Hosszú látogatási tilalom után egy család most ment először beszélőre. Milanovich Domi elkísérte őket az úton, hogy jobban megismerhesse a történetüket. Ebből született ez a riport, ami sokat elárul a rendszer működéséről. Ne egy amerikai börtönt képzelj el.

Még az esti buli előtt érdemes tájékozódni a témában:

Még július sincs, de már azt olvassuk, hogy valaki belefulladt a Balatonba. A szakemberek szerint a vízpartokon nemcsak a azok vannak veszélyben, akik nem tudnak úszni. Úgyhogy, légyszíves olvassátok el ezt cikket (újra).

Steiner Kristóf őszintén bevallja, egy nehezebb időszakán van túl, és most elmeséli nektek, hogyan mászott ki a gödörből, és mit tanult meg magáról, másokról és a mélypontokról időközben.

A várandósoknak mindig azt tanácsolják, hogy használják ki az időt az alvásra, mert később aztán jönnek az éjszakázások. Bármennyire irritálóan hangzik is, ez így igaz. Kivéve azoknál, akiknél nem. De megsúgjuk, ők vannak kevesebben.

„Luca beszéde ezt mondta nekem, ebben a nagyon érzékeny állapotomban, amikor a szeretetem próbatétele az elengedés, hogy ne aggódjak, minden rendben lesz. A világ lehet bármilyen vacak hely néha, a gyerek rendben lesz” – amikor a gyerekjogi szakember nem gyerekjogi szakember, hanem anya. Aki épp elengedésben van. Dr. Gyurkó Szilvi csodálatos írását Nyáry Luca Pride-megnyitó beszéde ihlette:

Ez az egész annyira igazságtalan!

Egy végtelenül cinikus ember vallomása arról, hogyan szerette meg a romkomokat. Meg a tinifilmeket. Meg a tini táncolós romkomokat. Komolyan.