„Egy idegen olyan barát, akivel még nem találkoztál” – vallja Torbjørn Pedersen, aki eddig 203 országot látogatott meg, a Vitorlással a Föld körül szerzői, Réka és Kristóf, pedig úgy látják, a földrajzi távolságok és kulturális különbségek ellenére nagyon is egyformák vagyunk.

A szülői túlféltés és túltervezés, a túlzott elvárások és a felfokozott élettempó mind oda vezethet, hogy a gyerekek már egészen kicsiként megtapasztalják a kiégés tüneteit.

Az egyik oldalon: a hihetetlen állatszeretet. A hagyományokban is jelenlévő állatvédelem. A másikon: az állatok embertelen módszerekkel való irtása, felelőtlen nemtörődömség.

Abban a pillanatban, ahogy elkezded magadat szeretni, az életed megváltozik. Lesznek emberek, akik elmaradnak mellőled, de akinek maradnia kell, hálásan változik veled együtt. Ehhez a lépéshez Papp Timi táncos-koreográfus egy rákdiagnózison és a mellrákból való gyógyuláson keresztül jutott el.

Cseppet sem unalmas írás az unalomról, ami komoly veszélyeket is rejthet magában – már az unalom, nem a cikk:

„Büszkeséggel tölt el, ha valamelyik nevelt gyerekemet örökbe adhatom” – meséli az SOS gyerekfaluban élő Varga Mária, azaz Marika, aki a saját három fia mellett eddig 37 kisgyereknek volt a nevelőszülője.

Ábris SMA-betegség miatt kerekesszékkel közlekedő, de ép értelmű iskolás gyerek, akinek édesanyja elképesztően nehezen talált megfelelő intézményt. És ezzel nem ért véget a kálváriájuk.

Az X generációsok moncsicsire vágytak, az alfa generáció tagjai viszont már hét-nyolc évesen a legdrágább ajakápolókat akarják. De kinek a hibája ez az egész?