Szentesi Éva: Az életmódváltás ott kezdődik, ahol az önismeret véget ér

-

Tisztában voltam vele, hogy egyszer eljön ez a nap is. A szeptember vészesen közelgett, és pont olyan vegyes érzelmekkel vártam, mint egy elsős gimis az iskolát, aki tisztában van vele, hogy fájni fog, de azt is tudja, irtózatosan nagy szüksége van rá. Az egy dolog, hogy egy ideje már nem férek bele a régi ruháimba, de az, hogy a lépcsőn való felmenetel is fájdalmasan gyötrelmes lett, és egyáltalán, sehogy sem éreztem magam jól a bőrömben, bőven elég indokot adott arra, hogy belevágjak. Elkezdtem augusztus utolsó két hetében előkészíteni a terepet, elmentem sportolni is, de mindez nem volt elég. Megvigasztaltam magam, vettem egy nagy levegőt, és búcsúbulit szerveztem dévaj önmagamnak. Így:

1. Brutális kacsalakoma Fialával:

Augusztus húszra, a kenyér ünnepére Borcsi kitalálta, hogy remegő belsejű, piruló héjú kenyeret süt, és ha már kenyeret süt, arra illik tenni kacsamellet is (mer nehogymá' ne!), meg abból a kacsából sül ki a fincsi zsír is, azt se dobjuk ki. És ha már zsír meg kenyér, akkor hagyma és sör is dukál a lakomához. Szóval ez volt önmagam elbúcsúztatásának első állomása. Ma már mindez csak egy szép emlék az agyam hátsó szegletében, a kiskamrában... fellógatva az illatos kolbászok között.

2. Könnyáztatta utolsó indiaizás Mujahid barátommal

Utoljára összejöttünk. Szerelemetesen néztünk egymásra. A tocsogós falatok úgy csúsztak le a torkomon, hogy közben simogattak. Azt mondta: „ne hagyj el"! A válaszom az volt, hogy: „még mindig szeretlek, de most ez a legokosabb döntés". Így váltunk el.

3. Romantikus lazacos reggeli pezsgővel Fialáéknál

Ha valaki nagyon szomorú az életmódváltásom miatt, akkor az a Borcsa. Két hete görcsben van a gyomra, mindenféle közös evős programot szervez, és úgy néz rám, mintha soha többé nem látna. Áthívott magukhoz reggelizni is, egy tisztességes terülj-terülj asztalkám! fölé. Aztán pedig elvitt ide:

4. Könnyű szombat délutáni liezon a Dunakanyarban

A könnyű, mondjuk, nem ránk vonatkozik. Szóval elmentünk a pezsgős reggeli után Tahiba, megnéztük, milyen a legendás barbeques, és marhaszegyet meg malacpofát lakmároztunk rebarbaralekvárral meg forró rozscipóval. Amíg rendeltünk, addig Borcsi továbbképzést tartott a hentesnek, hogy soha nem szerepelhet a hús előtt a sok jelző, mert úgy értelmetlen lesz a mondat.

5. Lakodalom Péterfy-Novákéknál 

Amiről fotót sem mertem készíteni... meg nem is lakodalom volt, hanem egy házassági évforduló harminc fővel, de Évuka barátnőm olyan mennyiséget sütött-főzött rá, mintha egy négy napig tartó százfős lagzira készülne. És ha mindez nem lett volna elég, a biztonság kedvéért ott állt a székünk mellett, amíg a hidegtálaktól/brownie-tól/tatárbeefsteaktől/Rákóczi túróstól (ebben a szép sormintában) kitikkadva lihegtünk, és azt kiabálta, hogy „egyél, egyél még egyél"! Komolyan mondom, egy vérmes lelkületű nagymama is megirigyelné ezt a virtust. (Az ételekből annyi maradt, hogy két napig nem kellett ebédet rendelnünk a szerkesztőségbe, mert persze nem engedett haza üres kézzel.)

6. Hamburgerpornó az irodában

A biztonság kedvéért még a hamburgerek világnapját is megünnepeltük. És nehogy azt gondoljátok, hogy nem volt hozzá zsömle. Dehogynem. Már megint a Fiala B. gyúrta a két dolgos kezével.

Konklúzió:

Még mielőtt feltennétek a kérdést, igen, tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy barátokat, családot és munkahelyet kellene váltanom a fájdalommentes életmódváltás érdekében, de én inkább egy három évvel ezelőtti fotómmal motiválom magam (bemutatás nélkül):

Szentesi Éva

Ebből a buliból a világ összes kincséért sem hagynánk ki titeket! Szentesi életmódváltásához Prónay-Zakar Gina életmód-tanácsadó nyújt majd szakértői segítséget, aki Both Gabi hasonló akciója kapcsán már bizonyított. Kövessétek Szentesi Éva változását hétről hétre itt a WMN-en!

A cikkben szereplő képek a szerző tulajdonában vannak.