-

Vedd észre a szépet!

A pozitív hozzáállás nemcsak az én mindennapjaimat szépíti meg, hanem a körülöttem lévőkét is. Nekem fontos, hogy ne csak én, hanem a környezetem is jól érezze magát, mert anélkül én sem vagyok jól. Őket is úgy próbálom motiválni, mint saját magamat; kicsi, egyszerű lépésekkel. Kutatóként dolgozom egy kórházban. Egész nap fehér köpenyt viselek, ami – bevallom – nem mindig lélekemelő. A köpeny mindannyiunkat elrejt egy picit. Ezért sokszor már az is pozitív energiát ad, ha észrevesszük egymásban a szépet. Ha látom, hogy valamelyik kolléganőm rosszkedvű vagy éppen „nincs a topon”, mondjuk, megdicsérem a haját vagy a sminkjét.

Légy hálás!

Persze, mint mindenkit, így engem is megtalálnak néha a negatív gondolatok. A módszerem: a hála. Hálát adok azért, ahol vagyok, és bár olykor nekem is küzdelmesek a napjaim, hálás vagyok az életnek a családomért, a vőlegényemért vagy éppen azért, amit eddig elértem és elérhetek.

Ha úgy érzem, hogy túl nehéz... vagy a gondjaim túlnőnek rajtam, akkor is a hála gondolata segít. A hála segít a döntéseim meghozatalában, és a harag vagy irigység leküzdésében.

Öltözz ki!

Ha végképp úgy érzem, hogy összecsapnak a fejem fölött a hullámok, ha nem teng túl bennem az életöröm vagy bal lábbal kelek reggel, akkor pedig jön a klasszikus fegyverem: a kedvenc magas sarkú cipőm. Kiegészítve egy csinos nadrággal vagy szoknyával, és máris jobb a kedvem, indulhatok a munkába.

Apró dolgok öröme

Igen, nekem ez a boldogság. A kis dolgok öröme. A hála érzése, egy dögös cipő, amikor a macskám, Pici elalszik az ölemben, vagy amikor a párom kávét főz nekem reggel, mert tudja, hogy késésben vagyok.

Boldogság, hogy a nagyszüleim szemében látom az izgatottságot, amikor mesélek nekik a munkámról, a kísérletekről vagy akár a kutatásomról. Boldogság, ha az utcán nevető kisbabát vagy kéz a kézben sétáló idős párt látok. Ha tavasszal az utcán érzem az orgona vagy a nárcisz illatát.

Eszembe jut, az anyai nagymamám, aki már nincs velünk. Ő színes és virágos ruhákat hordott, és mindig állt valamilyen virág a szobájában lévő hófehér porcelánvázájában. Ha virágot látok vagy virágillatot érzek, mindig rá gondolok, és ennek az erős, gondoskodó asszonynak az emléke nekem is erőt ad.

Rossz időben teát főzök (na jó, nem csak akkor) és nosztalgiázom a gőzölgő ital fölött. Beszívom az illatokat és melegítem a kezem. Máris jobban vagyok. Ezt akár a munkahelyen is, szünetben meg tudom tenni, utána könnyebb a munka.

Vigyázok magamra

Az egészségemért sokat teszek, talán azért is mert 17 évesen egy autoimmun betegség kapcsán idiopáthiás trombocitahiányt állapítottak meg nálam, ami túlzott vérzékenységet okoz. A diagnózis segített abban, hogy tudatosan álljak hozzá az egészségemhez. Oda kell figyelnem a táplálkozásomra, hogy segítsek a testemnek kordában tartani a betegségemet. Rengeteg zöldséget, gyümölcsöt eszem, hogy elegendő C-vitamin legyen a szervezetemben.

És igyekszem a stresszt minimálisra csökkenteni, bár ez az életem egyik legnehezebb feladata.

Sokféle módszert kipróbáltam már, és nekem a teljes kikapcsolódás leghatékonyabb módszere a levendulás, citromfüves fürdő és a kedvenc zenéim. A másik módszerem: a futás vagy az aerobic, ami szintén segít levezetni a feszültséget. Na jó, néha belefér egy extrán csokis süti vagy jeges kávé is. Szigorúan gyógyító jelleggel...

De a boldogsághoz vezető út legfontosabb állomása az volt, amikor rájöttem, hogy nem akarok hiú ábrándokat kergetni. Totális boldogság nem létezik. A boldogság pici, néha jelentéktelennek tűnő dolgokból áll össze. A reggeli kávéól vagy az orgona illatából a trolimegállóban. Nektek is azt ajánlom, hogy engedjétek el az ábrándokat, és vegyétek észre a létező, apró mozaikdarabokat!

John Lennon boldogságról szóló történetével búcsúzom tőletek:

„Gyermekkoromban anyám mindig azt mondta, hogy a boldogság a kulcs az élethez. Amikor iskolába jártam, azt kérdezték tőlem, mi akarok lenni, ha felnövök. Válaszul leírtam, hogy: boldog. Ezt látva a tanáraim azt mondták nekem, hogy nem értem a feladatot, én meg azt feleltem nekik, hogy ők nem értik az életet."

Boldogságra fel!

Tóth Emese