Köszönjük szépen a drukkokat és jókívánságokat, kolléganőnk már otthon gyógyul. Nem könnyű visszarázódni a hétköznapokba, viszont egy bolti bevásárlás különleges ünneppé avanzsálhat e folyamatban:

Vendégszerzőnk önkéntes ápoló volt a Covid-osztályon. Itt ismerte meg Ilonát, a rákbeteget, aki utolsó napjait élte, és szeretett volna a hospice-ra kerülni, hogy találkozhasson a családjával.

Amikor egy villámlátogatásból időutazás lesz, és találkozol egyetemista önmagaddal…

„Ha lenne mottóm, ez lenne: vágjunk bele és csináljuk végig” – mondja Kerekes Anna, akinek írásait a tavalyi évben is nagyon szerettétek. Ismerjétek meg szerzőnket:

Mi a teendő, ha úgy érzed, közeli hozzátartozód, barátod, kollégád nincs jól? Ha azt látod, hogy olyan irányba halad, amivel rosszat tesz magának? Hogyan segíthetsz, meddig terjed a kompetenciád? Mi van, ha a segítő szándék rosszul sül el? Szabó Anna Eszter édesanyjával, Kazimir Ágnes pszichológussal erről beszélgetett. Olvassátok el!

Ha a te szekrényedben is van egy túlszivacsozott push up-melltartó, amiben alig kapsz levegőt, netalán egy mélyen dekoltált felső, amit állandóan igazgatni kell, vagy egy flitteres ruha, ami a bélés ellenére is szúr, esetleg egy rohadt kényelmetlen, ámde gyönyörű cipő, akkor olvasd el ezt:

Hesnáék tudathasadásos, felemelő, boldog, gyökérvesztett karácsonya – azaz, bocsánat, „ünnepi szezonja” – Amerikában.

Lékbe esés, szánkórally, lékhorgászat… Csepelyi Adri elég „eleven” gyerek volt… Nektek vannak ilyen téli sztorijaitok?