Tíz év múlva valószínűleg hiába keressük a gyerekkorunk ízeit – Muslica és a klímaváltozás is pusztítja a hazai gyümölcsöket

–

Szülőként folyamatosan forszírozzuk a témát: egyen már az a kölyök több friss gyümölcsöt, zöldséget!

Sokszor persze hiába a sok szép, színes, illatozó termés, a gyerekek néha dafke nem esznek gyümölcsöt. Vegyük inkább azt a helyzetet, hogy esznek, jó? Az átlagos magyar családban a családtagoknak a WHO egészségmegőrzési javaslata szerint napi 400 gramm gyümölcsöt kellene elfogyasztaniuk (ez például két alma, én az előbb megettem egyet cikkírás előtt, így félig már jó vagyok), tehát egy négytagú família esetén minimum egy kilót.

És eszünk ennyit? Dehogyis: az európai átlagtól jócskán elmaradva, napi 260 grammra tehető ki a fejenkénti átlagos gyümölcs- és zöldségfogyasztásunk, tehát a kettő együtt. Ha az okokat firtatjuk, köztük lesz, hogy a hagyományos kereskedelemben ezek az árucikkek manapság már igencsak megterhelik a magyar átlagháztartás költségvetését. Nyilván az olvasóval is előfordult, hogy bement a zöldségesbe, és fizetéskor csodálkozott, hogy mire költött el kapásból kétezer forintot, amikor csak a húslevesbe szeretett volna valami zöldet.

De vissza a bevezetőben említett hírekhez! Valóban nincs, és a közeli jövőben nem is lesz annyi a hagyományosan magyaros gyümölcsökből, például a kajszibarackból, málnából? Hát mit fog a mi gyerekünk a bokrokról, fákról eszegetni? És valóban visszasírhatjuk majd a nagyanyánk semmihez sem fogható baracklekvárjának ízét?

A barack elfagy, a málna meg kisül – de tényleg csak a klímaváltozás miatt kezdenek eltűnni?

Nem feltétlenül, legalábbis ez derül ki Lakatos Tamásnak, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Kertészettudományi Intézet Gyümölcstermesztési Kutatóközpontjának kutatásiintézetigazgató-helyettesének, kutatóközpont-vezetőjének a szavaiból. 

„Az a tény egyértelműen érzékelhető mindenki számára, hogy a hazai gyümölcstermesztéssel vannak problémák és ezek főleg a kajszit és a málnát érintik” – szögezi le a szakember, aki rögtön három, a helyzetben szerepet játszó tényezőt is megemlít:

1. a klímaváltozást;

2. a társadalmi-gazdasági változásokat;

3. globalizációs kérdéseket.

„Számunkra legizgalmasabb az első, hiszen a klímaváltozást ma már talán senki sem vitatja, a gyümölcstermesztésben pedig régóta érzékeljük a hatásait. A kajszi esetében az átlaghőmérséklet emelkedése a fontos: a gyümölcsfáknak szükségük van téli nyugalmi állapotra a tavaszi virágzás eléréséhez, s ennél a fajnál a virágzási időszak amúgy is rövidebb a többi gyümölcsfajhoz képest. A kajszi ugyanis Magyarországon az elterjedése északi határán él, valójában egy szubmediterrán gyümölcsfaj, viszonylag mérsékelt hideget még eltűr.

Viszont ha a klímaváltozás következtében tél végén felmelegedés van, a faj nagyon gyorsan kilép a nyugalmi állapotból, megindul a nedvkeringés és a virágzás – pont akkor, amikor nálunk még nagy a kora tavaszi fagyok valószínűsége.

A tavaszi fagyok egyébként nem gyakoribbak, mint korábban, csak a növényeink járnak átlagosan egy héttel, tíz nappal előrébb a fejlődésükben, mint korábban – mondja a szakember.

– A málna más problémával küszködik: eredetileg tipikusan erdőszegélyek gyümölcse volt, ebből következően a nagy fényintenzitás nem kedvez neki, a félárnyékot kedveli. Részben a klímaváltozás, részben a légköri módosulások miatt megnövekedett fényintenzitás és ennek következtében a hazai klíma tehát egyre kevésbé jó neki. A társadalmi-gazdasági változások pedig éppen a bogyósoknál, így a málnánál válnak kézzelfoghatóvá. Míg a hetvenes–nyolcvanas években kifejezetten málnanagyhatalomnak számítottunk Európában, sőt az összeurópai piacon a magyar málnatermés határozta meg az árat, a rendszerváltás után – a feldolgozóipari háttér összeomlásával – teljesen szétesett a termesztési környezet. Emlékezzünk csak a Dunakanyar északi részén és Nógrád egyes területein folyó igen komoly bogyósgyümölcs-termesztő időszakra és a lekvárfőzésre alapuló feldolgozóiparra! Kisebb szerveződések, cégek próbálkoznak ugyan a visszatelepítéssel, de egy széthullás után újrakezdeni mindig nehezebb. A málna mára gyakorlatilag házi kerti fajjá vált hazánkban.”

Japán potyautas a magyar sztrádaparkoló szemetesében

Kell-e a fentieken szomorkodnunk, vagy – engedve a piaci változásoknak – egyszerűen forduljunk mi is más gyümölcsök felé?

„Szerintem a helyzet igenis szomorú, hiszen ez egy tradicionálisan magyar termékkör volt – válaszolja Lakatos Tamás.

– Korunk táplálkozási igényeinek is messzemenően megfelel, a bogyósokban sok az antioxidáns, táplálkozás-élettani szempontból kifejezetten hasznos termékek. De visszatérve az okokra: a harmadik tényező a globalizáció, a piacok nyitottabbá váltak, nagyobb az árumozgás. Ez a kajszinál sajátos hatást okozott – míg korábban hazánkban csak olyan nemzetközi gyümölcsfajtákat lehetett termeszteni, amelyek keresztülmentek a hazai fajtavizsgálaton (honosításon), az uniós csatlakozást követően gyakorlatilag bármilyen, az EU-ban regisztrált fajtát nálunk is lehet ültetni. Ez részben nyilván jó, mert a hazai termelők is gyorsabban hozzájuthatnak a fajtaújdonságokhoz, ám ugyanakkor igen sok olyan gyümölcsfaj kerül be hozzánk, amelyekről semmilyen termesztési tapasztalatunk nincs, nem tudjuk, hogy a hazai klimatikus viszonyok mellett, a magyar talajban hogyan fognak viselkedni. A kajszi azért érdekes, mert – ezt kevesen tudják – az egyik legnagyobb fajtagazdagsággal bíró gyümölcs, az unióban hatszáznál is több regisztrált, engedélyeztetett kajszifajta van. Az új fajták izgalmasabbak, vonzóbbak, jobban eladhatónak tűnnek a hazai gazdálkodók számára. Viszont a korábbi szigorú fajtateszteléseket az itthon egybeolvadó kutatóintézetek helyett így ők maguk kénytelenek elvégezni, olykor a saját gazdaságuk kárára.” 

A kártevők hatása a globalizációra

A szakértő így folytatja: „A globalizáció sajátossága, hogy az áruforgalommal együtt a kártevők is hatékonyabban mozognak, s ez a tény nem is feltétlenül a klímaváltozás velejárója.”

Mint a szakember részletezi, a bogyós gyümölcsűeket jó ideje egy kis muslicafaj sanyargatja. A Japánból származó Drosophila suzukii kifejezetten a friss gyümölcsöt szereti és károsítja: a távol-keleti szigetországból gyümölcsszállítmányokkal került át az Egyesült Államokba, majd onnan hasonló úton Európába, a franciáktól és olaszoktól pedig már részben a saját szárnyán érkezett meg hozzánk.

„Az első hazai fogási adat 2012-ből származik, az M7-es autópálya egyik pihenőjében, a szemetes körül találták meg először a rovarászok – meséli a hazai málnagarázda eredetéről Lakatos Tamás. – Két-három év alatt szétterjedt, 2016-ban Göncruszkán gyakorlatilag letarolta a feketeszeder-táblákat. De a málnát, a bodzát, a cseresznyét is károsítja az érés elején, így vegyszeresen nem lehet ellene védekezni.

Ez a kis, mérsékelt égövi muslica számolta fel a hazai maradék málnatermőhelyeket. Most, novemberben is aktív még, és keresi a fákon utolsónak maradt kis gyümölcsmúmiákat…”

De akkor mi a megoldás? Tudunk gyors, adekvát válaszokat adni ezekre a nehézségekre? Vagy mondjunk le a málnáról és a barackról örökre? Még mindig tele vagyok kétségekkel.

Piacolás és biotechnológia

Szerencsére nem vagyunk teljesen védtelenek, számos megoldás létezik, és a gyümölcstermesztők már korábban is jó néhány problémával megküzdöttek a hazai termőterületeken.

Ezeket Lakatos Tamás is említi:

„Jellemzően manapság már mindent megadunk az ültetvényeinknek, öntözünk, jégvédő hálókat telepítünk, az esővédő fólia sem ritkaság. Ha jön a fagy, paraffingyertyákat gyújtunk, beüzemeljük a jégvédelmi rendszereket. Azaz, már létező megoldási csomagokkal tudjuk ellensúlyozni a klímaváltozás kedvezőtlen hatásait. A muslica ellen például hatalmas felületen rovarvédő hálókkal óvják a maradék málnaültetvényeket, egyre inkább a zárt termesztési módszer lesz jellemző. Kérdés persze, hogy gazdaságilag ez meddig tolható. Mert nemcsak sokba kerülnek, hanem szinte kivétel nélkül környezeti terheléssel is járnak – szögezi le a kutató.

– A hagyományokhoz visszanyúlás, az organikus termesztés pont ezekre a gondokra próbál választ adni. Sajnos az itthon jellemzően nyolcvan-kilencven százalékban nagykereskedelmi árusítás a biogazdálkodás által tolerált másodrendű árut teljesen elutasítja. A megoldás a rövid ellátási lánc lehet, azaz a helyi piacok irányába terelni a vásárlókat.

A piacon, karunkon a kosarunkkal sokkal toleránsabbak vagyunk egy görbe uborkával vagy puhább paradicsommal.

A másik megoldáscsomag a biológiai alapokat tartalmazza. A tudomány valóban sok mindent képes megoldani. A legtöbb gyümölcsfajunk normális biológiai változatossága jelentősen nagyobb annál, mint amit jelenleg kihasználunk. Természetesen vannak fagytűrőbb és később virágzó fajták, amelyek valószínűleg elkerülhetnék a kora tavaszi fagyokat – az egyik legfontosabb kutatási irány az ilyen változatokat a többiből kiemelni. Ez viszont nagyon időigényes, egy új fajta létrehozása minimum tíz-tizenöt év, de inkább több. Gyors válaszokat tehát így nem tudunk adni, viszont hatékonyabb és hosszabb távú megoldásokat igen. Ez ráadásul fenntarthatóbb is lenne, hiszen egy fagytűrő faj igen nagy terheléstől óvná meg a környezetét. És természetesen szükségünk van a megfelelő génbankra is. Biotechnológiai módszerekkel most is elősegíthetjük a nemesítést, ám jelenleg új tulajdonságokat kitalálni és számítógéppel megtervezni még nem tudunk. Azaz az eljárástól függetlenül mindig csak már meglévő fajtatulajdonságokkal dolgozhatunk, azokkal a génekkel »játszunk«, amelyeket a természet már kikísérletezett. Ezért kell a most létező változatosságot minden eszközzel megóvnunk.”

Összességében tehát kell-e félnünk, hogy tíz év múlva nem lesz barack és málna?

Lakatos Tamás nem kongatná még a vészharangot.

„Személyes véleményem szerint legyünk idealisták! Valóban vannak az ágazatban problémák, de nem csak nálunk, most is mindenki ezeken dolgozik. Szerintem tíz év múlva is lesz magyar termesztésű kajszi és málna is, csak az arányok változnak majd meg, azaz valószínűleg több lesz az import, kevesebb a hazai.

És bizony tíz év múlva valószínűleg hiába keressük a gyerekkorunk ízeit, hiszen más beltartalmú, más zamatanyagú fajtákat termesztünk majd a földeken.

Bizonyos gyümölcsfajok hazai termesztéséről le kell mondanunk, mert nem tudjuk megmondani, a hazai klíma hogyan változik majd. A kutatói szakma már most is intenzíven próbálja elmagyarázni a gazdálkodóknak, hogy az ország bizonyos területein el kell engednünk a gyümölcstermesztést, mert azt egy idő után csak irracionális és kétes kimenetelű megoldásokkal lehet fenntartani. Az alföldi kajszitermesztés például kereskedelmi volumenben biztosan jövő nélküli. Ezt nagyon nehezen értik meg az emberek. Érthetően, hiszen a földpiac nem mobilis és ezek a változások számos egyéb problémával járnak majd.”

Az biztos, hogy ezen a téren is változik a világunk. Ki gondolná, de Norvégiában, délen, egy kicsi, mérsékelt éghajlatú tengerparti területen termesztenek cseresznyét. A norvégok nagyon szeretik, büszkék rá – mi viszont elhúznánk a szánkat az ízétől. Ki tudja, húsz-harminc év múlva nem a norvég cseresznye íze lesz-e az általános.

Kocsis Noémi

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Dobrila Vignjevic