A magyar állammal nagyon nehéz biztonságos kötődést kialakítani. Mert vagy elhanyagol, cserben hagy minket, vagy – ha vannak is jó pillanatai –, minimum zavaros, átláthatatlan, kiszámíthatatlan a működése.

A fiatalok, akiknek életkora egykor a boldogság netovábbját is szimbolizálta, abszolút mélypontra zuhantak, míg a 65 évnél idősebbek mentális állapota lényegében változatlan maradt. De vajon mi az oka ennek?

A „makarenkói pofon” kifejezés a mai napig él a köznyelvben, sőt, vannak, akik, mondjanak bármit is a szakemberek, úgy vélik, bizonyos helyzetekben indokolt és hatékony lehet megütni egy gyereket. Azt viszont csak kevesen tudják, hogy a 136 éve született, és a maga korában pedagógiai reformernek számító Anton Szemjonovics Makarenko munkássága legnagyobb kudarcaként emlegette azt a két esetet, amikor a rá bízott fiatalokra kezet emelt.

Minden felnőtt (és gyerek) megérdemelne olyan tornaórákat, ami nem a kényszerekről, időnkénti megszégyenülésekről (és megszégyenítésekről) szólna. Ami segítene jól kapcsolódni a testünkhöz, és tudatosítani mindazt a csodálatos harmóniát, amibe a mozgás révén kerülhet az ember.

Mire vágyik, ha elfárad egy kétgyerekes apa, aki foglalkozását tekintve gyógypedagógus, és súlyos beteg, fogyatékossággal élő gyerekekkel foglalkozik? Leginkább egy kis csöndre. És:

Az ellene irányuló online bullying megkeserítette az egykori sussexi hercegné mindkét várandósságát. Döbbenetes: a Bot Sentinel jelentése szerint irányított, összehangolt gyűlölet- és dezinformációs kampány áldozata lett a hercegi pár.

Az úgynevezett „családias környezet”, „versenyképes jövedelem”, „bruttó-nettó varázslás” – Így kerülheted el a léleknyomorító zsákutcákat munkakereséskor.

„Valószínűleg én sem ugyanaz a Kristóf vagyok, aki voltam.”