakran valójában downcycling, azaz egyfajta minőségromlás figyelhető meg. Az ötödik szabály pedig a komposztálás, amely a konyhai/háztartási hulladékok természetes bomlását jelenti.  

 

Általános tavaszi megújulás és rengeteg ötlet

Az áprilisi-májusi időszak arról is szólhat, hogy a természet újjászületésével mi is kívül-belül rendbe tegyük magunkat, és felfrissüljünk végre. A folyamat részét képezheti, hogy bevezessük az otthonunkba azokat a változásokat, amelyeket már régóta terveztünk, vagy amelyekhez most kaptunk kedvet. Ötletből pedig nincs hiány: Tóth Andi praktikus példákat hoz olyan különféle területekről, mint a bevásárlás, a fürdőszoba-takarítás, az étrendünk újragondolása, a hajápolás, vagy a kertünk madár- és beporzóbaráttá tétele. Csupa olyan trükköt mutat be, amelyekkel kevesebb hulladékot állítunk elő. 

Érdekes volt például arról olvasni, hogyan terjedtek el az 1960-as évekre a papír zsebkendők. Tudtad, hogy ezeket az 1920-as években eredetileg csak az arckrém és smink eltávolítására hozták létre? Aztán a Kimberly-Clark cég egyik alkalmazottja orrtörlésre is elkezdte használni őket, a vállalat pedig meglátta az ebben rejlő lehetőségeket. Pár évtized alatt óriási üzletté vált a gyártása, amely idővel szinte teljesen kiszorította a dédszüleink által használt textileket. Nagy hátránya viszont, hogy a piszkos zsepit nem lehet a szelektívbe dobni, így rengeteg szemetet termelünk egy-egy náthás időszakban. 

Vagy sosem hallottam még a luffatökről, amelyet a melegebb időjárás miatt már Magyarországon is lehet termeszteni. A termése belül szivacsos szerkezetű, így „a mosogatószivacsok tökéletes alternatívája”, de használható arctisztításhoz is, később pedig mehet a komposztba.

Érdeklődve vettem azt is végig a szerzővel, hogyan lehet tartósítószerek és zselésítők nélkül befőzni, kókuszolajból vagy almaecetből elkészíteni a saját hajápolási szereinket, természetes anyagokból tisztítószereket, illatosítókat, vécéöblítőt gyártani. S bár azt hiszem, itt én még nem tartok, jó volt látni a perspektívát, hogy hova lehetne jutni. 

Pár dolgot azért megpróbálok   

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, megfogadtam, hogy minimum három dolgot keresek, bármilyen apróságot, amit beépíthetek az életembe. Ezek között van olyan, amit már elkezdtem, de abbahagytam, vagy amit régóta tervezek, de nem jutottam el a megvalósításig. Azért is jó a témával foglalkozni, mert új lendületet kap az ember, inspirálódik másoktól. Úgyhogy jöjjön az én listám, mutatom, miket tervezek tenni. 

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

Igyekszem bevásárlásnál nem otthon hagyni a textilzsákokat, amiket a zöldségeknek-gyümölcsöknek vettem. Törekszem arra, hogy a papírszalvétákat, -zsebkendőket idővel lecseréljem textilkendőkre. Bevezetek heti két olyan napot, amikor nem eszem húst (bár a kávéról egyelőre nem tudok lemondani). Igyekszem kipróbálni az intimkelyhet, a menstruációs bugyikat. Cserélhető fejű borotvát veszek. És komolyan, még a komposztáláshoz is kedvet kaptam (pedig tartottam tőle): már rá is kerestem a neten, hogyan lehet kisebb lakásban csinálni, milyen berendezések vannak. Szabó Anna Eszter kollégám (hősöm) is megírta a tapasztalatait, érdemes elolvasni ITT

Lehet, hogy elsőre hippi hóbortnak tűnik, de a komposztálással a háztartási hulladékaidat minimum 30 százalékkal csökkentheted, és engem egyre jobban zavar, hogy ilyen hamar megtelik nálunk otthon a szemetes. Megrettenek a mennyiségtől, pedig csak két emberről van szó, akik nem is élnek nagy lábon, ritkán tartanak vendégséget. 

Persze nem ígérem, hogy mindent maradéktalanul be fogok tartani abból, amit fent írtam. Biztos lesz köztük olyan, ami sikerülni fog, és olyan is, ami nem, vagy amihez egy következő olvasmány adja majd meg a szükséges lendületet. De a változás nem „mindent vagy semmit” jellegű, hanem kis lépésekben és folyamatosan zajlik. A lényeg, hogy az irányunk meglegyen, és a nyitottságunk.  

Tóth Andi: Dobd ki a szemetest! Tavaszi megújulás hulladék nélkül. Lelkesedés • Tanulás • Szabadság Könyvek kiadója, Budapest, 2022. E-book. 

Milanovich Domi

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/LOUISE BEAUMONT