–

WMN: Idézz föl, kérlek, egy olyan pillanatot, amikor szabad, független embernek érezted magad! Hol, mikor, milyen körülmények között történt?

Szabó T. Anna: Az oltár előtt, az esküvőmön: független már nem voltam, de szabad igen, hiszen azzal és úgy kötöttem össze az életemet, akit szeretek.

Minden hegytetőn szabadnak és függetlennek érzem magam, amikor lenézek a völgyre, és körülvesz az ég.

És volt pár nap Indiában, egy szakmai úton, amikor nem volt internetem, és egyszerre megszabadultam minden hírtől és felelősségtől, kötelességtől és szorongástól: különös volt megtapasztalni, mekkora szabadságot ad, ha kiléphetek abból a térből és abból a szerepből, amit magamra vettem és rám osztottak. Szédítő érzés volt: távol mindentől és mindenkitől - egy-két órányi egyedüllét a világ egyik legzsúfoltabb városában: ennyi elég volt, hogy helyre kerüljenek a dolgok. Ugyanezt éreztem Finnországban, egy erdőszéli házban, a fehér éjszakák idején. De csak akkor, amikor nem kapcsolódtam rá a világhálóra, hanem sétáltam, vagy csak ültem és gondolkoztam. Nagyon ritkán vagyok egyedül, mindig sokat jelentenek ezek a pillanatok – kell némi fellélegzés ahhoz, hogy az ember egyáltalán beszélni tudjon.

WMN: Melyek azok a jelenleg birtokodban lévő privilégiumok, amelyeket feladnál a személyes szabadságodért?

Sz. T. A.: Néha azt gondolom, mindent – és aztán belátom, hogy félek. Az újrakezdéstől, az ismeretlentől – mindentől. Úgyhogy ezt nem tudom teoretikusan megmondani, hiszen még soha nem kerültem olyan helyzetbe, amikor döntenem kellett a teljes önfeladás és a kényelem feladása között. Ugyanakkor voltam már ilyen helyzetben, amikor egy diktatúrát hagytunk ott, feladva a teljes korábbi életünket, lakást, barátokat, várost, országot, múltat – de azt akkor még nem nekem kellett eldöntenem. Nagyon nehezen engedek el bármit, nekem ez nem feladás, hanem megadás. Tudom, hogy ez mindig megtörténhet, de csak ott és akkor fog kiderülni, mit teszek.

WMN: Szerinted mely tényezők veszélyeztetik leginkább egy mai magyar ember függetlenségét?

Sz. T. A.: Az igazodás vágya.

Kisebbségben született emberként ezt tanultam: „A nád meghajlik a szélben, de megmarad.” Teher alatt nő a pálma, ugye. A transzilvanizmusnak is szép metaforái voltak arról, hogy a kínban gyöngyöt terem a felsebzett kagyló.

Mélyen belém ivódtak ezek a képek, úgyhogy nehéz mindig újra és újra mérlegre tenni, mi a helyes és mi a helytelen. De ha nem teszi meg az ember, akkor feladta a saját döntés jogát és felelősségét. Minden legyőzetés-metaforában benne volt gyerekkoromban a megmaradás szívós makacssága, az, hogy aki kitart, az győzni fog végül, és a lehajló nádszál nem legyőzött, hiszen a szél elmúltával felemeli majd a fejét. Ma inkább kutya-metaforákat hallok állandóan, és az egészen másfelé viszi a gondolkodást: a feltétlen engedelmesség irányába. Érdemes végiggondolni, mivel jár ez.

WMN: Mi a véleményed arról a sokszor, sok helyen hangoztatott megállapításról, hogy a huszonegyedik század a nők évszázada?

Sz. T. A.: Ez sajnos csak nagyon kevés pontján érvényes a világnak. Épp most olvasom, hogy a klímaváltozással növekedni fog a nők elleni erőszak világszerte, és különösen a szegény és elszigetelt területeken. Itt most ma valóban olyan változások történnek, amelyek végre engedik szóhoz jutni a nőket, de ez bármikor visszafordítható még, mert a hatalomban lévők veszélyesnek érzik, és ellenállnak.

Törékeny minden, amit elértünk: a „gyengébbik nem” valóban gyengébb „nemet” jelent, nehezebb ellentmondani, ellenállni, mert az erőfölényt fitogtatók mindig használni is fogják az öklüket, valóságosan vagy képletesen. A visszaütés sem mindig megoldás, mert hiába érti a hatalom csak a hatalmi nyelvezetet, ha mi nem akarunk egész életünkben utcai harcosok lenni.

Többet ésszel, mint erővel, valószínűleg megint ez lesz a megoldás, a kitartó tanulás után a csendes és bátor és folyamatos cselekvés, a rossz lassú felőrlése.

WMN: Ötéves a WMN magazin, mi az az öt fogalom, ami először eszedbe jut róla? 

Sz. T. A.: Bátorság. Figyelem. Szókimondás. Érdekérvényesítés. Közösség.

 

Pásztor Anna válaszai ITT, Steiner Kristóféi ITT, dr. Almási Kittiéi pedig ITT olvashatók.

Képek: Dragomán György