-

Na, de addig... addig motiválni fogom magam, és titeket is, a mozgásra! Csakazértis!

Készen állsz? Motiváció indul!

1.
Rövidebbek a nappalok, álmosabbak vagyunk, a szervezetünk alkalmazkodik a hideghez, raktároz, és teljesen természetes, hogy felszalad ránk néhány kiló. Ilyenkor az édességeket is jobban szeretjük, zöldség sincs annyi, persze hogy oldalast eszünk krumplival. Meg sütiket. Meg kelt tésztát, és igenis megérdemeljük a mindennapi péksüteményt a kávénk mellé, mert ma is hideg van. Jaa, hogy motiválunk?!

2.
Mmm, forró csoki, mézes tea, sült gesztenye, még egy tábla mogyorós csoki, aszalt gyümölcsök, egy marék cukrozott mandula, a konyhát pluszban melegítő sütő, amiben egy kis háromcsokis brownie olvadozik... 

3.
Oké, oké. De ha egyszer olyan jól nézek ki! Vagy mégsem? Ebben a hidegben ki áll oda fehérneműben önellenőrzési céllal a tükör elé fázni? (Húsz fok az hidegnek számít?) Senki. Addig meg, amíg nem látom, kit érdekel, hogy mekkora a csípőm, és hány hurka van a hasamon? Tudjátok, hol van elég meleg a nézelődéshez? Az edzőteremben! Ezért is kerülöm el jó messzire.

4.
Na jó, az edzőtermi látogatás tényleg jót tesz. Először is azért, mert kénytelen vagyok béna streccsruhába bújni, ami az égvilágon semmit sem takar el, és csak arra való, hogy a sok szolibarna, önmegvalósító, erreteisráérszhakorábbanfelkelsz izommaca a vádliját csodálja benne.

Én meg rémülten szemlélem a fenekemet. És azt még be se lehet húzni...

De ha egyszer kifizettem a bérletet (haha), nem tehetem meg, hogy náthára, torokfájásra vagy bármire hivatkozva ne használjam ki, mert az pazarlás, és azt a pénzt csokira is költhettem volna. 

5.
Na, de mit sportoljak, ha már megláttam magam, és éppen kerülöm az edzőtermet (járvány van)? A szakértők szerint menjek a természetbe, az a legjobb. Futni ilyen időben öngyilkosság, bármikor eleredhet az eső. Úszni: na neeem, megfázok hazafelé, és a víz is hideg. Biciklizés közben a nemesebb testrészeim odafagynak a nyereghez, és a menetszél is hideg. Kész, kifújt, nincs több lehetőség. Ugye, hogy ugye? 

6.
Nem kelek fel. A takaró alatt sokkal jobb lenni, mint sportolni, és egyébként is most ettem (megint), és nincs kedvem levenni a bolyhos meleg zoknimat. Juszt se bújok ki. Amíg meg nem zsarolom magam, nálam ugyanis ez az egyetlen hatásos módszer. Csak akkor ehetek legközelebb csokit, ha egy órát tornáztam. Kész. A csoki kell.

Én meg, mint a szamár, akinek az orra elé répát kötöttek, csinálom a felüléseket. 

7.
Az igazi megoldás: zene! Ez csihol annyi életet belém, hogy kedvem támadjon mozogni. Úgyhogy ha van egy üres félórám, beteszek valami jó kis zenét, úgyis mozogni fogok rá nemsokára. A tánc és a jókedv pedig bizonyítottan erősíti az immunrendszert. Na meg a sport, ugye... Mikor találják már fel a C-vitaminos csokit?!

8.
Ó! A legjobb motiváló módszert a végére hagytam. Az összes fitnesznáci elkékül majd amikor összefutunk, és mosolyogva mesélik, hogy aznap is lefutották a félmaratont, naponta szakítanak időt a hat gyerek és a két üzleti vállalkozás mellett is a legmenőbb mozgásórákra, és csillogó szemekkel ecsetelik, mennyivel jobban érzik magukat, amiért fittek és feszesek, csak úgy buzog bennük az életerő, száz évig fognak élni, stb, stb... Na, ekkor mosolyogva vegyünk elő a táskánkból egy tábla csokit (úgyis ott van), lassan bontsuk ki, és harapjunk egy nagyot belőle. Aztán rendeljünk egy pizzát, és várjuk a hatást. Ha még szükséges, álljunk fel, és riszáljunk ki az adott helyről a zsírpárnácskáinkkal együtt úgy, hogy az összes pasi minket nézzen. Másnap azért elmehetünk sportolni, de csak úgy, hogy az azóta is otthon zokogó sportlady meg ne lásson. Mondjuk, menjünk ki egy mezőre vagy hegyre rohangálni, kirándulni – ők ezeket a helyeket nem szeretik, mert ott nincs tükör.

9. Update:
Ma megláttam magam az orvosnál a tükörben... fehérneműben. Rájöttem, hogy mi az, ami igazán motivál: szerezzünk egy mozgógépet! Ez lehet, mondjuk, egy gyerek, aki kiköveteli a napi aktivitást, és biciklizni, sétálni kell vele menni, ha nagyobb, táncórára, aerobicra, úszni. Menjünk vele! Tök jó anyának érezzük magunkat tőle, és talán fogyunk is, ráadásul a gyerekkel folytatottt játékos verseny közben garantáltan rákapcsolunk (nehogy már lenyomjon egy nyolcéves!). Vagy ha a gyerek-típusú kiegészítő nem elérhető, szerezzünk egy kutyát. A recept ugyanaz, de ez harap is, ha nem kapja meg a napi mozgásadagját. Ajánlott fajta: bulldog vagy bernáthegyi, akinek csinos kis hordójába forró csokit tölthetünk, és ha minden kötél szakad, hazahúzza mozgástól kimerült testünket. 

Fenyvesi Zsófi

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Zoran Zeremski