–

Nekem még nincs gyerekem, de az internetnek hála – meg a WMN-nek, ahol szintén gyakran foglalkoznak a kollégáim a gyereknevelés viszontagságaival –, sikerül látnom mások beszámolói alapján, hogy mennyi kétség, kérdés és félelem merül fel a szülőkben saját magukkal kapcsolatban. Hogy mit csináljanak, hogy jól csinálják-e, és helyre lehet-e hozni az esetleges hibákat. A kérdések sora hosszúra nyúlik, de most összeszedtem tíz őszinte, mondhatni tipikus vallomást arról, mik a szülők legnagyobb félelmei a gyerekükkel kapcsolatban.

Mielőtt azonban elolvasnátok az interneten valló szülők aggodalmait, nézzétek meg a Nyomjuk, anyukám! ide kapcsolódó epizódját, amelyben Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus és D. Tóth András beszélgetnek az „elég jó szülőség” kérdéséről, a generációs szakadékokról és a tévedések kiküszöbölésének lehetőségeiről:

1.

„Valószínűleg nem a legnagyobb félelmem, de minden bizonnyal a legaktuálisabb az, hogy véletlenül megölöm a gyerekemet. Hogy nem figyelek eléggé, és leejtem a lépcsőn vagy fürdetéskor beverem a fejét. Már attól ideges lettem, hogy felsoroltam a lehetséges verziókat.”

2.

„Egy kislány anyukájaként állandóan attól félek, hogy a lányom úgy fog felnőni, hogy nem lesz elég önbizalma. Már fiatalkoruktól nyomasztják őket a szépségipar irreális elvárásai, és aggódom, hogy azt fogja gondolni, bizonyos vélt vagy valós hibák miatt ő nem elég értékes. Ezért is mondom el neki minden este lefekvés előtt, hogy kedves, gyönyörű, és az lehet, aki csak szeretne lenni.

3.

A legnagyobb félelmem, hogy negatív hatással lesz az önértékelésére, hogy elhagytam az apját.

Még csak tizennyolc hónapos, és már most azon szorongok éjszaka, hogy legyenek majd barátai és szerető partnere. Remélem, hogy a depresszióra és szorongásra való hajlamomat nem örökölte.

4.

„A kemény drogok! Láttam, ahogyan néhány barátom és távoli rokonom küszködött a függőséggel, és ezt sosem kívánnám a fiamnak. Egy bizonyos ponton azonban el kell vágni a köldökzsinórt, és azt hiszem, ez lesz a legnehezebb számomra.”

5.

„Csak attól félek, hogy a világ ugyanazt teszi velük, mint velünk.

A legidősebb gyerekem tavaly kezdte a középiskolát, és minden megváltozott. Már nem elég, hogy egy kedves, okos gyerek, sokat bántják a „menő” srácok. Az élet igazságtalan és észszerűtlen, és ezt mindhárom gyerekemnek meg kell tanulnia. Aggódom, hogy a nyomás vagy tönkreteszi őket, vagy olyanok lesznek, mint a többi önző ember, csak hogy beilleszkedjenek a rendszerbe.”

6.

„Hogy nem tudom neki biztosítani a szükséges oktatást és nem tudom neki megadni azokat az eszközöket, amik segítenék abban, hogy megtalálja, mi az, ami igazán érdekli.”

7.

„A legnagyobb félelmem, hogy nem tudom felkészíteni őket az élet nagy csalódásaira, amikben egyértelműen mindannyiuknak lesz részük.”

8.

„Attól félek a legjobban, hogy valamit úgy elrontok a nevelésében, hogy azt utána már nem tudom kijavítani. És attól is, hogy amikor felnő, nehézségei lesznek az én hibáim miatt. Nagyon nehéz kérdés ez, mert csak hosszú idő múlva derül ki, hogy pontosan mi az, amit másképp kellett volna csinálnom. Ez így kb. vakrepülés, szabadesés – nincsenek egyértelmű, jó válaszok.”

9.

„Attól, hogy az én kis hercegnőm elhagyja a kastélyt, és többet nem vigyázhatok rá.”

10.

„Hol is kezdjem? Még meg sem született, de már most aggódom minden miatt.”

Dián Dóri

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images