„Nem vagyok elég jó” – sokunk belső mondata ez, még akkor is, ha kívülről sikeresnek, szerethetőnek látszunk. A csökkentértékűség érzése alattomosan formálja az önképünket, a kapcsolatainkat és a döntéseinket, gyakran anélkül, hogy tudnánk, honnan ered.

Tudjuk, hogy a családi minták erősen meghatározzák a sorsunkat, de sokszor akkor sem vagyunk képesek szabadulni tőlük, ha igyekszünk tenni ellenük. Pedig a válasz ott van bennünk. Csak mélyen.

Figyelem! Ez az írás nyomokban csípős szarkazmussal fűszerezett szexizmust tartalmazhat, amit gátlástalanul, ámde név nélkül tárunk most elétek. A témánk a férfi, aki akkor is egyedül old meg mindent, ha nem ért hozzá és senki se kéri.

A lánytestvérek tényleg agresszívabbak? – Amit a testvérek közötti agresszióról tudni érdemes.

A szoba közepén ülök, nemhogy a kezem, de még a szemöldököm is glettes. A telefon a vállam és a fülem közé szorítva, miközben pánikszerűen hívogatom azokat a barátaimat, akik minimálisan is konyítanak a lakásfelújításhoz, és akik előtt merem vállalni a bénázásom. Hát igen, ez egy olyan sztori, ami csak utólag lesz vicces, de akkor nagyon.

Bili- és gombafrizurák, tetű miatt és hazugság árán lenyírt hajak, szülői szigor és az első randin kontrollálni igyekvő pasi…

Mi az a phubbing, és hogyan hat a telefonozás a párkapcsolatokra és a mentális jóllétre? Miért figyelünk csak félig egymásra?

Belső munka, igazságkeresés, és a hazugságok cserbenhagyás érzése feldolgozása. Deák Melinda menedzser és rendezvényszervező gondolatai.