A zaj lassan elhalkul. De vajon a csöndnek mikor lesz vége?

A mi Marishka Kondónk ezúttal nem pakolt, hanem okosórát tesztelt. Íme, a tapasztalatai:

Tulajdonképpen még meg sem fogant az áhított gyermek, de már megkezdődik a szaranyáztatás. Nem estél teherbe azonnal? „Talán nem kéne ennyire rágörcsölni. Pihenned kellene. Engedd el ezt a nagy akarást, akkor majd megtörténik magától!”… A két csík pedig garantáltan elindítja az önmarcangolást generáló megjegyzések félelmetes lavináját. De kinek és miért jó, ha pocsékul érzed magad?

„Hetekig próbáltam úgy tenni, mintha az életünk nem épp most fordulna fel fenekestül… Mintha a szekrényben lapuló menyasszonyi ruhámat nem a következő hetekben kellene rám alakítani, és mintha el tudnám hessegetni a gondolatot, hogy meg tudjuk-e egyáltalán tartani az esküvőnket. ”

Mi mindennek kellene változnia – és mi mindenen kellene nekünk magunknak is változtatni – hogy olyan nyugdíjunk legyen, amelyből meg is tudunk élni majd?

„A fent leírt objektumban és az adott körülmények között (amik cseppet sem rosszak azért) igyekszem mindenki előtt felkelni és gyakorolni, de sajnos többször kerülök olyan helyzetbe, hogy maximum tíz perc nyugalmam lelem a mozgásban. Aztán jön a kutya, vagy egy nehezen kitartott ászana közben lép át a fejem felett a férjem sűrű bocsánatkérés közepette, miszerint például »bocsánat, csak a laptopért jöttem…«. Vagy: »nem láttad a telefonom?«. Ha pedig ezt megúszom, akkor az ébredező család nem kicsi reggeli zajaira, vagy a gyerek online óráira meditálok.”

Olaszország, ha fokozatosan is, de május 4-én megkezdi a korlátozások feloldását, az ország újraindítását. Szicíliában élő vendégszerzőnk elmeséli, mi történt az elmúlt 47 napban, és hogyan tekint a bizonytalan jövőre.

Várjuk a ti történeteiteket is a karanténsuliból!