–

Calina, vagyis az Instagramon használt nevén NeoHippie (mi más?!) munkásságát több éve követem.

Pontosan emlékszem az első képre, amit láttam róla; helyes, szőke frufrus nő, lezseren megkötött hordozókendőjében a kisfia, a lánya a nyakában, sétálgatnak Koppenhága utcáin. Nem emlékszem, miről szólt a poszt, de volt valami a kép hangulatában, ami rögtön megfogott. Aztán, ahogy elmélyültem a posztjaiban, csak úgy faltam a szavait. Írt a kontinuumelméletről, a szoptatásról, egyszerű gyermekkorról, radikális unschoolingról (iskolamentességről, de erről majd később), vegánságról, hulladékmentességről, kötődő nevelésről, minimalizmusról és azon belül is a kedvencemről: a mentális minimalizmusról.

Nem megmondási kényszer vezérelte, hanem küldetéstudat.

Kötődően nevelő, minimalista influenszer? Valami bűzlik…

Azért közvetítette a gondolatait, mert egyszerűen hitt abban, hogy magokat ültet el vele, amelyek segíthetnek abban, hogy a gyerekeink boldog, élhető bolygón létezhessenek. Viszonylag gyakran rakott ki képeket és sztorikat, utóbbiak sokszor zenei aláfestéssel kerültek ki, hétfőnként pedig kérdezz-felelek napokat tartott.

Felmerülhet a kérdés: mégis, hogy a viharba lehetne hiteles egy kötődő nevelésről, minimalizmusról papoló influenszer, ha látszólag nonstop online tölti az idejét? 

Hát úgy, hogy ő valóban tudatosan létezett a közösségi médiában IS, mint az élete minden területén. A telefonját a gyerekei társaságában kizárólag fényképezésre veszi elő, de jobban szereti erre is a (használtan vásárolt) gépét használni és a posztolást mindig akkorra időzíti, amikor a gyerekek épp elvannak magukban, egymással vagy mással játszanak. Ilyenkor egyszerre publikál több képet, sztorit. Aztán elteszi a telefont, és megy a dolgára.

Meggyőződésem, hogy ez nem kamu, van, hogy akár napokig nem történik az oldalán semmi, aztán hirtelen egy csomó mindent kirak. Mert akkor talált és szánt rá időt, energiát, kedvet.  

Tisztában vagyok persze azzal, hogy a globális, nagy képet nézve ez nem akkora teljesítmény… ennyiért nem állítanék piedesztálra senkit, még akkor sem, ha elmondható, hogy a kihívás széleskörű, mindennapos és nagyon is valós: mind keményen küzdünk az online és offline lét közti balanszírozással. Ez a nő valamit jól csinál, megtalálta a maga egyensúlyát, és ez mindenképpen követendő példa.

De hadd mutassam be nektek Calinát és a munkásságát közelebbről

Szóval Calina Leonhardt, a fiatal dán lány élte az átlagos, robotolós életet. Reggel a végtelenségig nyomogatta a szundit, amíg már tényleg muszáj volt felkelnie. Ápolóként, takarítóként, szociális munkásként és tanári segédasszisztensként is dolgozott, zsonglőrködött a négy munkahelyen, kötötte egyik kompromisszumot a másik után. A párkapcsolata is hasonlóan kihívásos volt.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

NE❂HIPPIE (@neohippie.dk) által megosztott bejegyzés

Majd egy idő után azt érezte, hogy ez nem mehet így tovább. Nem volt boldogtalan, simán csak nem hozta lázba az élete, nem érezte, hogy a helyén van. Valami hiányzott. Próbálta elképzelni, milyen jövő várhat rá, ha az életét ezen a vágányon folytatja tovább. Ezektől a gondolatoktól szorongás tört rá, és egy idő után már nem tudott semmi másra gondolni. A végén odáig jutott, hogy a stressztől abbahagyta az evést, iszonyúan lefogyott, és mire észbe kapott, sírva hívta az édesanyját és a testvérét segítségért.

Akkor sikerült áttörnie a saját falait, mindazt, ami addig a fejében volt, kiadta magából. És szembenézett a legfontosabb kérdéseivel: Mi lenne, ha új életet kezdene? Ha otthagyná a munkáit és Koppenhágába költözne? Ha szakítanának a barátjával? Hol lakna? Hogy bírná anyagilag? Van-e másik út? Hogyan tovább? A testvére a kérdéscunami után egy újabb kérdést tett fel neki: „Ha minden gyakorlati akadályt leküzdhetnél, belevágnál?” Calina tudta, hogy a válasz igen. Úgyhogy mindent egy lapra tett fel, és új életet kezdett.

Nem volt könnyű, alig volt pénze, kibérelt egy kis szobát, de közben érezte, hogy most éppen annak az életnek az alapjait rakja le, amire vágyik. Gondolt egy merészet, és ráírt a(z egyik volt) főnökére, Benjaminra, az üzenet így szólt:

„Hello, Benjamin. Remélem, jól vagy. Nem tudom, emlékszel-e rám, de együtt dolgoztunk pár évvel ezelőtt a Berlingske Médiánál, és humorosnak, érdekesnek tűntél. Csak annyit szeretnék mondani, hogy ha egyszer kedved lenne meghívni valahova, igent mondanék. Calina.” 

Itt kezdődött az igazi kaland

Benjamin és Calina összejöttek, családot alapítottak. Két gyerekük született (otthon), Aston és Anakin. 

Az életüket úgy építgették, hogy volt egy közös ideájuk, közös céljaik, és mindent aszerint alakítottak. Olyan életre vágytak, ami lehetővé teszi, hogy a családjukra összpontosíthassanak, hogy ne legyenek alkatrészei a rendszer mókuskerekének, és a fogyasztói társadalom nyomásának.

Calina erről kezdett írni Instagramon, sőt, Dániában megjelent egy könyve is a hulladékmentességről, valamint kiadott három ebookot is, dán, illetve angol nyelven. Egyet a mentális minimalizmusról, egyet arról, mit és hogyan süssünk, főzzünk, ha válogatósak a gyerekeink (persze csakis vegán receptek vannak benne) és egyet nemrég, várandósság-szülés-szoptatás témában. Az első kettőt én is megvettem, nagyon, pontosabban NAGYON szeretem, gyakran forgatom őket.

De vissza a történetükhöz.

Élet a kommunában

Amikor Calina és Benjamin kitalálták, hogy a hozzájuk hasonlóan gondolkodó barátaikkal kommunában szeretnének élni, nem haboztak… megcsinálták. Egyetlen bank sem akart hitelt adni nekik a házra és birtokra, amibe vidéken beleszerettek, annyira nem volt pénzük. Aztán az egyik elég nyitott volt ahhoz, hogy szemügyre vegye az életvitelüket. 

Ugyanis lehet, hogy nem voltak vagyonosak, nem volt gigászi bevételük, ám kiadásuk szinte alig volt az étkezésen és a lakhatáson túl. Zero waste, minimalista, vegán életmódjuk tényleg nagyon szerény volt (a dán viszonyokhoz képest, nyilván), így nagy nehezen, de végül megkaphatták a hitelt, és beköltöztek a birtokukba a barátaikkal.

A férjével eközben azt is eldöntötték, hogy a gyerekeiket nem indítják el az intézményesített oktatás útján, hanem az „unschooling” mellett tették le a voksukat, mivel semelyik állami, vagy alternatív oktatási és nevelési módszer nem egyezik az elveikkel.

Először elkerekedett a szemem, de bizony a gyerekek tökéletesen, koruknak megfelelő tudással rendelkeznek, iskoláskor előtt már olvasnak, ismerkednek az írással, érdeklődnek a művészetek, különböző sportok, de még a tudomány iránt is. Ugyanis rengeteget foglalkoznak velük, támogatják, ami érdekli őket, elképesztően sok mindent csinálnak együtt, Calina erről is nagyon sok tapasztalatot és érdekes gyakorlati tippet osztott meg az évek során.

Magyarországon már az otthontanulásra is sokan forgatják a szemüket, sőt, tapasztalatból tudom, hogy a Waldorf módszertant is rengeteg előítélet övezi, hát még az „unschooling”-ot. Hát hogy fog így megtanulni bármit a gyerek? Mi lesz így belőle? Hát, mondjuk, Billie Eilish. Ő sem járt iskolába, és a szülei foglalkoztak vele otthon, és lám, elég sokra vitte… Persze azért nem teljesen kontroll nélküli ez a módszer sem, mert pár havonta kell egy bizottság előtt bizonyítani, hogy a gyerek nincs lemaradva a kortársaitól, ez az unschooling egyik alapfeltétele.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

NE❂HIPPIE (@neohippie.dk) által megosztott bejegyzés

Szóval Calina szorgosan írogatott az életükről, mutatta, hogy haladnak a birtokkal, a házzal, mit hogyan szereztek be használtan, miként éltek a szinte teljesen üres házukban úgy, hogy az mégis tele volt élettel és melegséggel. Ha anyagilag megszorultak, mindig le tudtak csippenteni a kiadásaikból, a lemondás nem jelentett valódi áldozatot nekik.

Gyakran éltek a „dumpster diving” (kukabúvárkodás) lehetőségével, ugyanis rengeteg ép élelmiszer landol a bolthálózatok konténereiben, így volt, hogy teljes nagybevásárlást tudtak lebonyolítani egy-egy ilyen túra alkalmával.

Ilyenkor mindig megmutatta a „fogást”, és őszintén mondom, ha nem mondja, hogy a kukából halászták ki, soha nem vettem volna észre. Tökéletes állapotú élelmiszereket halásztak össze, de nyugi, ezek csomagoltak voltak. Mert bizony egy valamire való hulladékmentes ember tudja, hogy a becsomagolt árunál csak egy rosszabb van: az, ami fogyasztás előtt a kukába kerül. 

Megtanulták, milyen vadvirágok, gombák, termések ehetők, nagyokat kirándultak a birtokukon lévő erdőben, mindent hasznosítottak, amit lehetett, megpróbálták maguk megtermeszteni. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

NE❂HIPPIE (@neohippie.dk) által megosztott bejegyzés

A nagy bejelentés

Ám hiába a kommuna, a gyönyörű birtok, a ház, a cuki gyerekek, a nagy szerelem, az egyszerű alapanyagokból készített csodálatos és egészséges, vegán ételköltemények, náluk sincs szójakolbászból a kerítés. Benjamin egy ritka és elég súlyos pajzsmirigybetegségtől szenved, ami időről időre megnehezíti a boldogulásukat, hiszen sokszor dolgozni sem tud. Így aztán ismét újra kellett gondolniuk az életüket. Calina megint elkezdett dolgozni nővérként, és meghirdették a birtokot, mert rájöttek, hogy hiányzik nekik a város, és amúgy is, túl nagy volt az a ház a családnak, ráadásul anyagilag is nehezen volt fenntartható. 

Jelenleg újra a fővárosban laknak. És most jön a lényeg. 

Calina néhány hete kirakott egy posztot, hogy december végén lezárja az online életét, leszedi a profilját, a posztjait, és a három ebook-ot is, amit írt. Hogy miért? Egyszerű: mert már nincs célja vele, így minek is csinálja? Öncélúan, csak magáért? Hát nem.

Amikor elkezdte, még kevesebben beszéltek azokról a témákról, amikről ő. Küldetéstudata volt, és mivel még a legrosszabb napjain is elégedett volt az életével, a döntésekkel, amiket meghozott, úgy érezte, érdemes megosztania a tapasztalatait. De ma már tényleg túlkínálat van a tudatosság evangélistáiból. Igaz, hozzá foghatót én még azóta sem láttam…

De… miért?

Hiába ajánlottak fel neki mindenféle együttműködést, soha egyetlen fizetett posztja nem volt. Akkor sem fogadott el ingyen semmit, ha szüksége lett volna rá, mert egyszerűen nem fért bele az elveibe.

Azt vallotta mindig, hogy

ha egyszer úton-útfélen azt hirdeti, hogy élj tudatosan, ne fogyassz többet a szükségesnél, akkor szemen köpné magát azzal, ha vásárlásra buzdítaná a követőit, még akkor is, ha amúgy az adott termék vagy vállalkozás közel áll az értékrendjéhez.

Biztos volt benne, hogy ezek a cégek megtalálják a vásárlókörüket tőle függetlenül is. 

Egyedül az ebookjaival keresett pénzt az instagramos munkásságai során, ám a december végi búcsújával azokat is le fogja szedni. 

És engem valahol ez a bejelentés nem ért váratlanul. Tőle nem. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

NE❂HIPPIE (@neohippie.dk) által megosztott bejegyzés

Hiszen egy komplett ebookot adott ki a mentális minimalizmusról, arról, hogy a materiális minimalizmus nincs az előbbi nélkül. Azaz: ha fejben nem tudunk lecsupaszodni, akkor az életvitelünkben sem fogunk tudni. Számomra igazi reveláció volt ez a könyv (csakúgy, mint az általa ajánlott, csodálatos című The Subtle Art of Not Giving a Fuck, amit valahogy úgy fordítanék le, hogy A mindent leszarás kifinomult művészete) – még akkor is, ha egyelőre nem sikerült elsajátítanom, azt, amit benne ír. Calina nem idegeskedik a mindennapi élet dolgain úgy, mint én. Ha mégis, azt időben elcsípi és tesz ellene.

Már

eljutott a gödör mélyére, amikor úgy élt, hogy az nem szolgálta a vágyait és az elveit. Most értékeli, amit megteremtettek, annak minden előnyével, hátrányával, szépségével és hibájával együtt. Eljutott a tudatosságnak erre a szintjére. Nagyon szeretném ezt én is megtanulni. 

Apránként haladok. Én a lemondásokat, a hátat fordításokat sokáig érlelem. De eddig még soha egyet sem bántam meg. 

Teljesen igaza van abban, hogy ha meghatározzuk, mi a fontos számunkra az életben, mik az alapelveink és a céljaink, akkor a szükséges lépések szinte adják magukat. 

Calina és a családja élvezi, mit élvezi, imádja az életét. Nem stresszelnek mindennapi butaságokon, mert a vezérfonal az, hogy ha ez az életmód lemondásokkal is jár, nem olyasmikről kell lemondaniuk, ami számukra igazán fontos.

Együtt vannak, az elveikhez híven, szeretetben, békében élnek. És most már ezt a külvilág figyelő szeme nélkül szeretnék tovább folytatni, a küldetés itt véget ért. 

Egyedülálló történet az influenszer nagyvilágban

Sokat gondolkodom Calináék történetén. És amondó vagyok, hogy ennek fényében egészen más színben tűnik fel az összes többi vegán-minimalista-zero waste influenszer. Ahogy a saját munkásságom is. 

Az a pályaív, amit a közösségi médiában végigvitt, szerintem egészen kivételes. Képviselt valamit, amihez végig tartotta magát, akkor is, ha ebből anyagi vagy más hátránya származott. Nem kötött kompromisszumokat, önazonos tudott maradni, és eljutott arra a pontra is, hogy képes volt kiszállni. 

Belátta, hogy annak, aki a (mentális) minimalizmust gyakorolja és arról ír könyvet, valójában nincs helye a közösségi online platformokon. Nem azért, mert így hiteles, hanem mert a kettő nem fér meg együtt. 

Érdemes ízlelgetni a történetüket. Nem sok ilyet hallani a kétezer-húszas években. És erősen javaslom, hogy használjátok ki ezt a pár napot, olvassátok el a könyvét legalább a mentális minimalizmusról. 

E cikk megjelenése előtt kapcsolatba léptem vele, a története megosztásához az engedélyét kértem. Hiszen, ha le akar lépni az online világból, nem árt, ha tudja, hogy van egy magazin Magyarországon, (ami nemhogy szuper, de – nekünk – a legjobb), amely egy kis szeletet azért szeretne megőrizni belőle az örökkévalónak. A nagy kilépés után is. Úgyhogy, ha el is búcsúzik, innen nem tűnik el teljesen.

Szabó Anna Eszter
(Akinek újra kell gondolnia pár dolgot akkor, ha még mindig élnek a linkek januártól.)