-

Ez egy női oldal (még akkor is, ha olvasóink ötöde férfi). Nekünk, íróknak, elsősorban az a célunk, hogy benneteket, nőket szórakoztassunk, elgondolkodtassunk, tájékoztassunk. (Remélem, nem sértődnek meg szerzőtársaim az önkényesen használt többesszám miatt.)

És pont emiatt azt gondolom, hadd legyünk már néha egy kicsit elfogultak saját magunkkal. Hiszen ki lenne az, ha még mi se? Hadd tévedjünk, általánosítsunk, vagy akár szitkozódjunk körül sem nézve, ha jól esik. Hadd mondjuk azt, hogy mindenki hülye, csak mi nem, mindenki ronda, csak mi nem, hadd mondjunk, írjunk bármit, ha ettől nekünk, nekünk mindannyiunknak jobb lesz egy kicsit. Csak úgy. Puszta önzésből.

Hadd legyen ez egy olyan oldal, ahol beinthetünk egy jóízűt, vagy cirmoghatunk szép szerelmeteset, vagy… szóval ahol tényleg olyanok lehetünk, amilyenek vagyunk: tökéletlenek.

Szentesi Éva természetesen nem tökéletlen. Hanem tökéletes. És a férfiakról szóló írása is tökéletes volt. Épp ezért szeretném leszögezni, hogy nem vele szemben állva, nem neki ellentmondva, hanem mellé ülve, az ő gondolatait kiegészítve írom le, mi jutott eszembe a témával kapcsolatban.

Ennek – mármint annak, hogy mellé ülök és nem vele szembe – több oka is van. Az egyik, hogy ismerem Évát, és félek tőle. Kétszer legyűrte a rákot, engem alighanem elnyomna, mint a csikket, ha ujjat húznék vele. A másik, hogy elfogult vagyok Évával, és azt gondolom, ha ő indulatos, akkor indulatosnak kell lenni... és pont. Harmadrészt, mert (biztos észre fogjátok venni, hogy ez kicsit hasonlít a második okhoz) elfogult vagyok Évával, és ha létezik olyan férfi ezen a nyomorult világon, amelyik szerint ő selejt, az szerintem is menjen a picsába bátran, serényen.

A másik dolog, amit nem győzök eléggé hangsúlyozni, hogy én a nőkkel vagyok. Van két lányom, egy anyám, én magam is nő vagyok, nem hülyültem meg, hogy hátba támadjam saját magunkat.

Épp ezért, szeretném, ha értenétek, hogy nem Évának ellentmondva, és nem is a férfiak védelmében, hanem kizárólag a szórakoztatás céljának eleget téve, tényleg dupla zárójelbe téve, apró- és halvány betűvel szólnék néhány szót arról, hogy azért bizony nekünk, nőknek sem mindig könnyű megfelelni.

Én például – aki férjezett lévén, igazán nem vagyok válogatósnak mondható – múltkor Jeff Bridges-szel álmodtam. És mikor felébredtem, nagyon csalódott voltam. Ugyanis rájöttem, hogy számomra ő az ideális férfi. Álmomban Baker-fiúként jelent meg, sármos volt, szellemes, elragadó (mindezt úgy, hogy nem szólt egy árva szót sem), nem hagyta szét a zoknijait, és reggelre úgy eltűnt, mint a sicc. De komolyra fordítva a szót.

Nézzük csak meg, milyen férfiakon szocializálódtunk.

Vannak a fehér lóval érkező, gazdag csávók, akik egy csókkal simán felébresztenek minket az évszázados álmunkból, majd hetedhét országra szóló lakodalom keretében feleségül vesznek, hogy aztán a puccos kastélyukban holtomiglanozzunk, míg meg nem halunk. És mellettük vannak még a csillagszemű juhászok, akik ugyan csóróként kezdik, de bátorsággal vagy furmánnyal sárkányokat szeletelnek, meg zord királyoktól fele királyságokat szereznek, csak hogy minket nőül vehessenek. Ezek után persze hogy nem elvárások nélkül vágunk bele a párkeresésbe.

Jó lenne, ha a srác jól nézne ki, meg okos lenne, vicces, ambiciózus, hűséges, netalántán gazdag. Akinek szerencséje van, az – ha csalódások árán is, de viszonylag hamar rájön, hogy ez a konstrukció a férfipiacon nem kapható, és lejjebb adja.

Mondjuk, legyen jóképű és okos… a többit majd kellő neveléssel beléplántálja. Gondolja… rosszul. Mire rájön, hogy a beléplántálás nem is olyan könnyű, többnyire arra is ráébred, hogy a válogatás során nem a megfelelő tulajdonságokat helyezte előtérbe. Jobb lett volna talán a hűségest és a családcentrikust előrevenni. E felismerés pillanatában általában már nemcsak egy-két gyerekkel gazdagabb, hanem azzal az ismerettel is, hogy milyen férfit kellett volna választani ahelyett az évek során megcsúfult helyett, akihez egyébként a sármja miatt ment hozzá.

És most, amikor tudja, ki illene hozzá, jön a felismerés, hogy bizony a piac már nem akkora mint lánykorában, már csak egyes standokról válogathat, főleg a leértékelt, fagyássérült, férges, rothadt vagy nyomott gyümölcsök közül.

Épp ezért azt gondolom, hogy aki igazán okos – függetlenül attól, hogy nő vagy férfi – az a lehető leghamarabb eldobja a listát, amelyen az ideális férfi/nő vágyott tulajdonságai szerepelnek.

Szembenéz azzal, hogy van, akinek a listájára bizony ő sem férne fel, és már az elején tisztázza magában, hogy akárkit is választ, akárki is választja őt, nem lesz könnyű. Mert korántsem ugyanaz álmodni valakiről egyetlen éjszaka, mint együtt élni valakivel minden áldott nap.

Kormos Anett

Kép: Azok a csodálatos Baker fiúk (20th Century Fox, 1989.)