Indiában van egy falu, ahol a nevek helyett dallamokat énekelnek egymásnak. Fedezd fel Kongthong különleges hagyományát, a jingrwai iawbei-t, a matrilineális kultúrát, a turizmus hatásait és azt, hogyan próbálják megőrizni évezredes örökségüket a modernizáció és a klímaváltozás szorításában.

„Ha egy színházi produkcióhoz meg kellett csinálni hatvan ruhadarabot, az már soknak számított. Itt egy nap alatt szabok ki ennyit” – Preisinger Ildikó varrónőként kezdte, ma jelmezkészítőként világsztárokat öltöztet hollywoodi filmekben. A szeme sem rebben, ha hajnali háromkor kell lecserélnie több száz szereplő jelmezét, vagy ezer statiszta öltözékéről kell gondoskodnia, s akár a színészen is átszabja a ruhát.

A parton fekve nézni a vizet, nem csinálni semmit, nem gondolni semmire – sokáig csak vágy volt, elérhetetlen kincs. Most viszont valóság: pár perc csend egy nyugágyban, miközben a gyerekek az apjukkal a vízben játszanak. Az anya pedig végre megteheti, hogy csak csendben szemlélődjön.

Ez egy másik Bronxi mese!

Tóth Flóra ismerőse a nagyszülei aranylakodalmát szervezve csodálkozott rá, mennyivel olcsóbb a torta, a helyszín, a virág, a fotós, mint az egy évvel korábbi esküvőjén. Kiderült: a különbség oka nem feltétlenül az, amit elsőre gondolnánk.

Mitől otthon az otthon? Az otthonérzés titkai a WMN-csapat személyes történetein keresztül.

Az, hogy az emberek kielégíthetetlen vágyakkal és határtalan étvággyal rendelkeznek, nem újkeletű felismerés. Már az ősi védikus szövegek is említik a problematikát, és a világ legtöbb vallásában ma is központi tanítás a mértékletesség. Erre utal a svéd lagom filozófiája is, ami kimondja: a túlzások helyett jobban járunk, ha az elég jóra koncentrálunk.

Nincsenek beállított pózok vagy filterek, csak közös nevetések, nyaralások, ünnepek és valódi jelenlét. Kattintsd végig a fotókat, aztán, ha teheted, írj rá a barátaidra!