„Szeressünk és öleljünk addig, amíg lehet, soha nem tudhatjuk, melyik lesz az utolsó.”

„És csak az asszony hangja visszahangzik bennem egyre: »Azért hoztak ide, hogy végezzenek velünk, mindannyiunkat meg fognak ölni, de én ismerlek téged valahonnan! Te ki tudsz engem vinni innen, ugye?«”

Karácsonyi dőzsölés mértékkel?!

Ellenséges tekintetű ponty a kádban, ledőlő karácsonyfa és hatlapos sütemény a dióhéjak között a kövön... A ti karácsonyotok is ment már át abszurd vígjátékba?

„Ha valakinek már nem él az anyukája, karácsonykor nem tud nem arra gondolni, hogy »Mit adhatnék a mamának?«, én pedig kimondhatatlanul hálás vagyok érte, hogy még így, univerzumokon és valóságsíkokon keresztül is meglephetem az édesanyá(i)mat.”

Vannak kapcsolatok, amiknek Rejtő, Ottlik, a Monty Python, Cseh Tamás vagy épp A tanú szolgáltatja a kommunikációs malterját. És titeket mi köt ehhez hasonlóan össze?

Miért ne lehetne mindkettőt egyformán megünnepelni?

A lány, akinek örömből van a neve: ismerjétek meg most az egyik remek szerzőnk, Filákovity Radojka személyesebb oldalát is!