Hello, WMN!

„Maradt tíz jó évünk, úgyhogy szedjük össze magunkat, és csináljuk meg!” – Hello, WMN! bemelegítés

2022. szeptember 4. | SzAE | Olvasási idő kb. 3 perc

Nyáry Luca képviseli a következő Hello, WMN!-est beszélgetőpartnerei közül a fiatal generációt, akinek a jövőjét leginkább érinti a klímaváltozás. A beszélgetés a „Persze, mindmeghalunk… de addig mi legyen? – Vita tudatos hedonizmusról és fenntartható fenntarthatóságról” címet kapta, és azt járjuk benne körbe, hogyan lehetséges úgy élvezni az életet, hogy közben ne ártsunk a bolygónak. Élhetünk-e fenntartható módon anélkül, hogy beleőrülnénk abba, hogy minden tettünket ezen a szűrőn keresztül vizsgáljuk? Akik erről eszmét cserélnek majd a MOMkultban (ITT lehet még jegyet vásárolni a szeptember 20-i eseményre) Gyárfás Dorka moderálásával: Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója, Lakatos Márk stylist, üzletember és Litkai Gergely aktivista, humorista, aki után most Nyáry Luca író válaszol bemelegítő kérdéseinkre.  

WMN: Jelen van az életedben a klímaszorongás?

Nyáry Luca: Abszolút. Nem is nagyon ismerek olyan Z generációsokat, akiknek ne lenne. Még az életem felénél sem járok, pontosan tudom, hogy a klímaváltozás mekkora hatással lesz a jövőmre, hogy alapjaiban változtatja meg a terveimet. Nem tehetem meg, hogy nem gondolok rá, és ha már eszembe jut, nem tudom megállítani magamat abban, hogy stresszeljek rajta – szinte felelősségemnek érzem, hogy aggódjak emiatt. Nyilván nem ez a legegészségesebb hozzáállás, de ha a jelenleg hatalmi pozícióban lévő generációkat nem érdekli a téma, akkor legalább nekünk muszáj észben tartanunk.

WMN: Változtattál az utóbbi években a szokásaidon a környezetvédelem nevében? Mennyire okoz ez nehézséget számodra?

Ny. L.: Már hét éve vegetáriánus vagyok, ezt a döntést etikai okokból hoztam meg, aminek igen nagy része a környezetvédelem volt. Az étkezésemben figyelek a legjobban erre, igyekszem minél több hazai terméket fogyasztani, és természetesen kerülöm a nagyüzemben készült állati termékeket. Bár nem mindig kényelmes, (mondjuk, amikor már a héten ötödjére eszem sült krumplit, mert az az egyetlen vega opció), de azért örülök, hogy meghoztam ezt a döntést. Annak ellenére is, hogy

nem hiszek abban, hogy a fogyasztóra kellene helyezni a felelősséget, hogy tegyen a klímaválság ellen. A legtöbb ember nincs abban a helyzetben sem anyagilag, sem tájékozottság szempontjából, hogy fenntartható opciókat válasszon. 

Valamint autót sem vezetek (és nem is tervezek megtanulni), mert a városban nem tartom szükségesnek. Szeretném, ha népszerűbb lenne a tömegközlekedés, de ehhez az kell, hogy elég magas színvonalon működjön ahhoz, hogy az embereknek megérje azt választani. 

WMN: Az elmúlt évek eseményei (járvány, háború, természeti katasztrófák) hogyan hatnak rád? 

Ny. L.: Alapból neurotikus alkat vagyok, ezt soha nem is titkoltam el. A bipoláris zavarom miatt mindent egy sokkal szélesebb érzelmi skálán élek meg, így többnyire ezek az események is nagyobb hatással vannak rám, mint az átlagra. Leginkább a jövőképemet befolyásolták negatívan, nagyon pesszimistán látom az életem második felét, de szerencsére ez valamennyire motivál arra, hogy most valósítsam meg az álmaimat.

Valamennyire szarkasztikusan azt szoktam mondani a barátaimnak, hogy tíz jó évünk maradt, szóval szedjük össze magunkat, és csináljuk meg.

Igyekszem megragadni minden lehetőséget, amiről tudom, hogy később megbánnám, ha kihagynám. 

WMN: Mi az, amiről egyelőre nem tudsz lemondani, még ha károsan befolyásolja is a környezetet?

Ny. L.: A ruhák rendeléséről. Bár nagyjából beleférek a bolti konfekcióméretbe, nincs átlagos alkatom, és az itthoni kínálat elég szegényes. Turkálókban is vásárolok, de nadrágot, melltartót egyszerűen alig találok, szóval azokat rendelem. Sokszor nem a legmegbízhatóbb forrásból, mert saját magát eltartó huszonegy évesként nem mindig van másra keretem. De ez lesz az első szokás, amitől megszabadulok, ha végre elkezdek annyit keresni, hogy megengedhessek magamnak jobb minőségű, fenntarthatóbb darabokat.  

WMN: Érzel különbséget a különböző generációk fenntarthatósághoz, környezetvédelemhez vagy a klímaváltozáshoz kapcsolódó hozzáállásában?

Ny. L.: Egyértelműen, már csak abból adódóan is, hogy nem minden generációt érint egyenlően a klímakatasztrófa, ami felé haladunk. A szüleim generációjának jó, ha egy-két évtizedet kell majd leélniük egy olyan világban, ahol megfizethetetlen lesz a lakhatás, luxuscikk az ivóvíz, kibírhatatlan az időjárás és túlnépesedettek a városok, nekünk viszont így fog kinézni a felnőttkorunk. Alig maradt időnk kiépíteni egy karriert, bebiztosítanunk a jövőnket, hogy ne a legkiszolgáltatottabb helyzetben érjenek minket ezek a változások. Pont ezért is gondolom azt, hogy

több fiatalra van szükség a politikában, mert nem érzem se igazságosnak, se logikusnak, hogy többnyire olyan vezetőktől várjuk a segítséget, akiket ez személyesen már nem fog érinteni.

Az unokáik élete már most ki van fizetve, így nyilvánvalóan nem érzik olyan sürgetőnek a helyzetet, mint mi.  

 

WMN: Milyennek képzeled a jövőt, mondjuk, tíz-tizenöt év múlva?

Ny. L.: A pesszimista hozzáállásom ellenére nem gondolom azt, hogy egyik percről a másikra a Mad Max világába fogunk csöppenni, inkább fokozatosan jutunk olyan élethelyzetbe, ami túlélhető lesz, de rettentően megterhelő. Már most látjuk a hatásokat: aszályok, éhínség, lakhatási krízis, járványok, háború, elszegényedés. A természeti csapások egyre gyakoribbá válnak, ahogyan hatásukra a politikai/társadalmi válságok is, mígnem „megszokjuk őket”, a mindennapi élet részeként tekintünk majd rájuk. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, drasztikus változásra volna szükség, és egyelőre nem úgy látom, hogy lennének olyan kormányok a világon, akik hajlandók volnának meghozni ezeket a döntéseket. 

Jegyeket ITT vásárolhattok!

Hello, WMN! kerekasztal-beszélgetés támogatója a The Body Shop és a TorTer e-Design.

Ajánlom másnak is:

Legfrissebb

A segítségnyújtás erőt is tud adni – Hátrányos helyzetű fiatalok karolták fel nehéz sorsú társaikat

WMN Ügy – 2024. február 28. – FB

A programban résztvevő hátrányos helyzetű fiataloknak már az nagyon sokat adott, hogy azt érezték: ezúttal nem ők azok, akik támogatásra szorulnak, hanem végre ők tehetnek másokért.

Mert mi is rászorulunk a rászorulókra – Gondolatok arról, mit tanulhatunk a hajléktalanoktól

WMN Life – 2024. február 27. – WMN

Egy személyiségfejlődés fázisai, amelynek hatására barátság született egy eleinte szkeptikus, elzárkózó nő, és egy őszinte, szeretetteljes hajléktalan férfi között.

Az iskolában bukdácsoló, diszlexiás kislány, aki meghódította a sarkvidéket: Ann Bancroft története

Kult – 2024. február 27. – MLM

Ann Bancroft az első nő, aki a jégmezőkön átkelve, kutyaszánnal és sítalpakon elérte mind az Északi-, mind a Déli-sarkot. Pedig gyerekkorában nem jósoltak túlságosan fényes jövőt neki.

< 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 >
Viber LinkedIn Pinterest