Mi történik, amikor a karácsonyrajongó ember összejön egy igazi grinccsel? Személyes élmények, tippek és trükkök az ünnepek megszerettetésére.

Ha az identitásunk részének tartjuk a problémát, akkor saját magunk ellen kellene fellépnünk, és ez akadályozza a megküzdést. Talán itt az ideje, hogy más, konstruktívabb történeteket mondjunk magunknak, és egymásnak!

Jön a Mikulás, aztán a Jézuska… ám ha belegondolsz, az, hogy egy vadidegen manus (vagy egy kisbaba) bemászik az otthonokba a gyerekhez… nos, még ijesztő is lehet. Nem csoda, hogy a Télapó személye körül annyi mókás félreértés, és (utólag) vicces félelem tobzódik!

A karácsonyi vacsorán egy rokon megjegyzi, látszik rajtad, hogy jó étvágyad van. Vagy épp ellenkezőleg: azért kritizál, mert „válogatós vagy”, mert „zörögnek a csontjaid”, „mert úri hóbort” okán nem eszel húst, cukrot vagy gluténtartalmú ételt. Kivédhetők ezek a kellemetlen kommentárok, vagy meg kell tanulni együtt élni velük?

Sokan tapasztaljuk, hogy szomjazzuk az elismerést, de ha kapunk is pozitív visszajelzést, hamar „kifolyik” belőlünk. Egy amerikai pszichoterapeuta szerint egész máshogy kéne megközelítenünk a kérdést.

Sokan kizárólag úgy szemezgetnek az információk közül, hogy a már meglévő nézeteiket erősíthessék meg. Van-e még tér a szakértáborokon kívül? Kristóf gondolatai megosztottságról, ítélkezésről, és a közbeszéd állapotáról.

Tavaly közel 36 ezren vándoroltak ki Magyarországról, az elmúlt tizenhárom évben pedig – a KSH adatai szerint – 326.215 ember hagyta el hazánkat. Nyilván sokan visszaköltöztek időközben, de ez akkor is elképesztően magas szám. Annyi biztos, hogy rengeteg embernek okoz fejtörést, hol töltse a karácsonyt. Itthon? Vagy otthon? Na de hol is van az a bizonyos haza?

Az önálló közlekedés a mindennapi függetlenséget jelenti, de a főváros hangos, zsúfolt, telis-tele van járművekkel, csomópontokkal, átjárókkal, ami hatalmas stresszhelyzet egy olyan embernek, aki nem látja, csak érzékeli, hogy mi minden történik körülötte.