-

Egy fehérneműmodell mondta egyszer:

„Sohasem fogsz úgy kinézni, mint a lány a magazinban. A lány a magazinban sem néz ki úgy, mint a lány a magazinban.”

És tényleg. Nemrégiben került napvilágra egy, a korábban a Victoria’s Secretnél dolgozó photoshoppoló kisiparostól, bizonyos Sarah-tól, néhány kulisszatitok arról, hogyan készülnek a világ talán legnépszerűbb alsóneműmárkájának katalógusfotói. Először is nem hiszi, hogy valaha is fotóztak volna olyan modellt, akinek igazi volt a haja, mivel minden egyes alkalommal póthajjal turbózták fel a manökenek feje búbját. Azt is állította, hogy sok lány annyira vékony, hogy imitt meg amott is pakolni kell rájuk mesterségesen egy kis húst, hogy ne szúrja ki a fürdőruhát (vagy a szemünket) a csontjuk. Aztán még azt is mondta, hogy a bikini alá melltartót vesznek, hogy a melleik extra pushinggal jobban mutassanak a fürdőruhákban.

Mondom tehát, nincs ezen semmi meglepő, tudtuk eddig is, hogy agyon vannak retusálva a magazinok, a kampányfotók, meg hogy a decemberben tartott éves nagy show-ra durván edzenek, szinte éheznek, és az utolsó napon már vizet se isznak, azért, hogy szépen rájuk száradjon a bőr, és a lehető legjobban nézzenek ki. De mire jó ez? Amikor ezek a nők egyébként is brutál gyönyörűek, minek még a lehetetlenre, gyakorlatilag az elérhetetlenre torzítani őket? Olyanra, amilyen senki a büdös életben sohase lesz, még a lány se a magazinból meg a kampányokról.

Mi lenne, ha fogná magát a Victoria’s Secret, mert kétségkívül ő a legnagyobb hatalom ebben, és meghagyná ezeket az amúgy is brutál jó csajokat a maguk valóságában, az apró hibáikkal, a természetességükkel együtt, a fotókon is és a bemutatókon is? Akkor lehet, hogy kevesebb volna a világon testképzavaros tinikből, meg a lengőbordájukat kivetető, önmagukat Barbie babává átoperáltató torz nőkből, és lehet, hogy én is nyugodtabban tunkolnám magamba a csirkepaprikást.

Persze itt még csak véletlenül sem arról van szó, hogy zabálj, és magasról tegyél a sportra meg az egészséges étrendre. A mozgás fontos és jó. De azért senki ne sanyargassa már magát (főleg bakfisok ne!), mert egy elérhetetlen kép után vágyódik egyfolytában.

Most behunyom a szemem, és elképzelek egy olyan világot, ahol a reklámok nem hazudnak, ahol a kifutókon egészséges kinézetű szép lányok és egyéniségek vonulnak végig (ebből lehetne példát venni Jean Paul Gaultier bemutatóiról). Ahol nincsenek olyan tinédzserek, akik délután kettő után már nem esznek, mert hasonlítani akarnak ezekre a manökenekre (ezt a közvetlen környezetemben láttam). És ahol mindenki elfogadja magát úgy, ahogy az Isten megteremtette… Létezik ilyen világ? Lehet, majd talán egyszer. Mi is tehetünk róla. Mi is tehetünk érte amúgy.

Szentesi Éva