Mi lenne, ha mind megpróbálnánk venni egy hatalmas levegőt, kiengedni a felgyűlt fogcsikorgós stresszt, a fél éve tartó bezártságot, a koronás létbizonytalanságot, a jogosnak vélt és a belénk hergelt gyűlöletet, amit egymás iránt táplálunk, ezt a teljes agyunkra húzott tébolyt, amiben élünk, és nyugalomra intenénk magunkat kissé?

„Amikor végre mindenki kitette a lábát, én úgy döntöttem, nem rohanok. Ez az a nap, amikor megköszönöm magamnak, hogy olyan sokáig voltam egyszerre anya, séf (na, jó, ez túlzás, legyen menzásnéni), kisegítő tanár, szórakoztatóiparos és takarítónő.”

Ki mondta, hogy az angoltanulásnak nyűgnek kell lennie? Íme, pár szuper app, YouTube-csatorna, podcast, könyv és játék, amivel játszi könnyedséggel, szórakozva is elsajátíthatod a nyelvet!

Beszélgetés egy Izlandra költözött magyar anyukával, aki autista kisfia mindennapjainak támogatására kezdett el kártyákat festeni, amik ma már – a köré épült bloggal és közösséggel együtt együtt – nagyon sok családnak nyújtanak hasznos segítséget.

Ajjaj, Herczeg Zsoltéknál folyik a beszoktatás. Kérdés, kinek is kell pontosan megszoknia valamit…

A jelszó: légy éber és higgadt, ne kapd be a csalikat, ne sétálj bele a csapdákba, és ne kérdőjelezd meg a saját igazad!

A kollégium maga a nagybetűs élet esszenciája. Kinek vannak még hasonló történetei?

„A tanárok azzal tudnak a legjobban segíteni ebben a helyzetben, ha minden erejükkel ott tartják a fókuszt, ahol annak lennie kell: a gyermekek fejlődésén. Ez ugyanis az egyetlen, amiért érdemes tanárnak lenni.”