-

Felháborító, vérlázító, hajmeresztő, libabőröztető (vagy ilyen nincs?) dolog történt ma. A férjem elment nyílt napra a gyerekek iskolájába. Na, nem ez a hátborzongató, bár ez is határeset, hanem az, ami ezután történt. Mikor hazaért, megkérdeztem tőle, milyen volt. És mit gondoltok, mi válaszolt? Na, mit? Hogy valakinek nagyon finom illatú parfümje volt.

Szeretném, ha tudnátok, hogy olyan nő vagyok, akinek bár nincs széles háta, állati vastag rajta a bőr, tehát annyi ostorcsapást elbír, mint egy döglött krokodil. Mindent lehet nekem mondani, szinte mindent anélkül, hogy felhorgadna bennem a női öntudat. De az illat… hát a legjobb illatom azért mégiscsak nekem van kerek e világon, és kész!

Naná, hogy visszakérdeztem: de nem olyan finom, mint az enyém, ugye? Mire a férjem felhúzta a szemöldökét, vágott egy félfintort, és azt mondta: nem. Majd azt is hozzátette (jó, talán én is szóba hoztam említés szintjén a hülye fintorát), hogy ez tipikusan egy olyan női kérdés, amire nincs jó válasz. Mondhatnám, hogy erre úgy reagáltam, ahogy minden normális nő reagált volna, vagyis földhöz csaptam az összes konyhai törékenyt (a mi háztartásunkban ez két tányért, egy kupicát és… még egy kupicát jelent), de nem. Úgy viselkedtem, ahogy viselkedni szoktam. Döntést hoztam. Eldöntöttem, hogy vége.

Eloszlatom a férfifejekben évezredek óta vastagodó ködfátyolt, mely eltakarja belső szemük elől az igazság égig érő totemoszlopát. (Ahhha… úgy örülök, mikor ilyen irdatlan nagy faszságokat lehet írni!)

De vissza a felháborodásomhoz… Az, hogy vannak olyan női kérdések, melyekre „szegény” férfiak nem tudnak jól válaszolni, hiába is próbálkoznak erejükön felül, hát az, az kicseszett nagy kamu. Ezekre a kérdésekre ugyanis pofonegyszerű a válasz. Ám mivel szemmel láthatóan ők nem tudják egyedül kitalálni melyek ezek, leszek olyan nagylelkű, és önként adom át nekik a női lélek kincseskamrájának kulcsát. (Ahhaha, ez már a második fa… mindegy!)

Cukker vagyok, nem? Na, majd a végén bevárom a kézcsókokat, most csak figyeljetek, srácok, fiúk, férfiak, nagypapák, mert ha szépen, ügyesen bemagoljátok az alábbi válaszokat (gyengébb képességűek fel is írhatják a tenyerükbe), akkor női szájakból elhangzó szidalmak rengetegétől óvjátok meg magatokat. És hát mi más lenne a létetek célja, mint a békés együttélés… (költői kérdés, tehát csssss!)

Figyelem, innentől a cikk durva általánosításokat, megbotránkoztató előítéleteket és sok-sok E-számot tartalmaz!

Készen álltok? Íme:

1. Kövér vagyok?

A nagyágyú. Ez az, amitől minden férfi azonnal elsápad, szívritmuszavara lesz, leizzad, és olyan kétségbeesetten kutat a „háthaeltalálom”-ok között, mint bármelyik reggel a csaja fehérneműs fiókjában a saját zokniját keresgélve.

Mondom a helyes választ, melytől minden nő tekintete meglágyul, érintésükbe gyengédség költözik, és azonnal megtalálja a férfi zokniját. A helyes válasz: „NEM”.

Sikerült megjegyezni? Mondom még egyszer: „NEM”. Ha nagyon alapos vagy, és nem bízol abban, hogy a csajod bármit is elhisz, ami elhagyja a szádat, akkor tupírozhatod kicsit, és válaszolhatsz egész mondatban is: „nem, drágám, nem vagy az”.

Ebben az a jó, hogy kétszer is tagadtál valamit, amit közben egyszer sem mondtál ki. De vigyázz, pontosan ezt kell mondanod! Az például, hogy: „nem, drágám, nem vagy kövér”. Ez nagyon hasonló, mégis rossz. Mert ha a nő figyelme egy pillanatra is lankad, akkor hajlandó csak a hosszabb szavakra koncentrálni, és mindösszesen annyit hall meg, hogy: „kövér… drágám". És már feszül is a torkodon a patáliapenge.

Tehát utoljára: „nem”, valamint: „nem, nem vagy az”. Illetve van még egy harmadik válaszlehetőség, ami a nő minden kérdésére tökéletes válasz (a „hol van a kulcsom?”-tól kezdve a „te hánytad le a táskámat”-ig), ez pedig aaaaa: „szép vagy”. Nem helyes, nem aranyos, nem csinos, hanem „szép”. Ennyi.

2. Szeretsz?

Na, most a férfi egyik leggyakoribb reakciója a nő kérdéseire az ijedség. Ez is milyen, fura, nem? Mi, nők eleve az „igen" válasszal a szánkban születünk, és alig várjuk, hogy a megfelelő lánykérő (vagyis az első) végre kiszabadítsa onnan. A férfiak meg vagy üres szájjal születnek, vagy a gól lakik ott, ahol nekünk az igen. És mi, nők – amilyen aljasak vagyunk – a lehető legritkábban teszünk fel olyan kérdést a férfinak, amire a gól előharsoghat a búvóhelyéről.

Szóval. Kedves férfiak! Amire figyelnetek kell ennél a kérdésnél, az csupán az időlimit betartása. A kérdés és a válasz között eltelt idő majdnem fontosabb mint maga a válasz.

A helyes választ egy másodpercen belül kell kimondani, különben megszólal a gong, vagyis elbasztad.

Aki túllépi az időkorlátot, annak a válasza érvénytelen, akkor is, ha egyébként telibe trafálná. Hogy értsétek: az egy másodperc után kimondott igen válasz a szeretsz kérdésre olyan, mint a lesről rúgott gól. Szopás. Hogy sikerüljön azonnal rávágni az igent, érdemes tükör előtt, stopperrel gyakorolni. De figyelj, mert csak akkor tudod tízből tízszer egy másodperc alatt kimondani, ha nem gondolkozol előtte. Egyáltalán. Ennek a kérdésnek ugyanis nem a fejedből, hanem a szívedből kell jönnie. (Tényleg gyilkosok vagyunk, mi nők, de állati jó.) Amúgy meg ne szarj be! Vágd rá nyugodtan, hogy igen, a férfiigent még a legostobább nő se keveri össze a női igennel, vagyis egy igen a te szádból nem azt jelenti, mint egy nőéből az oltár előtt. Mindössze annyit, hogy este megint lesz szex… feltéve, hogy a kövér vagyok?-ot is ügyesen megugrottad. A helyes válasz a szeretsz?-re tehát az: „igen”. Valamint jó lehet még a: „szeretlek”. Minden más rossz. A persze, a talán, a nehülyéskedj, a mérkérded, a mileszavacsi is. És ha hiszed, ha nem: a jobban, mint az életemet és az ehhez hasonló barokkos túlzások is. Ezek ugyanis gyanút keltenek… és rögtön előidézik a „kivel csalsz, te disznó” kérdést, ahonnan viszont tényleg nincs visszaút.

3. Mire gondolsz?

Elárulok valamit. E mögött a kérdés mögött nem rejtőzik valódi érdeklődés. Két lányom született, és nekem is van némi közöm a nőiséghez, tehát biztosan állíthatom, hogy mi, nők, nem szeretjük a csöndet. Mivel azonban ahhoz vagyunk szokva, hogy mi beszélünk, nincs túl sok izgi kérdés a tarsolyunkban. A mire gondolsz?-ot két esetben szoktuk feltenni. Ha mi akarjuk elmondani, hogy mire gondolunk, vagy ha valami bókot szeretnénk kicsikarni.

Éppen ezért azt javaslom minden mire gondolsz?-szal sarokba szorított férfinak, aki időnként a vécén ülve belelapoz egy-egy női magazinba, hogy mindent felejtsen el, amit ott látott. Különösen azt, hogy a jó kapcsolat alapja az őszinteség.

Ezt szerintem a savanyú szőlőt szopogató szingli újságírónők találták ki, hogy a nemszinglikből is szinglit csináljanak. Igen, igen. Szerintem ezek az agyafúrt stratégák csakis azért tuszkolják be az őszinteségcuclit az óvatlan olvasóik szájába, hogy szétcsesszék a kapcsolatukat.

Nem szabad! Soha, ismétlem soha ne mondd el, hogy valójában mire gondolsz, mikor a csajod megkérdezi, hogy mire gondolsz. Képzeld csak magad elé a jelenetet: fekszetek az ágyban egy orbitális szex után pihegve, és a nő felteszi a nagy miregondolsz?-ot arra a válaszra éhesen, hogy: szerintem össze kéne házasodnunk, mire te csillogó szemmel azt mondod: úgy ennék egy hamburgert sok hagymával. Vaaagy: ha már ilyen jóban vagyunk, finghatok is előtted, nem? Vaaagy… és lássuk be, ez a legigazabb szex utáni férfiválasz válasz: SEMMIRE. És hogy mi a jó válasz? Nem tudom… de az biztos, hogy egy „szép vagy”-ból nem lehet nagy baj.

Ui.: És most, ha háromból kettő nő agyonvágna, és háromból három férfi is, akkor azt kell mondanom… teljesen megértem.

Kormos Anett

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Unique Vision