Színekkel tanulunk, gyógyulunk, alkotunk. Van színe az örömnek, a szenvedélynek, az irigységnek és a gyásznak. Egy kutatás szerint azonban egyre inkább kopnak ki a színek az életünkből. De mi ennek az oka, és milyen következményei lehetnek?

Tudtuk, ez az este a bizonyítéka annak, hogy nem vagyunk már gyerekek, sem kamaszok, ez itt bizony már a felnőttség küszöbe, amit mindannyian át fogunk lépni.

Az anyagiakról szinte minden kapcsolatban egyeztetni kell, különösen, ha közös kasszán vagytok. De nem mindegy, mennyit vitatkoztok a pénzen, és miről kell lemondanotok.

A mókuskerék nagyon erős drog. Ha végre kiszakadsz belőle, sok minden máshoz kapcsolódhatsz.

Megmenteni az ízt, amit csak a nagymamád tudott. És aztán megsiratni, amikor sikerül.

Steiner Kristóf mindig is szabad lélek volt, aki nem kötött kompromisszumot, ha önazonosságról, hitelességről, saját magának elfogadásáról vagy felvállalásáról volt szó, még ha emiatt a tanáraival, a környezetével, a kommentelőkkel vagy a közösségi média tiltó robotjaival kellett szembe szállnia.

Jöhet itt 20 százalékos infláció, emelkedhet drasztikusan a rezsi, meginoghat sok tízezer pedagógus helyzete… van, ami állandó és megkerülhetetlen: a tanszerlista.

Kutatások bizonyítják, hogy a káromkodás jó hatással van az emberre. Hát akkor miért ennyire hajmeresztő a XXI. században, ha egy nőt elragadnak az indulatai, vagy épp csak nevén meri nevezni a dolgokat? Tényleg csipkekesztyűvel kell a szavakhoz nyúlnunk?