–

Komposzt – a barna arany

A komposzt nem más, mint természetes tápanyagforrás, ami növényi eredetű szerves anyagok bomlásának eredményeképp jön létre. Javítja a talaj minőségét, miközben ásványianyag- és mikroelemforrást jelent a növények számára – nem véletlenül nevezik „barna arany”-nak a kertészek.

Nem kell kert a komposztáláshoz

Komposztálni főleg lehullott leveleket, levágott füvet, felaprított gallyakat szoktak – a konyhai hulladékoknak általában kevésbé. Holott az utóbbiak önmagukban is teljes értékű alapanyagot jelentenek. Ráadásul, mivel eleve kevesebb keletkezik belőlük, nincs szükség kertre a komposztálásukhoz – megteszi az erkély, de akár a konyha is. A folyamat ugyanis nem jár kellemetlen szaggal, feltéve, ha jól csinálják.

Jól csinálni viszont szerencsére nem túl nagy ördöngösség: a mikroorganizmusok „maguktól” teszik a dolgukat, csupán a megfelelő körülményeket kell biztosítani számukra.

Mit lehet komposztálni?

A komposztáláshoz szénben gazdag barna és nitrogénben bővelkedő zöld alapanyagokra egyaránt szükség van. Optimális esetben a halom, amiből majd a komposzt lesz, 3:1 arányban tartalmazza ezeket.

Ha túl sok a barna, a felesleges szénnek távoznia kell szén-dioxid formájában, így azonban nehezebben „indul be” a halom, és maga a folyamat is elhúzódik. Ha pedig a zöldből kerül a kelleténél több a halomba, bomlás helyett rothadás megy végbe, ami – a felszabaduló nitrogén miatt – bűzzel jár.

Persze nem kell patikamérlegen adagolnod a hozzávalókat, de azért nagyjából stimmeljenek a mennyiségek.

Emellett törekedj a változatosságra is – minél többféle alapanyagot használsz, annál jobb minőségű komposztot nyerhetsz.

Barna alapanyagok

– szalvéta, papírtörlő (természetesen nem vegyszerrel átitatott!)

– tojáshéj

– falevelek

– szalma

– faforgács

– fűrészpor

– faapríték

Zöld alapanyagok

– gyümölcsök

– zöldségek

– fű (ha nem kezelték kemikáliákkal)

– friss és száraz virágok (ezeket is csak akkor, ha nem kezelték őket vegyszerrel)

– kávézacc

– tea

Nem alkalmas komposztálásra

– nem lebomló anyagok – üveg, fém, műanyag

– cigarettacsikk – nem lebomló, illetve mérgező anyagokat tartalmaz

– déligyümölcsök – ezeket ugyanis növényvédőszerrel kezelik, magas illóolaj-tartalmuk pedig lassítja a komposztálás folyamatát

– színes újságok – magas vegyianyag- és festéktartalmuk miatt nem ajánlottak

– húsfélék, csontok – bár ezek a vastagabb csontok kivételével lebomlanak, magukban hordozzák a fertőzésveszélyt, és szaggal is járhatnak

– tűlevelek – a bennük lévő gyanta miatt nehezebben bomlanak le, és a komposzt kémhatását savas irányba tolják el

Milyen edényt válassz?

Kaphatók légmentesen zárható konyhai komposztálók, amelyek szinte egy az egyben elvégzik a munkát. Esetükben a bomlás egy úgynevezett „starteranyag” közreműködésével megy végbe, amely a folyamatot hivatott gyorsítani. Segítségével néhány napon belül kész is a komposzt!

Ha nem akarsz ilyen szerkezetbe invesztálni, egy égetett cserepet is átalakíthatsz komposztálóvá. Fontos, hogy ne legyen rajta máz, az ugyanis akadályozná a szellőzést, aminek pedig meghatározó feladata van a komposztálásban. Ugyancsak a megfelelő szellőzés érdekében fúrj vagy fúrass lyukakat a perem alatt – a repedés megelőzhető, ha előtte a cserepet fél-egy napravízbe áztatod. Kell még egy nem lyukas alátét, amibe belehelyezed majd az edényt, valamint egy fedő, ami egy másik nem lyukas alátét is lehet – a lényeg, hogy befedje az egészet.

Kevésbé környezetbarát megoldásként egy nagyobb, zárható műanyag edényből – akár szemetesből is – csinálhatsz komposztálót – lyukak fúrására a fent már említett okból itt is szükség lesz.

Így készítsd el a halmot!

Az edény alját béleld ki egy kis újságpapírral. Szórj rá néhány marék földet – ez segít beindítani a folyamatot. Föld helyett akár komposztindítót is használhatsz (gazdaboltokban, szakáruházakban kapható).

Ezután jöhet három rész barna és egy rész zöld anyag! Az utóbbi kettőt vágd minél kisebb darabokra, így ugyanis előbb lesz belőlük komposzt. Ezt a szisztémát követve, folyamatosan töltheted majd az edényt a konyhádban keletkező szerves hulladékkal, amíg meg nem telik.

A bomlási folyamat hónapokig eltarthat. Ha szeretnéd, hogy folyamatosan legyen komposztod, különböző időpontokban több edényt is beüzemelhetsz a fenti módon.

Amire figyelni kell

A készülő komposzttal nem lesz sok munkád, két dologra azonban oda kell figyelni.

Nedvesség

A folyamat beindításáért és fenntartásáért felelős mikroorganizmusoknak vízre van szükségük ahhoz, hogy elvégezhessék a feladatukat – időnként tehát „itasd meg őket”! Természetesen nem kell a halomnak vízben tocsognia, hiszen így kiszorulna belőle a levegő, ami megintcsak rothadáshoz vezetne. Mindig épp annyira legyen nedves, mint egy kicsavart szivacs.

Szellőzés

Mint már volt is róla szó, levegőre mindenképpen szükség van. Az, hogy az edényen lyukak vannak, önmagában nem elég, ezért ajánlott hetente átforgatni a halmot.

Honnan tudható, hogy kész a komposzt?

A kész komposzt porhanyós, összeesett, színe sötétbarna, szaga az erdei talajéra emlékeztet. Ha biztosra akarsz menni, végezhetsz úgynevezett csírázási tesztet is a következő módon: egy kevés anyagot szitálj át, tedd egy kisebb edénybe, és szórd meg vetőmaggal. Ha a magok egy héten belül kicsíráznak, garantáltan megérett a komposztod. Kedveskedhetsz vele a szobanövényeidnek, ha pedig túl sok lett belőle, szórhatod bármilyen kinti virág, bokor, fa köré.

Mezei M. Katalin