-

Bruckner Adri amerikaiként Michigan, Toronto, Tokió, Párizs és Amszterdam után 2000-ben költözött a számára teljesen ismeretlen Budapestre, és határozott véleménye, hogy ez a város simán felveszi a versenyt bármelyikkel. Amerikában ismerkedett meg Zoltánnal, aki azóta a férje és két gyermekének apja.

Adri 3-4 évente várost, országot, kontinenst váltott, most viszont 16 éve itt él. Azt mondja, megtalálta a helyét ebben az országban. Sok élete volt/van itt is: a Bloombergnél újságíróskodott, ott kezdte a – nem egyszerű – ismerkedést a magyar nyelvvel. „A munkám miatt tökéletesen értettem a KSH-jelentéseket, viszont nem tudtam egy kávét rendelni”, majd ette a gyesen lévő kismamák kenyerét. Mivel percek alatt beleszeretett Budapestbe, boldog korszak volt az életében, amikor egy angol nyelvű programmagazinban és egy privát blogban népszerűsítette a város szépségeit a külföldiek számára. Több mint 2 éve a CEU kommunikációs osztályát vezeti.

A „mit szeret, világpolgárként mi tartja itt, állandó költözködőként?” kérdésre nehéz válaszolnia, mert – mint mondja – 16 év után nem tud kívülállóként nézni erre a 93 000 négyzetkilométerre.

Bruckner Adri, aki itt van otthon

Mégis sorolja: Imádja, hogy a magyarok mennyire ismerik a történelmüket, él a lelkükben a múlt. Az utcák híres írókról, politikusokról vannak elnevezve, és mindenki tudja, hogy ki volt az illető. Amerikában a legtöbb utca vagy számozott, vagy földrajzi elnevezése van. Budapesten a történelem él a mindennapokban. A Belvárosban sétálva rácsodálkozik, hogy a házfalakon sokszor látni a 45-ös, 56-os golyónyomokat. Vagy, hogy egy felújított ház mellett málladozik egy régi. Ezekre mi kevésbé vagyunk büszkék, szerinte viszont „ez tök élővé teszi a várost, sokkal érdekesebb, vibrálóbb, nem olyan patikaszerű, mint Prága, vagy Bécs”. Ugyanaz a helyzet a romkocsmanegyeddel, ahol a koszlott „díszletek” között valami újat varázsoltak. Mint mondja, a világ sok városában ilyenkor kiirtják a régit, és új városnegyedet húznak a helyére. Szerinte Tokión kívül (ami már kicsit sok volt neki) ez a leglüktetőbb, -életszagúbb, -szerethetőbb város eddigi lakóhelyei közül.

Mivel a magyarja (ami ma már tökéletes) éveken át a párja nagymamájával eltöltött heti teázásokon csiszolódott, oral history-ként, első kézből tanult az ország történelméről, kultúrájáról. „Ő pedig örült, hogy valaki figyelmesen végighallgatja a történeteit.”

Bosszantja, hogy Budapest mennyire alulértékelt a világban.

„Ez egy lélegzetelállítóan szép város, amikor a Dunát, a hegyeket látom, mindig megdobban a szívem. Óriási metropolisz, egy kincs, amiről sokkal kevesebbet tudnak a világban, mint ahogy megérdemelné.”

Belakta Ferencvárost, Újlipótvárost, most pedig a kertvárosban él a családjával. „Évekkel ezelőtt a zöldséges, akihez jártam, mindig cukkolt, hogy lehetek olyan hülye, hogy amerikaiként itt élek. Akkor kicsik voltak a gyerekek, mondtam neki, hogy kint nem tudnék otthon lenni velük, a bébiszitter nevelné fel őket, és évi 10 nap szabadságot kapnék. Azt mondta, jó, jó, de csak csóválta a fejét!”

A Szent István park játszóterén egy csomó anyukával megismerkedett, egyesek ma is barátai. Amerikában a játszótereken csak az au pair-rel lehet beszélgetni. Sokkal jobb dolog itt élni és Amerikába utazni, mint fordítva – mondja, és komolyan is gondolja. A szülei nagyon hamar megszerették a várost és az országot, gyakran jöttek ide. Amikor a mamája meglátogatta őket, mindig országjárásra indultak. Az útikönyvekből válogatott, hogy mit szeretne megnézni, és mindent bejártak. Adri is így csodálkozott rá a Kárpát-medencére. Élvezi, hogy egy nemzetközi közösségben dolgozik, ahol a magyar és az idegen világ nap mint nap találkozik. „Jó itt nekem!”

Hajdu László

A képek forrása: Bruckner Adri