Egyszemélyes konyha: Karácsonyi sütisütés ON
Amikor otthon, a konyhában porcukor illata száll, közben az öcsém mandarint pucol, és ez a két aroma szépen összekeveredik a sütemény illatával, akkor a szívemet elönti a giccses, csillogómasnis romantika. Mert nálunk az egész december karácsony, és a karácsonynál nincsen jobb a világon. Nem lehet ezt az ünnepet szentimentalizmus nélkül megúszni, és megfogadtam magamnak, hogy nem kezdek el ömlengeni, mert az egy külön cikket érdemel. Addig is, most szigorúan a sütireceptre koncentrálok. Úgyhogy Horvát Sára szuper mézeskalács-helyettesítő keksze után most jöjjön az én tuti karis sütireceptem. Szentesi Egyszemélyes konyhája következik – és megígérem, nem fogok gügyögve beszélni...
-
Ezt a receptet Mujahid Zoli jóvoltából gyűjtöttem be. Egyik kedves barátnője, a Gizus, akivel egy kalandos út során Brazíliában ismerkedett meg, kacsavacsorát adott néhány hete, aminek a végére én is betoppantam. Akkor kínált meg ebből a fantasztikusan egyszerű sütiből.
Már ott csillagokat láttam a gyönyörűségtől, és ha nekünk KisAnyával nem is sikerült ugyanolyat produkálni, mert hebrencsek vagyunk, nem szabálykövetőek, meg még minden mások is egyszerre, azért érdemes kipróbálni. Még ha nem is lettek ugyanolyan csini szeletek, mint a Gizusé.
Hozzávalók:
– fél kg dió
– fél kg porcukor
– négy tojásfehérje
Elkészítése: A tojásokat szétválasztom és hozzáteszem a porcukrot. Kemény habbá verem habverővel, de annyira, hogy megálljon a hab a keverőn. Majd a szép, fényes masszából kiveszek négy púpozott evőkanálnyi adagot, és félreteszem. A nagyobb részhez hozzákeverem óvatosan a diót, és kettéválasztom egy alaposan meglisztezett gyúródeszkán. Csak annyi lisztet fog felvenni, amennyire szüksége van, úgyhogy nem kell félni tőle. Lehet karis sütiformákkal szaggatni, vagy késsel szabályos kiskatonákat vágni belőle (az eredeti recept szerint ezek amúgy kiskatonák.)
Ha megvannak a szeletek, akkor a félretett fehérjével megkenem őket, mint a pogácsákat, azzal a régi klasszik kenőtalluval (kenőtoll, a szerk.), vagy fémkanállal, az is jó. És beteszem őket a sütőbe egy kilisztezett tepsiben (le ne ragadjanak). Körülbelül 180 fokon sütöm, addig, amíg pasztellbarnák nem lesznek, a végén nem árt sütőpapírral letakarni, mert ha nagyon megpirul, akkor nem lesz olyan finom. Akkor tökéletes, ha a belseje valamennyire krémes marad...
Jó étvágyat kívánok!
Szentesi Éva
A képek a szerző tulajdonában vannak