(Hirdetés)

Igazából elképesztően nehéz helyzetben vagyok, mert nagyjából lehetetlen erről a témáról úgy írni, hogy ne legyen legalább egy olyan komment, hogy engem márpedig bizony a féltékenység fűt. Jó, persze, persze, tulajdonképpen féltékeny vagyok, ugyanúgy, ahogyan a kedves kolléganőm, Kormos Anett is az...

13 éves koromban Viki barátnőmmel elhatároztuk, hogy apácák leszünk. Senki ne röhögjön ezen, komolyan gondoltuk! Szent és halálos meggyőződésünk volt, hogy nekünk bizony semmi szükségünk a fiúkra, mert azok hülyék (meg büdösek is). Hogy az apácalét mivel jár, azt persze nem tudtuk, mi csak utáltuk a fiúkat, és nem érdekeltek bennünket az úgynevezett csajos dolgok. A példaképünk pedig nem más volt, mint Diana hercegnő. Poszterünk is volt róla a szobánkban, mindent tudtunk az életéről, őszintén és csodálattal tekintettünk rá, szépnek, követendőnek, okosnak tartottuk, olyanok szerettünk volna lenni, mint ő. Már-már szentek. Vagy apácák. Ezt a két verziót tudtuk elképzelni sorsunk további alakulásáról.

Aztán nem is olyan régen szembejött velem egy idézet a Facebookon: „In a world full of Kardashians, be Diana.” Ami annyit jelent, hogy „A világban, amely dugig van Kardashianokkal, légy Diana!”

De tulajdonképpen itt nem is a valóságshow-klán méltatlanul világuralomra törő tagjain van a lényeg. Hanem azon a trenden, amelyet ők indítottak el hódító útjára. Az Instagramot ugyanis valósággal elárasztották a (látszólag?) kegyetlenül jó idomokkal rendelkező lányok, akikről az év 365 napján kaphatunk az arcunkba fotódokumentációt arról, mennyire tökéletes az életük, az alakjuk, mennyire fancy helyen éppen mit esznek, k. drága pezsgőt isznak, ultradögös ruhákat vásárolnak vagy kapnak, olyan helyeken nyaralnak, amilyenekről a földi halandó nem is álmodhat, és jószerivel soha nem dolgoznak.

Csak pózolnak. Arról híresek, hogy híresek.

Naná, hogy mindenki úgy éli az életét, ahogyan azt a lehetőségei megengedik. Ha gazdag az apád vagy a pasid, és nem kell munkába menni, az tök jó, mert milyen fasza már, hogy soha az életben nem kell semmiért se megdolgozni vagy ne adj isten szenvedni. Örökös nyaraláson veszel részt, eszméletlen szép göncökben feszítesz, és az egyetlen dolgod annyi, hogy kihozd a testedből a legtöbbet. És aki egész nap azzal foglalkozik, az persze hogy úgy néz ki, mint egy istennő.

Legalábbis a képeken.

A gond azzal van, hogy ez az egész egy szemenszedett hazugság. És azok a tízezrek, százezrek, sőt milliók, akik napról napra követnek téged, egy hazugságot követnek. Ezek a nők aljas módon becsapják a fiatal lányokat.

Olyan embereknek, akik most ébrednek öntudatra, akik most keresik magukat.

Az arcukba tolják az illúziót, hogy az élet nem más, mint egy állandósult, jól filterezett Insta-póz, nem kell dolgozni, a szép és drága ruhák maguktól teremnek a gardróbban, a szép test alapvetés és a boldogság legfőbb forrása (na jó, holtversenyben a pénzzel), a drága éttermekben a számla pedig önmagát fizeti ki. Kim Kardashian és társai szó szerint károsak az egészségre. Azt pedig egyenesen tragédiának érzem, hogy a teljes K-klán több mint százmillió követőt számol, és egyre több olyan fiatal kerül a szemem elé, aki láthatólag mindent elkövet, hogy ugyanúgy nézzen ki, mint ők. Akik megfogadnak olyan bugyutaságokat, hogy ne mosolyogj mert ráncos leszel, meg, hogy elég ha szerepelsz egy hülye valóságshowban, máris sztár lehetsz. Hogy életed legfontosabb célja nem lehet más, mint a smink, a divat, a ruhák, a cipők, a jó kocsik, a gazdag krapekok.

Hadd mondjak én nektek valamit: nincs ingyen ebéd!

Ezek a vákuumnők szembesülnek majd azzal, hogy harminc-negyvenvalahány évesen már nem ugyanolyan a testük, hogy mindig lesz valaki, aki náluk fiatalabb, feszesebb, díszesebb... instább. Akkor rájönnek, hogy a szép mosoly már nem elég, hogy a drága táskával, ami helyett újabb és újabb drága táska kellett, nem lehet esténként beszélgetni, hogy hiába van irtó menő ruhatáruk, egyéniségük egy szál se. Hiányzik, mint instant levesporból a friss zöldség.

Szóval oké, hogy szép vagy, és mit tudsz még mutatni?

Nem hiányzik valami? Egy kis elhivatottság? Mondanivaló? Tenni akarás? Állásfoglalás egy jó ügy mellett? Segíteni valakinek? Tanulni vagy dolgozni valamit? Megtalálni önmagad?

Egyáltalán, tudod te, ki vagy a drága ruhák, a sok filter és a hatrétegnyi vakolat alatt?

Tudod, hogy a kép, amit magadról mutatsz, nem létezik? Hogy amit minden nap a világ orra alá dörgölsz a te tökéletes életedről, az hazugság? Hogy az Insta-élet csupán egy lufi? Egy könnyű, felfújható gömb, amellyel magasra lehet szállni, csillog, de közben hóttüres odabent. Elég csak egy kicsit megkaparod, azonnal kipukkan...

Tudod, hogy nézel ki, ha lemosod a sminked és leveszed a szép ruhát? Szerintem még az is előfordulhat, hogy anélkül szép vagy. Próbáld ki egyszer, csak poénból! Hátha bejön...

Szentesi Éva

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Unsplash/ OC Gonzalez