Időnként szinte mindannyian szenvedünk attól, hogy nehezen kapcsolódunk másokhoz. Kilépünk helyzetekből, bezárkózunk vagy támadunk ahelyett, hogy kifejeznénk azt, ami fáj. Irvin D. Yalom éppen ezért fiával, Benjamin Yalommal közösen írt könyvében minden tekintélyét arra használja, hogy átérezzük: sebezhetőnek lenni oké.

Takács Attila nagyon jól élt, volt szép családja, otthona, barátai – nem lehetett oka panaszra. Aztán egy nap mégis ott találta magát egy padon, egy árva fillér, barátok, támogatás, család nélkül.

A méltóságterápia nem csupán a haldoklásról, hanem az életről is szól: arról, hogy a végső időszakban is megmaradhasson az ember kapcsolódása önmagához és másokhoz. Hogy az elmenő hálával gondolhasson szeretteire, és az őt kísérők se veszítsék el az emberségüket a mindennapi terhek között.

A hátfájás is összefügghet a menopauzával. Honnan tudjuk, hogy nem kizárólag mozgásszervi eredetű a baj? Gyógytornász segít.

Szabó Anna Eszter személyes írása a fájdalom relativizálásáról, az érzések érvényesítésének fontosságáról, a nők magukra hagyatottságáról, és arról, hogy miért veszélyes, ha csak akkor hiszünk az érzéseinknek, ha kívülről valaki érvényesíti őket.

Szendőfi Balázs filmjei nem kertelnek: a természetet és a természetpusztítást is nyers valóságukban mutatják meg. Azt bizonyítják, mennyire eltávolodtunk attól a világtól, amely nélkül nem létezhetünk.

Nem kell mindig egyetértenünk – de fontos, hogy szabadon mondhassuk el, amit gondolunk. Tóth Flóra írása azon vélemények kapcsán, hogy „a WMN nem elég feminista” vagy „túl feminista”.

„Jó lenne lassacskán azt is felülvizsgálni, hogy milyen változók alapján állítjuk fel a középiskolai rangsort. Csak az eredményt nézzük, vagy a módszerek, a támogató nevelés megléte is számítsanak?” Fontos kérdések, saját bőrön tapasztalt kőkemény versenyszellem, fájó emlékek egy egykori elit iskolástól: