-

F. B.: Hogyan csöppentél bele ebbe a világba?

Kati: A férjem családja világ életében nagy nudis volt, már akkor is, amikor megismerkedtünk. Amikor bemutatott a szüleinek a Balaton közepén egy vitorláshajón, az anyósom és az apósom is meztelen volt.

F. B.: Előtte felkészített, mire számíthatsz?

Kati: Abszolút nem. Úsztunk befelé, mondta, hogy a szülei ott vannak a hajón, úgyhogy akkor bemutat. Egy szót sem szólt arról, hogy meztelenek lesznek. De annak idején, a nyolcvanas években ennek sokkal nagyobb divatja volt, jóval többen monokiniztek is, mint manapság. Anyósomékat is elkapta akkor ez a hullám, és végül így kerültem bele én is.

F. B.: Annyira, hogy ma már évente kétszer egy nudista kempingben nyaraltok.

Kati: Egyszer hallottunk róla, hogy van egy díjnyertes nudista kemping Horvátországban, Rovinj mellett, ami negyedik éve nyeri el sorozatban Európa legjobb kempingének a díját. Lehet sátorral menni, lakókocsival, de vannak apartmanok, bungalók is. Összehasonlítva más kempingekkel, elképesztően tiszta a Valalta-kemping. Nem tudom, hogy ennek köze van-e a meztelenkedéshez, de valószínűleg igen. Tényleg gyönyörű az a 4000 négyzetméteres tengerparti rész. Lassan tíz éve járunk ide, úgyhogy pontosan látom a visszatérő embereken is azt, hogy aki megismerte és megszerette, az utána nem is nagyon vágyik másra. Ez egy életforma.

F. B.: Hogy néz ki a gyakorlatban a megérkezés és a nekivetkőzés?

Kati: Felöltözve érkezel meg, aztán elhajtasz a recepcióra. Ott azért még van rajtad ruha, aztán a becsekkolás után aki onnan kijön, abban a percben ledobja a ruháját, és meztelenül ül be az autóba. Annyira örülnek az emberek, hogy egy teljes hétig nem kell ruhát hordani! A közértben és az éttermekben a vacsorához fel kell öltözni, de a parton, a házak között, ahol sétálsz, mindenki meztelen. Ezt annyira komolyan veszik, hogy rád is szólnak, ha fürdőruhában mutatkozol.

F. B.: Hogyan?

Kati: Jön egy biciklis fiú, aki ruhában van, és figyelmeztet. Csak az alkalmazottak hordanak ruhát, a takarítónők, a pincérek, illetve a gyerekjátszóban az animátorok. Mindenki más, tehát az összes vendég, felnőtt és gyerek meztelen. Illetve nemrégiben lépett életbe egy nagyon klassz újítás: van az a tini generáció, amelyik hirtelen nagyon szégyenlős lesz, ez általában 12 éves kortól 18-ig tart. Nekik csináltak egy külön partszakaszt, ahol nyugodtan lehetnek ruhában. Ki is írták, hogy ez a fiataloknak van fenntartva. Egyébként tényleg sok családos van, főleg olaszok, németek, magyarok viszont nagyon kevesen.

F. B.: Szerinted miért?

Kati: A magyarok szégyenlősebbek, nem szívesen vállalják magukat. Pedig ott olyan testeket látsz... Képzeld csak el az osztrák parasztnénit kétszáz kilósan, aki a legnagyobb nyugalommal mászkál meztelenül, mert felvállalja, hogy olyan, amilyen. A magyarok viszont nem. Ők úgy vannak vele, hogy ha két kiló súlyfelesleg van rajtuk, akkor már tekerik maguk köré a törölközőt, hogy ne látszódjon. Önmagukkal nincsenek itthon megbékélve az emberek.

Aztán ott van ez a téveszme, hogy mások majd jól megnéznek a nudistastrandon. Szerintem, ha valahol nem bámulják meg egymást az emberek, akkor az pont a nudistastrandon van.

F. B.: Egy rendes strandon jobban érzed, hogy megbámulnak?

Kati: Sokkal. Itt sok kisgyerekes van. Meg sok idős is. Ez amúgy sem a bombanő, bombapasi kategória, akit érdemes lenne stírölni. De összességében az látszik az ott nyaraló németeken, osztrákokon, hogy teljesen felvállalják magukat, és abszolút semmi gondjuk nincs azzal, hogyan néznek ki.

F. B.: Nagyon felszabadító érzés lehet.

Kati: Tényleg az. Mindenkinek ajánlom, hogy egyszer próbálja ki, töltsön el ott két-három napot! Az is érdekes, hogy nagyon sok műtött embert lehet itt látni, nőket például, akinek levették az egyik mellét. De ők is hihetetlen természetességgel járnak-kelnek, senki nem görcsöl rá a kinézetére.

Eszébe sem jut senkinek, hogy szégyellnie kellene magát, vagy hogy gátlásos legyen, mert esetleg megbámulják.

F. B.: Könnyen belerázódtál a nudista létbe?

Kati: Az elején nekem is furcsa volt, de nagyon hamar hozzá lehet szokni. Most már viszont, ha megyünk a gyerekekkel Spanyolországba, rosszul érint, hogy ott majd fürdőruhát kell húzni. Gondolj bele, mennyi előnye van a nudista strandnak: például nem kell fürdőruhát vásárolni! Azon kívül állati jó érzés, ahogy szabadon fürödsz a tengerben, és nincs öltözködés sem. A férjem sportot is űz ebből. Egyszer csak azért vittük el a grillezőt, mert még az étterembe se mentünk el vacsorázni. Úgyhogy négy napig fel sem öltözött.

F. B.: Milyen szabályok vannak a nudisták kempingjében?

Kati: Csak annyi, hogy tilos fotózni. Ránk is szóltak, amikor a saját családunkról szerettünk volna képet csinálni. Mivel más is belekerülhet a háttérbe, ezért rögtön mondták, hogy ne csináljuk.

F. B.: Adott neked a nudista nyaralás valamilyen pluszt?

Kati: Egy dolgot biztosan. Ha van rajtad pár felesleges kiló, akkor hajlamos vagy takargatni magad. Ott pedig meglátod ezeket az embereket, akiken nem öt, hanem negyven kiló plusz van, de egy cseppet sem törődnek vele. Hanem vidámak, tök jól elvannak a barátaikkal. Sugárzik róluk, hogy milyen jól érzik magukat a bőrükben, és remekül néznek ki a pluszkilóikkal együtt is.

Tökéletesen egyben vannak. Ezek után magadnak is azt tudod mondani, hogy tényleg, micsoda jó nő vagyok! Az összes görcsöd eltűnik. Rájössz, hogy mennyire nem számítanak ezek a dolgok, sem a ruha vagy a smink...

F. B.: Tényleg, szokták sminkelni magukat az emberek egy nudista strandon?

Kati: Főleg a nőknél tapasztaltam, hogy ha egész nap meztelenül vannak, akkor estére nagyon kicsípik magukat. Csinos ruhát vesznek fel, magassarkút, szépen kifestik magukat. És rengeteget táncolnak! Nem tudom, hogy kötelező-e minden németnek tánciskolába járnia, de elképesztően jól táncolnak.

F. B.: Engem teljesen rádumáltál! Már csak a férjemet kell meggyőzni.

Kati: Képzeld, ez is olyan érdekes! Akikkel én beszélgettem, ott mindenütt a nők voltak azok, akik azonnal belelkesedtek a nudista nyaralás ötletére. A férjeik pedig azok, akik nem... Úgy tűnik, a pasik sokkal szégyenlősebbek...

Fiala Borcsa

Képünk illusztráció, forrás: Flickr