Nyúlik a köldökzsinór, hosszan, megfeszül egészen… Egy anyuka és a frissen külföldre költöző egyetemista lányának naplója. Első rész.

„Amikor az ember még csak álmodozik róla, milyen életet fog élni felnőttként, minden olyan egyértelműnek, magától értetődőnek tűnik: hogy – igény esetén – lesz házastársa, gyereke, jó munkahelye… A képletben ekkor még nem szerepelnek kételyek. Nincs benne, hogy amikor mindennek már a küszöbén vagy, amikor tényleg elkezdődik a felnőtt életed a maga összes kötelezettségével és felelősségével, az sok tekintetben iszonyatosan ijesztő tud lenni.” Szerzőnk, Filákovity Radojka és a kapunyitási pánik:

Egy anyuka bevált tippjei, ha csökkentenétek a képernyőidőt.

Hogyan változik át egy autó kávézóvá, étteremmé, öltözővé vagy éppen munkaállomássá egyetlen nap alatt? És egyáltalán: miért? Tóth Flóra a hétköznapok nagy részét úgynevezett anyataxi-üzemmódban tolja, úgyhogy megírta, milyen ez belülről.

Folyamatosan túlköltekezel, esetleg megszállottan spórolsz? Elképzelhető, hogy a pénzügyi döntéseid nem is a saját valódi szükségleteidet tükrözik, hanem az otthonról hozott mintát alkotod újra velük.

Gyertek játszani! Kártyalapok kifordítva, bábu helyett irányok, dominó, amellyel birodalmat építesz… Nem baj, ha egy szót sem értesz belőle, elmagyarázzuk:

„Ahogy a felnőttek közötti kapcsolatok, úgy a tiniszerelmek sem tökéletesek. Az érzelmek pedig nemcsak a pozitív, hanem a negatív tartományban is szélsőségesek lehetnek.” Dián Dóri leszámol azzal a naiv elképzeléssel, miszerint az első szerelem feltétlenül csodálatos, és pszichológust kérdez arról, mit tegyen a szülő, ha boldogtalannak látja a gyermekét:

„Nekünk még jutott egy utolsó darab papír, egy korty tej a kávéba, egy szelet kenyér. Nekünk jut ivóvíz, meleg szoba és hibrid autó. A többi nem a mi problémánk. Egy másik ember, egy másik ország, egy másik generáció problémája. Vagy mégsem? A sok-sok »másvalaki problémája« előbb-utóbb összeér…” Iliás-Nagy Katalin gondolatai a takarítási világnap kapcsán, olvasd el!