Szerda este nincs meleg étel. Szerda este csak szerda este van, a hűtőt hiába nyitogatom, üresen ásít.

Szerda este a gyerek franciaórán van, a nagyobbik a főiskolán, a legnagyobbik már elköltözött, a férj, ja, az is elköltözött. De valamit mégis muszáj enni. Ekkor folyamodik az ember a szardíniához. Vizslatja a kamrapolcot, hopp, megvan. Portugál, bolgár, egyre megy. Az ovális dobozt óvatosan tányérra helyezem (az olaj kilötyögése törvényszerű), mutatóujjam a fémgyűrűbe akasztom, megrántom, és magam felé húzom. A felnyílt tető alól tálkába kotrom a szardíniát, utána öntöm az olajat, mellé vajdarabokat, és villával megtöröm a halacskák gyenge testét, összepempőzöm a vajjal. Némi tépelődés után egy kis mustárt is nyomok a halas kutyulékba, mert mintha fölrémlene, hogy hétéves koromban, amikor átengedtek a szomszédba Joli néniékhez Zorrót nézni, ott ragadtam vacsorára, és a vékony porcelántányéron feltálalt szardíniakrémbe ott mustárt is kevertek.

Vacsora előtt kezet kellett mosni, és  Joli néniék fürdőszobájában a mosdó mellett, a szappantartóban vadlila orgonaszappan volt, amilyet még sose láttam.

A másik oldalon a rozsdafoltos kád fölött fürdőszobakályha magasodott – ezt mondták rá, pedig a kályha sárga és csempével van kirakva, ezt mindenki tudja – még tűz is égett benne. Szerencsére nem vették észre, hogy kipróbáltam Joli néni tűzoltópiros rúzsát, ha már úgyis ott volt.

A mustár után citromlé következik. Citromot majd az asztalra is teszek, mert a szardíniakrémes kenyérre citromleves csöpögtetés dukál. A kenyér sem egy mai darab, – hiába, szerda van – pirítani kell. A szardíniakrém felszínét villával barázdálom csíkosra, megterítek. Jó, előtte lerázom a reggeli morzsákat az abroszról, ha már ilyen snassz a vacsora: teáskanna, teásbögrék, maradék, száradásnak indult szerdai sajtok, amelyekről némi igyekezettel lefaragható a rákövült héj, három joghurt, a pirítósok, és kész is. Csörgeti kulcsát a zárban a hullafáradt gyerek, és már ülhet is az asztalhoz.

Jaj, csak ne kérjen szerdai boldogító tejbegrízt, mert tej, na az egyáltalán nincs itthon!

Merényi Ágnes

Az első részt ITT olvashatjátok el!

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Dani Vincek