Tudd meg, mekkora spíler vagy az ünnepi filmklasszikusokban!

Amikor elveszítünk valakit – szakítottunk, vagy meghalt egy szerettünk – hirtelen úgy érezzük: minden megváltozott. Mennyire tud ugyanaz maradni a karácsony? Elég átalakítani, vagy idén nem is kéne ünnepelni? A tervezéshez gyűjtöttünk szempontokat.

Letaglózó karácsonyi ajándékokról sokaknak van története. Volt, aki meg is osztotta velünk ezeket, hogy ne győzzünk borzadni:

Nem az a lényeg, hogy ki győz és ki veszít, hanem hogy az eredményig vezető közös út milyen jó volt – tanították meg a gyerekei Szabó Anna Eszternek, aki természetéből adódóan mindig is ódzkodott a versengéstől.

Mindennek eljön a maga ideje, még akkor is, ha ez nem feltétlenül egyezik a konvenciókkal, mások vagy a mi (vágyott) bioritmusunkkal. Úgyhogy a legjobb, amit tehetünk, mondja Kristóf, ha felfekszünk a hullámokra, és csak hagyjuk magunkat elringatni – főleg így a karácsonyra készülődve.

Fel kellene ismerni, hogy a karácsony nem arról szól, hogy „nekem mi jár szülőként”, vagy „a másiknak hogy tudok betartani, mert korábban ő is milyen rosszat tett velem”, hanem arról: mi lenne a legjobb a gyereknek. Gyurkó Szilvia tanácsai elvált szülőknek az ünnepekre:

Ha ezeknél rosszabb ajándékot tudsz mondani azok közül, amiket valaha kaptál, te nyertél. (Amellett a tiéd a teljes szerkesztőség őszinte részvéte is!)

Krajnyik Cintia, anyukája húszéves nagyestélyijében ment el az Operába, hogy felkutassa a pezsgő titkát. (A cipőjét nem hagyta el, és éjfélre haza is ért.)