Nem kell mindig akarni

Nem lehet mindig akarni. Van, akinek persze mindig megy (le a kalappal előttük!), de van, akinek az élet közbeszól, és azt is meg lehet érteni, ha nem mindenki szeretné a mindennapjait azzal tölteni, hogy arra gondol, tizenvalahány év múlva kipusztul az emberiség. Nem kell minden bevásárlást és takarítást a fenntartható jövő és a klímakatasztrófa terhével végezni, mert sokakat ez tényleg inkább nyomaszt, mint inspirál.

Sokan teherként élik meg a tudatosságot, főleg, hogy aki picit is beleássa magát, rájöhet: ennek a gödörnek az aljára sosem érünk le. Mindig lehet még mélyebbre ásni, még több mindenről lemondani, még több áldozatot hozni. Ezt nem mindenki képes a nyakába venni, és abszolút érthető. Viszont vannak olyan lépések, amik nem kerülnek különösebb extra erőfeszítésbe vagy több pénzbe, sőt, csak javítják az életminőséget, és még spórolunk is velük. Ezekből összegyűjtöttem párat, hátha találtok közöttük olyat, amit szívesen kipróbálnátok. 

Kezdj tiszta lappal!

Először is, mindenkinek javaslok egy alapos hűtő és spájztakarítást. Ez mindentől függetlenül nagyon hasznos lépés, és jóval gyakrabban lenne szükséges megejteni, mint ahányszor valóban megcsináljuk. (A hűtőben dekkoló, hetek óta romlott étel csomagolással együtt való kidobása nem számít takarításnak!).

Nem szabad alábecsülni egy alapos rámolás, selejtezés és pucolás jelentőségét! 

Én szeretek ecettel takarítani, de tudom, hogy van, aki viszolyog a szagától, nekik a citromsavat ajánlom, csak alaposabb öblítést igényel, mert ragacsos maradhat utána a felület. Ecet esetében 1:1-es arányban 15-20 százalékos ecetet és vizet szoktam összerázni (pár csepp teafaolajat lehet cseppenteni hozzá), ezzel befújom a hűtő polcait, a rekeszeket, és a kisbabásoknak bizonyára ismerős tetra kendőkkel letörlöm, pár perc alatt csillog-villog minden. Citromsavval hasonló az eljárás: egy evőkanál citromsavat összekeverek fél liter langyos vízzel. Illóolajat ehhez nem szoktam használni, de kísérletezni mindig lehet. 

Egy tálka szódabikarbónát és egy félbevágott citromot helyezz el a hűtőben a kellemes, friss illatért. Selejtezz ki tényleg mindent, csak az maradjon, amit fel fogsz használni. Ami még ehető, azt adományozd el, vagy használd fel. 

Tervezz menüt!

Tudom, azt ígértem, hogy olyasmiket gyűjtök össze, amikhez nem kell sok erőfeszítés, erre most jövök selejtezéssel, takarítással és tervezéssel. Hidd el, ezek csak az alapok, és ha azokat lerakod, máris érezni fogod, mennyivel egyszerűbb, egészségesebb és szemet gyönyörködtetőbb lett az élet azon túl, hogy még a bolygónak is jót teszel. Szóval: tervezés. Mi vasárnaponként este leülünk családilag, és megbeszéljük, mit együnk. Eleve igyekszünk olyan ételeket felírni, amik lehetőleg húsmentesek, ezzel is csökkentve az ökológiai lábnyomunkat. Megtervezzük, mi mindent szeretnénk enni, sütni, főzni. Szerencsére nekünk van lehetőségünk mindenféle házhoz szállítós opciót igénybe venni, és ezzel a járvány óta gyakran élünk is, hogy minél kevesebbet kelljen kimozdulnunk.

Az is szuper, hogy egyre több cég figyel a környezettudatosságra, így vannak papír és újratölthető csomagolás opciók.

Lehet mondani persze, hogy ezek a lehetőségek nagyon drágák, de a menü tervezésekor költségek is megcsappannak, hiszen sokkal tudatosabban vásárolsz.

Tapasztalataim szerint, ha van bevásárlólistám, akkor az online verzió sokkal kevésbé csábít impluzusvásárlásra. Beírom a listáról, mi kell, kosárba teszem, és jöhet a következő tétel, nem szoktam böngészgetni. Ha nincs online lehetőség, akkor ugyanígy javaslom a heti nagybevásárlást és a heti piacozást, de bármelyiket is választod, legyen megtervezett, álljon a bevásárlólista mögött egy pontos menüterv, amellett gondolj a hideg étkezésekre is, ne csak a melegekre! Tele van az internet jobbnál jobb menütervezős cikkekkel, videókkal, amikben családok megmutatják, miből áll a nagybevásárlásuk, mik készülnek majd a hozzávalókból.

Így kerüld el a felesleges pazarlást!

Ahol van ételmentésre lehetőség, arra nagyon buzdítanék mindenkit, akár online, akár boltban vásárol.

A sárga címkés, lejárati dátumhoz közelítő ételek nagy része még abszolút ehető, tökéletes minőségű, megmentheted a kidobásra váró ételeket, és a pénztárcád is hálás lesz ezért.

Az egyik legsúlyosabb probléma a környezetvédelemmel kapcsolatban az elképesztő ételpazarlás. Csak a magyarok nagyjából kétmillió tonna élelmiszert dobnak ki a kukába évente. Igazán sokkoló szám ez annak tükrében, hogy majdnem nyolcmilliárd ember él a földön, és ebből Magyarország mindössze nagyjából tízmillió embert jelent. A világ éhezői simán jóllakhatnának mindabból, amit mi trehány módon hátrakotortunk a hűtőben, hogy aztán komplett ökoszisztémaként szedjük elő később. A maradékokat is szuperül fel lehet használni, a natúr szelet köret nélkül a másnapi tésztába vagdalva máris újabb fogás lehet, csak a fantáziádat kell picit megdolgoztatni hozzá. A lényeg: ételt kidobni gáz, még akkor is, ha meg tudod magyarázni, mi miért ment tönkre érintetlenül.  

 

Kukázás és csomagolás

Ha a hűtő, spájz kipucolva, menü megtervezve, akkor jön a vásárlás. Ha megvan, hogy honnan és milyen formában (online vagy offline) és mit, akkor jöhet a sakkozás a csomagolással és az ökológiai lábnyommal. Amiből csak lehet, válaszd a csomagolásmentes opciót, de ha ételmentőset játszol, azaz a sárga címkés ételekre pályázol, ott tök mindegy, mibe van csomagolva, hiszen úgyis a kukában landolna. Vannak, akik fordítva csinálják amúgy, és az alapján vásárolnak be és terveznek menüt, hogy milyen ételt sikerült megmenteni. Csak halkan mondom, hogy nyugatabbra egyre inkább hódít a „dumpster diving”, vagyis a kukázás. Nyugi, nem azt jelenti, amire elsőre gondolnál. Nagy áruházláncok konténereit kutatják át zárás után a mindenre elszánt környezetbarátok, és aszerint sütnek-főznek, hogy milyen kincsekre lelnek. Rengeteg videó van fent, ahol megmutatják, mi mindent vadásztak egy-egy ilyen konténertúra után, és eszméletlen lakomákat tudnak rittyenteni utána. Láttam már olyat, hogy egy pár ipari mennyiségű avokádót talált, tökéletesek voltak, és annyi guacamolét csináltak, hogy a szomszédokat is áthívták. Itthon ez még nemigen jellemző, de én abszolút nem tartom hajmeresztőnek az elképzelést.

Csomagolásmentesség flanc nélkül

Ezzel együtt, ahol csak lehet, válaszd a fenntartható csomagolást – ha magát a csomagolást nem tudod elkerülni – mint az üveg, fém vagy papír. Nincs szükség a zero waste influenszerek által reklámozott rozsdamentes, ilyen-olyan flancos tárolókra és zsákokra. Ha az agyadat átállítod csomagolásmentesre, kiderül, hogy majdnem minden lemérhető a mérlegen bármilyen zsák nélkül, a címkét nem muszáj zacskóra ragasztani, csak kis kreativitás kell hozzá. A járványhelyzet sokan „az atyaúristent is bezacskózták”, hogy elkerüljék a vírust, de a zöldségek-gyümölcsök esetében ez teljes nonszensz, hisz vagy van héja, amit úgyis lehámozunk, vagy megmossuk. És tök mindegy, mibe csomagoljuk, úgyis megfogdosták és megszagolták előttünk százan. Pékáruk esetében ez már neccesebb, mi egy éve nem nagyon vásárolunk kiflit, zsömlét, maximum pékségből, de boltból sosem, ahol kontrollálhatatlan, hányan fogják és lehelik össze.

Erre nekünk az lett a megoldásunk, hogy ha veszünk is ilyesmit, lefagyasztjuk, és ha megszorulunk, akkor bedobjuk a sütőbe a kifliket, így bárki is lehelt rájuk, mielőtt mi megvettük, annak már annyi, biztonsággal fogyaszthatjuk, mintha friss lenne. 

Tárolás

Érdemes utánanézni, mit hogyan lehet tárolni annak érdekében, hogy minden a lehető legtovább maradjon friss. Sokan a nejlonzacsival együtt dobják be a zöldséget-gyümölcsöt a hűtőbe, aztán csodálkoznak, hogy két nap múlva már eszi a penész a paradicsomot.

Amit érdemes tudni: a zöldségeket és gyümölcsöket az alsó rekeszekbe kell elhelyezni, és semmiképp nem nejlonban, hogy levegőzhessenek. Én vászonzsákokban vagy papírtasakokban szoktam tárolni őket, szépen lepödröm a tárolók tetejét, hogy pontosan lehessen látni felülnézetből, mi van bennük. A salátát meg szoktam mosni, a leveleket szétszedem, és konyharuhába tekerve teszem a hűtőbe, így hetekig friss és ropogós marad. A már említett ételelőkészítős-videókban olyat is láttam, hogy valaki megpucolja, felcsíkozza a répát, zellert, karalábét, és egy fedetlen, vízzel teli befőttesüvegbe állítja őket, így tovább elállnak. Ugyanígy lehet eljárni a zellerrel, állítva, papírtasakban érdemes tárolni. A csomagolásmentes zöldségek-gyümölcsök tárolása kifizetődőbb, mert tovább elállnak, ha jól tároljuk őket. A rekeszek feletti részen, az alsó polcon érdemes tartani a nyers húsokat, halakat, a középső szektorban a felvágottakat, sajtokat, és legfelül a felbontás után hűtést igénylő ételek legyenek, illetve az ételmaradékok. Az a jó, ha minden szépen átlátható, hogy elkerüljük a sunyin megbújó és észrevétlenül megromló zsákbamacskákat. A hűtő ajtajában van a legkevésbé hideg, oda érdemes tenni például a vajat, mustárt, italokat, hogy ne fagyjon le a torkunk az első kortynál. 

Jó a környezetnek, szép a szemnek!

Komolyan mondom, hogy a zero waste-konyhánál szebb nem nagyon van. A múltkor láttam egy nagyon gazdag vlogger hűtőjének tartalmát, miután nagybevásárlást tartott. Műanyag műanyag hátán, és bár tényleg tele volt a hűtő, csupa drága finomságot mutatott be, mégis, kifejezetten fullasztó és nyomasztó volt a látvány, ahogy a plasztik egymás mellé tuszkolva szinte kiömlött a polcokról. Ehhez képest, ha egy zero waste-család konyhájában teszünk egy túrát, biztosan elkerekedik a szemünk, hogy minden átlátható, szép és természetes.

Bár a legtöbb igazi zero waste-influenszer vegetáriánus vagy vegán, aki elindul ezen az úton, hamar azzal szembesülhet, hogy mindig van honnan lejjebb faragni, és mire kettőt pislog, rájöhet, hogy olyasmit fedezett fel, ami évtizedekkel ezelőtt teljesen természetes, mindennapi gyakorlat volt. 

Érdemes átgondolni a takarítási, tárolási, étkezési szokásaidat, és ha egyszer ráállsz a tudatosságra, rájöhetsz, hogy mindez összességében nem kerül több időbe, sem több pénzbe. Persze fokozni mindent lehet, de ha csak annyit megteszel, hogy igyekszel minél több ételt megmenteni, átláthatóan tárolni, kerülni az ételpazarlást, az már hatalmas lépés. És most minden lépés számít, a legapróbb is. 

Szabó Anna Eszter 

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/LOUISE BEAUMONT