Akik itt maradtak: életünk a halál után
A végső búcsúról és a gyászfeldolgozásról Z. Kocsis Blanka egy néprajzkutatóval, egy idősápolóval, és egy gyásztanácsadóval beszélgetett.
A végső búcsúról és a gyászfeldolgozásról Z. Kocsis Blanka egy néprajzkutatóval, egy idősápolóval, és egy gyásztanácsadóval beszélgetett.
Erre aztán tényleg senki nem figyelmezteti a gyerekvállalás előtt állókat, pedig anyának lenni olykor komplett életveszély!
Mielőtt még minden férfi a folyóba hajítaná a telefonját: abban, hogy a mobilok tényleg káros hatással vannak a termékenységükre, még a tudósok sem értenek egyet, de biztos, ami biztos, inkább ne a zsebükben hordják a mobiljukat.
Simon Eszter pszichológusokkal járt utána, hogy az anyagiakon túl milyen okokból laknak fiatal felnőttek együtt a szüleikkel, és hogyan tudja a család közösen kezelni ezt az általában érzékeny helyzetet.
Temetőbe járni nem feltétlenül szomorú, nyomasztó dolog. Lehet felemelő, sőt vidám esemény is. Hiszen a halál az élet része, és akire emlékezünk, életben tartjuk.
„A felmenőink élete és halála a családunk története. A gyökereinkről és a múltunkról szól, ezért nem kérdés, ki lehet-e sétálni karon ülővel, totyogóval vagy óvodással a temetőbe. Valójában nem lehet, hanem kell, és mesélni kell arról is, kihez jöttünk, és miért hiányzik ő nekünk” – mondja a gyerekpszichológus.
Bár a mikroklímát és a talajt tekintve a hazai feltételek adottak lennének hozzá, ma már alig foglalkoznak paprikatermesztéssel itthon – Magyarországra az olcsó paprikát Kínából és többek közt Spanyolországból importálják. Okvátovity Dóra, a Fajszi Paprika ügyvezetője azonban nem adja fel, keményen megdolgozik azért, hogy hazánknak legyen még jó minőségű, világhírű paprikája.
De miért rémisztő a sötét? És miért félünk még felnőtt fejjel is? Van ennek valami evolúciós haszna vagy racionális magyarázata? Hogyan küzdhetők le félelmeink, szorongásaink, amelyek újabb és újabb tárgyat találnak maguknak? Mit gondol erről a pszichológus, a kulturális antropológus és a buddhista tanító?