Az én kis dupla oroszlánom – 5 dolog, amit a húgomtól tanultam
Nagyobb testvérként az ember hajlamos azt hinni, hogy ő az, akitől tanulhatnak a nála fiatalabbak, pedig ez nem mindig igaz. Időről időre tanulok a négy testvéremtől, akik a szüleim korai válása miatt mind a féltestvéreim, bár soha egy pillanatig sem éreztem őket „félnek”. Sőt! Kalapos Éva Veronika írása.
-
Ami pedig a legjobb: nem azért csípem annyira a fejüket, mert a testvéreim, és „kötelező” szeretnem őket, hanem mert iszonyú jó fejek. Kezdjük azzal, mi mindent tanultam a legidősebb húgomtól, aki épp ma 26 éves. Maradjunk annyiban, hogy nem keveset! Boldog szülinapot, „Nyuszi"!
1. Hatékonyság
Bár nem ismerek senkit, aki lassabban készülődne nála (bocs, tesókám), a húgom az egyik leghatékonyabb ember, akit valaha láttam. A legutóbbi olaszországi nyaralásunkat tök egyedül szervezte meg, repülőjegyek, transzfer, minden... Ha nem érzi magát jól a munkahelyén, kesergés helyett azonnal új lehetőségek után kezd kutatni, és úgy általában véve nagyon összeszedett és asszertív. Mindketten erősen Kalapos-fajták vagyunk, szenvedélyesek és szeszélyesek, de ő képes ezeket a céljai szolgálatába állítani, ha arról van szó, ami szerintem csodálatra méltó dolog.
2. Konfliktuskészség
Bármennyire rossz bevallani, sajnos eléggé konfliktuskerülő alkat vagyok – a lépcsőházi gondolatok embere, aki fejben remekül vissza tud vágni egy mogorva bolti eladónak vagy bárkinek, aki igazságtalan vele, az adott pillanatban azonban behúzza fülét-farkát (jó-jó, dolgozom rajta). Ezzel szemben a húgom, akinek a csillagjegye és az aszcendense is oroszlán, bármikor belekiabálja bárki képébe a véleményét, és biztos vagyok benne, hogy nemcsak a bolti eladóval tenné ezt meg, hanem akár Barack Obamával is, ha arról lenne szó. Bár ő önbizalom-hiányosnak tartja magát, csak bámulom, milyen vehemenciával áll ki az érdekeiért minden helyzetben. Ember legyen a talpán, aki le akarja nyomni.
3. Talpraesettség
Hm, igen, talpraesett sem vagyok, legalábbis nem a szó hagyományos értelmében. Meg tudom ragadni a kínálkozó lehetőségeket, de általában szükségem van rá, hogy elmélázhassak, átrághassam a dolgokat, mielőtt döntést hozok. A húgom viszont… történt egyszer, hogy egy zenekar koncertje után autogramot akartam kérni a másik húgom számára, de a rajongók már tömött sorokban toporogtak a zenészek előtt. Ismertem a banda egyik tagját, mégse volt merszem előrefurakodni, vagy legalább jelezni, hogy itt vagyok, aláírásra várok, és ha nincs ott a húgom, képes lettem volna órákig sorban állni. A tesóm azonban anélkül, hogy tolakodott volna, megkerülte a tömeget, előresietett, és odaszólt az ismerősömnek, hogy itt vagyunk, úgyhogy két perc múlva már indulhattunk is haza. Úgyhogy, ha valaha elvesznék egy idegen városban, vele vesszek el, mert akkor tutira kikerülünk a csávából!
4. Nagyvonalúság
Szögezzük le, hogy tisztára nagyvonalú vagyok… érzelmileg. Anyagi szempontból meg egy smucig dög. Na, jó, alapjáraton nem, de mivel elég sokszor megtapasztaltam, milyen nélkülözni, néha akkor sem merek lazábban bánni a pénzemmel, amikor éppen van. A tesóm viszont, ha örömet akar szerezni, egy pillanatig sem nézi az árakat; nemrég a már említett olaszországi nyaralásra irtó sok pénzért vett ajándékokat a minket vendégül látó barátnőmnek és a családjának, de nem spórol az ünnepeken sem, és egyáltalán: ha van miből, két kézzel ad, és anélkül, hogy viszonzást várna. Zsigerileg és ösztönösen önzetlen azokkal, akiket szeret.
5. Az, hogy tükröt tart elém
Az összes testvérem közül ő az, aki a legjobban hasonlít rám, mások szerint külsőleg is, de belsőleg a leginkább. Amikor hallgatom a beszámolóit munkáról, pasikról, barátságról, újra és újra olyan érzés, mintha a saját gondolataimat hallanám, pár évvel ezelőttről. Ugyanezeken mentem át, ugyanerre jutottam, ugyanígy dilemmáztam, te jó ég… kísérteties dolog belenézni ebbe a tükörbe, de borzasztóan hálás vagyok neki, amiért azzal, hogy folyamatosan a bizalmába fogad, hozzájárul, hogy – akár visszamenőleg is – értelmezzem a velem történteket. Az pedig már szabályosan anyai érzéseket kelt bennem, amikor látom, néha mennyivel érettebben és okosabban old meg valamit, amin én sokkal többet rágódtam, milyen gyorsan átlát helyzeteket, amiket nekem hosszú időbe telt felfejtenem… és ilyenkor mindig egyértelművé válik, hogy ha ösztönösen féltem is őt, nincs mitől. Kitalálja, feldolgozza, megoldja. Mert olyan ember, akire büszke lehetek, nem mint a tesómra, hanem mint a barátomra. 26 könnyes vitákkal tarkított, viharos, szép, pótolhatatlan éve.
Kalapos Éva Veronika
A kiemelt kép a szerző tulajdona.