Fentről lefelé vagy lentről felfelé csorog a divat? Vagy ezek az elméletek már a múlthoz tartoznak, mert a technológia és a tömegtermelés mindent megváltoztatott?

Steiner Kristóf elmeséli, milyen gyerekkori traumák vezettek a borderline személyiségzavarának kialakulásához.

Előfordult már, hogy amikor valami határidős dolgod lett volna, inkább rendet raktál, elmentél vásárolni, segítettél bárkinek bármiben csak ne kelljen belekezdeni? A WMN szerzői is fekete öves időhúzók, mutatjuk, mi mindent csinálunk ahelyett, amit épp kellene.

Tudtátok, hogy a sajtban található kazein hasonló nyugtató hatással bír, mint a heroin és a morfium? Nem véletlen, hogy nem bírunk leállni a pizzaevéssel.

„Folyamatosan a gombjaimat nyomkodja” – mondjuk arra az emberre, akivel lépten-nyomon konfliktusba kerülünk, és aki – akár a jó szándék ellenére – a legmélyebb sebeinket tépi fel. De valójában mik azok a gombok, és miért van az, hogy az egyik ember eltalálja őket, a másik meg nem? Ezekre a kérdésekre ad választ a sémakémia elmélete.

A fejlődéslélektan úttörője, Granville Stanley Hall úgy vélte, „egykének lenni önmagában betegség”. Hall közel 100 éve nem él, de az egyedüli gyerekekkel kapcsolatos hiedelmek azóta sem lettek kedvezőek. Úgy sem, hogy közben egyre több az egygyerekes család.

Eltérnek a szükségleteid az átlagostól, és ezért téged is kikiáltanak kaktusznak?

Roppant bosszantó, hogy néha nem emlékszünk dolgokra. Ám a normális felejtésnek nélkülözhetetlen szerepe van a gondolkodásunkban, a kreativitásunkban, az érzelmi jóllétünkben, sőt, a társas kapcsolatainkban is. A világhírű neurológus, Scott A. Small könyvét ajánlja Milanovich Domi.