Mautner Zsófival főzte meg a WMN Szabó Magdát

–

Mautner Zsófiért már rég óta rajongok távolról. Imádom az Instagram-oldalát, a mosolygós, derűs természetét, a szakácskönyveit meg aztán pláne. Az övé például az egyetlen, amin nemcsak a nyálam csordult ki a szám széléről, de még a könnyem is kibuggyant, olyan szívvel és szépen voltak megírva azok az emberközpontú történetek és receptek, amiket Budapesten élő külföldiekkel készített az Így főzünk mi címűben.

Szabó Magdát pedig azóta szeretem, mióta a barátnőm a kezembe nyomta 17 éves koromban a Mózes egy, huszonkettőt, amit aztán egy éjszaka alatt olvastam ki úgy, hogy a végén szó szerint csatakos lett a párnám a sok bőgéstől, annyira szívszorító volt Hugi története.

De még mielőtt rám sütnéd a bélyeget, hogy egy síró-pityogó vagyok, aki akkor is bömböl, amikor nem bántják, szeretnélek megnyugtatni, hogy a mostani Mautner-Szabó kombinációtól viszont olyan száraz maradt a szemem, mint a Szahara. De a gigám szerencsére nem... Zsófi ugyanis rögvest úgy kezdte a Miele-konyhájába szervezett Szabó Magda könyve által ihletett főzőkurzusunkat, hogy

töltött mindenkinek egy pohár pezsgőt, hiszen pontosan tudja, hogy minden recept így kezdődik, csak nem mindegyiknek van odaírva az elejére. Épp ezért kell tudni olvasni a sorok között!

A vicces kis buborékokkal megtámogatva nekiálltunk, hogy elkészítsünk pár finomságot a könyvből.

Szegény Zsófinak bizony nem volt egyszerű dolga a receptek válogatásakor, ugyanis muszáj volt gondolni a WMN Tudatos Nőjére, Szentesire is, aki finnyogva utasítja el az olyan földi hívságokat, mint a liszt és a cukor. Szabó Magda és családtagjai, valamint ismerősei, akiktől az ételek leírásai származnak, még messze nem ilyen paleofejjel gondolkodtak. Annyi hagyományos, cukros-fullos recept van abban a vékonyka könyvben, hogy már az átnyálazásakor megugrott a testtömegindexem. De nem kell aggódni, azért csak kihoztunk belőle egy olyan fejedelmi ebédet, hogy a Szentesi is megmaradt a tudatánál, és még Szabó Magda is büszke lett volna ránk. Persze leginkább Zsófira, aki nemcsak tüchtig módon előkészített mindent, de egy-két csavarral, pár izgalmas fűszerrel fel is dobta és egyedivé tette a hagyományosabb fogásokat is. Mondom is, hogyan!

(És akkor ezúton szólnék, hogy mielőtt tovább olvasol, készíts magad elé egy partedlit, mert a kicsurranó nyál hajlamos átmenetileg tönkretenni a billentyűzetet. Hidd el, tudom.)

Készült roast beef, azaz hajszálvékonyra vágott marha szarvasgombás olajjal, ami így együtt olyan fantasztikus volt ízében és illatában, hogy még mindig egészen meg vagyok hatódva tőle. De mivel megígértem, hogy most nem bőgök, folytatom. Szentesi bekevert egy nagy tál salit, illetve Zsófi instrukcióit követve összedobott egy kis meleg tojást á la Parma gigantikus mennyiségű reszelt parmezánnal, tejszínnel, tojással és egy kevés füstöltpaprika-csavarral a tetején. Meg snidlinggel, természetesen mindezt azért, hogy eladható legyen a zöldséges egytálétel kategóriában.

Mindeközben én kiszaggattam egy tálca parmezános pogácsát, a DTK meg tejszínhabot vert a mindenmentes gesztenyetortához. Amire azért – a biztonság kedvéért – került egy kis csokoládéforgács is, mert igazán nem vettük volna a szívünkre, ha elfogyunk még a végén.

Közben Mautner Zsófi azt is elmesélte, hogy nincs kedvenc étele, de ha valamiben sok koriander, citrom és csili van, akkor az már feltétlenül dobogós nála, akárcsak a főzelék és a rakott krumpli.

Szerinte az emberek az élet más területein is bizalmatlanok, nemcsak az új ételek kipróbálásakor, de azért úgy érzi, határozott fejlődés indult meg ezen a fronton.

Ezek után muszáj volt megkérdeznem tőle, hogyan került kapcsolatba a gasztronómiával?

– Gyerekkorom óta főzök, de amióta ez a hivatásom, azóta minden szenvedélyesen érdekel, ami ezt az egészet körülveszi: a sztori, a szakács, az étel vagy alapanyag története, a személyessége, az arcai. Imádom, hogy a főzés egy olyan eszköz, ami által közölni lehet érzéseket, üzeneteket, és aminek segítségével nagyon gyorsan közel lehet kerülni másokhoz. Engem ez az érzés éltet.

Végül amikor arról faggattam Zsófit, hogy mi lenne az utolsó vacsorája, kiderült, hogy tényleg, micsoda rokonlelkek vagyunk mi ketten. Nyilván vajas pirítóst enne nagyon jó kovászolt kenyérből, a legjobb francia vajjal. És azt hiszem, hogy aki érti és érzi a vajas kenyér sallangmentes gyönyörűségét, az tud csak élni igazán.

Azt kell mondjam, hogy Szabó Magdának piszok jól áll egy csipetnyi Mautner Zsófi. Nekünk pedig soha rosszabb hétfőt nem kívánok, mint amiben most részünk lehetett, Magdástul, roast beefestül, parmezános cummantóstul, gesztenyetortástul és Zsófistul. A vicces kis buborékokról nem is beszélve.

Fiala Borcsa

 Képek forrása: WMN