-

Szex

Elképesztő, milyen világban élünk mi, emberek. Kezdjük azzal, hogyan jövünk létre. Szinte minden gyerek, aki szembesül a szaporodás mikéntjével, elborzad, és határozottan leszögezi, ő ilyet soha az életben nem fog csinálni.

Egy ismerősöm fia egyenesen azt mondta, ő annyira szeretni fogja a feleségét, hogy biztos nem csinál majd ilyen dolgokat vele. Fúúúj!

Élénken emlékszem erre saját gyerekkoromból. A szüleim nem figyeltek arra, mit láthatok meg a tévében, ezért persze sikerült kifognom valami olyan filmet, amiben romantikus jelenet volt, egy férfi és egy nő hempergett. Emlékszem, mennyire megijedtem, nem értettem, ezek mit csinálnak – próbáld meg velem együtt egy kicsit a gyerek vagy a már említett földönkívüli lény szemével nézni. Szóval az megy a tévében, hogy két ember birkózik. Mivel eközben fura hangokat adnak ki, egymáson hemperegnek, és még az arcuk is eltorzul, minden bizonnyal komoly küzdelemről van szó, ami fájdalmat okoz nekik. De akkor miért nem hagyják abba? Összeragasztották őket? Mintha a ragasztót próbálnák letépkedni egymásról. És miért veszik olyan gyorsan a levegőt? Tutira halálra vannak rémülve. Ráadásul kínjukban egymást harapdálják, és eszik. Az egész – és jó ha csak idáig láttuk – annyira félelmetes, hogy én azóta nem leskelődöm... még virtuálisan sem.

Evés 

Ahogy elkezdek gondolkodni, rájövök, hogy igazából minden gusztustalan. Esszük a fimom vasárnapi ebédet, de nézzük csak az előzményeket! Ehhez először is látom magam előtt az aranyos kiscsirkét, ahogy rebegteti a szárnyait, és gondtalanul mászkál a baromfiudvarban. Aztán odalépnek hozzá, kitekerik a nyakát, elvágják a torkát, kifolyatják a vérét, forró vízbe teszik, megkopasztják – életemben egyszer néztem végig a szomszéd néninél a folyamatot, az is elég volt –, kibelezik, mindennek gyomorforgató szaga van, vér, ürülék és tollak mindenütt, majd egy jó nagy késsel levágnak a maradványokból egy darabot, és ízlésesen ropogósra sütik, végül feldíszítve tálalják a fehérabroszos asztalon. Ha malackát vagy borjút eszünk, még rosszabb az egész. És ott a répa! Nem elég, hogy cuki állatokat ölünk, de a zöldségek életét is elvesszük, kiszakítjuk a földből a sárgarépát, aki valljuk be, nem arról álmodott, hogy a levesesfazékban végzi. Valószínűleg más tervei voltak.

Mindent megölünk, hogy aztán fröcsögő nyállal elropogtathassuk. Gusztustalan!

Testműködés

Ha már ettünk, utána jön aztán az igazán kiakasztó rész. Látom magam előtt, hogy a földönkívüli arca már zöldben játszik, amint oktatófilmet néz arról, hogyan emészt az emberi test. Ki szereti nézni a modern videofelvételeket különböző műtétekről? (Én igen, de tudom, hogy ezzel nagyjából egyedül vagyok). Az első képkockánál sikítva futunk ki: de gusztustalan! Pedig azok ott a műtőasztalon akár mi is lehetnénk. Miközben kamaszkorunkban a szexualitással már kiegyeztünk (oké, gusztustalan, de azért jó...), saját testünkkel nem.

Van zsírszövetünk, vérünk, ereink, szerveink, minden nap haszáljuk őket, csak szerencsénkre nincs belső szemünk. (Bár, ha lenne, mennyivel könnyebben megelőzhetnénk a betegségeket!)

Tele vagyunk nyirokfolyadékkal, mindenféle színű, szagú és állagú cuccokkal, egy adag gyomorsavval, emésztett és emésztetlen ételdarabokkal, kiválasztórendszerrel, és aztán pedig a végső fúúúúj, amit a vécében viszontlátunk. Szőrösek vagyunk, taknyosak, izzadunk, nyálzunk.

A kis földönkívüli összerázkódik: hogy lehetünk ennyire undorítóak?

Olyan szép lenne, ha életünk folyamatait mi rajzolhatnánk meg úgy, mint egy képregényt. Tuti, hogy virágok lennének mindenhol (melyek a koszos, bogarak lárváival zsúfolt földből kelnek ki magként, aztán meg lelegeli őket egy állat), gondolatátvitellel szexelnénk. (Mi a mocskosabb? A gondolatok, a fantáziáink, amelyekkel naponta eljátszunk... vagy a tetteink?) Soha nem ölnénk meg sem állatot, sem növényt (,de akkor az állatok és a növények miért teszik ezt egymással?), testünket rózsaszín, sima pokrócból hajtogatnám (amit hatéves ázsiai gyerekmunkások készítettek éhbérért). Minden olyan szép lenne, illatos... és végtelenül unalmas, de egyszerűen nem tudom kikerülni a gusztustalan dolgokat!

Itt térek magamhoz. Megölelem a lányom, még azt a szegény marslakót is, no meg saját magam gyerekként, és elkezdjük tanulni, mit is jelent igazából az élet. Azt hiszem, nem aggódom tovább azon, hogy tegnap azt mondták rám a strandon: gusztustalan vagyok.

Fenyvesi Zsófi

A kép illusztráció, forrása: flickr.com/Rachael Towne