-

1. Együttműködünk 

Ha azt kérdezik, kivel szerettem a legjobban dolgozni, még mindig régi, tévés kolléganőmet, Mónit emlegetem. Vele számos közös „csajos” pontunk volt és van, munkaszempontból viszont több mindenben különböztünk, mint hasonlítottunk. Ő precíz, én hanyag, ja nem, nem szidom magam... Khm, én laza, ő analitikus, én ötletember, ő rendszerben gondolkodó, én a káoszban is (többé-kevésbé) eligazodom. Ő nagyon okos, én inkább nagyon kreatív vagyok. És mégis tökéletesen működtünk együtt. Fogtuk a kávéinkat, én felvezettem az akkor kiválónak tűnő ötletfoszlányaimat, ő pedig rendbe rakta, és segített, hogy ne csak ötlet maradjon, hanem meg is valósuljon. Hű, de hiányzik néha most is egy Móni az életemből!

2. Erősítjük egymást

Kezdetben csak személyi edzéseket tartottam, később kipróbáltam, milyen, ha az egymáshoz legjobban passzoló nők 3-4 fős kiscsoportokban edzenének. És az történt, hogy a lányok még látványosabb eredményeket kezdtek elérni. Miért? Azt hiszem azért, mert csapatban kitörünk az önmagunk körül való forgásból, a másik is fontossá válik. Ma már a lányok egymás legnagyobb támogatói, és ahol tudnak, segítenek a másiknak. Közben talán észre sem veszik, de ők maguk is elkezdik lebontani azokat a belső és külső falakat, amelyeket az évek során önvédelemből maguk köré emeltek.

3. Nem harcolunk (mindig, mindenáron)

Van egy háromhetente összeülő csapatom, ami 13 VIP-nőből áll. Ó, nem, ez nem a veriimportentpörszönök titkos csoportja. Fiatal vállalkozónők vagyunk, akik jellemzően gyerekszülés, vagy egy másik sorsforduló után léptek ki az alkalmazotti létből, hogy megvalósíthassák a saját álmukat. A VIP megnevezés itt Virtuális Inkubációs Programot takar, vagyis pici növénykék vagyunk. Ebben a csodacsapatban mentoraink, – Rita és Helga – inkubátora alatt tanulunk (egymástól is!), fejlődünk és erősödünk. Lehet, hogy sokan még mindig egymással harcoló vérfarkasként látják a vállalkozókat, de ebben a közösségben épp azt tanultam meg, hogy nem vagyok egyedül a nehézségeimmel, és ha kell, mindig mellém áll valaki.

4. Helyettesíthetők vagyunk

Egy évvel ezelőtt, amikor még teljesen egyedül dolgoztam a Libertadban, elképzelni sem tudtam volna, hogy a legnagyobb munka közepette szabadságra menjek. Idén októberben viszont a mi alig pár hónapja kialakult edzői kis csapatunk, Viki, Andi és Vica úgy elvitte a hátán a stúdiót, amíg én U2-koncertről U2-koncertre rohangáltam Londonban, hogy szerintem senkinek nem tűnt fel: nem vagyok ott. (De feltűnt! Nagyon hiányoztál! – Gabi, az életmódváltó szerk.) Ez ám a rock’n’roll!

A Libertad csapat: Viki, Andi, Vica és Gina

5. Önfeledtek vagyunk

Egy tisztán női munkaközösségnek is vannak hátrányai, de kétségtelen előnye, hogy ha nincsenek jelen benne a férfiak, akkor teljesen felszabadultan lehet mindenki önmaga. Így aztán a stúdióban simán fulladhatnak röhögésbe a  munkamegbeszéléseink, ahogy a LIBa-edzéseink is, amikor egymást edzzük. Ami egy LIBa-edzésen történik, az ott is marad. Szerencsére. És a legjobb, hogy ennek ellenére hatékonyak maradunk.

6. Tükröt tartunk egymásnak

A leendő vendégekkel a legelső találkozón közel másfél órát beszélgetek, közben felmérjük az aktuális fizikai állapotot, feltárjuk a meglévő problémákat, hogy személyre szabott mozgás- és életmódprogramot tudjunk kialakítani. Mégis, ezek a beszélgetések általában jóval túlmutatnak az állapotfelmérésen. Valahogy mindig olyan nőkkel találkozom, akik tükröt tartanak: történetükkel, élethelyzetükkel rámutatnak a saját életem régi (vagy jelenlegi) neuralgikus pontjaira, más megvilágításba helyezve azokat. Így végül a vendégeim legalább annyit segítenek nekem, mint amennyit én nekik.

7. Empatikusak vagyunk

Ősszel, a menekültválság idején, és most pár napja is, egy segélyakcióban mutatták meg a körülöttem lévő nők, hogy mennyire érzékenyek, segítőkészek, és azonnal tettre készek, ha valaki bajban van. Egyetlen posztom után másnapra megtelt a Libertad Spinning-terme egy mélyszegénységben élő borsodi falu számára adományozott ruhával, játékkal és étellel. Annyira, hogy azonnal ki kellett találnunk, hogyan folytatjuk a gyűjtést, hiszen az adományok azóta is jönnek, és tovább kell adnunk a felajánlott tárgyakat. De soha ennél nehezebb terhet!

8. Inspiráljuk egymást

Most mondhatnám, hogy pontosan tudtam, mennyire jó lesz újra újságot írni, és egy szerkesztőség tagjának lenni, de amikor D. Tóth Krisztával idén februárban beültünk egy kávéra a Széna téren, és először mondta azt, hogy: WMN, simán csak azt éreztem, hogy ez oké. És ennyit is válaszoltam arra a kérdésére, hogy szeretnék-e az induló szerzői csapat tagja lenni. Oké. Azt, hogy nemsokára Gyurkó Szilvi, Fiala Borcsa, Kormos Anett, Pásztory Dóri és Szentesi Évi legnagyobb rajongója leszek, hogy alig várom a szerkesztőségi értekezleteket, hogy ebben a közösségben alkotva és egymás írásait olvasva mindannyian egyre jobbak leszünk, hogy izgatottan várom, mit válaszol Kriszta és Both Gabi az elküldött cikkekre, hogy alig pár hónappal később majd olyan szövegeket merek leírni, amelyekkel a legbensőbb érzéseimet tárom fel, a saját nevem alatt, (!) és nem félek ettől (na jó, csak egy kicsit), a legvadabb gondolataimban sem jött elő. Mégis, életem egyik legfontosabb okéja lett az ott februárban a Széna téren. Oké a WoMeN-re, oké a nőkre!

+1

Rájövünk, hogy férfiakkal együtt mégis jobb

Megírtam ennek a cikknek az első változatát, de volt némi hiányérzetem. Úgyhogy még mielőtt bárki látta volna, elküldtem egy barátomnak. Igen, egy férfinak. Aki persze azonnal szétszedte, rávilágított a gyenge pontokra. Kicsit morogtam, aztán átírtam: és jobb lett. Ahogy jobbak lettünk a VIP-nők csapatban is akkor, amikor Pali, a marketingguru vagy Tibor, a vállalkozásfejlesztő megjelent, és segített nekünk. Megerősödtünk a WMN-ben, amint beszállt a csapatba az értékesítési területre Gáspár, és együtt lelkesedünk a csajokkal a szerkesztőségi ülésen, amikor megjelenik egy-egy bátor és jó férfi szerző cikke. És most, hogy így jobban belegondolok, talán ideje lenne felvenni egy edző srácot is a Libertadba...

Prónay-Zakar Gina

A fönti fotón a WMN-csapat (egy része) a budapesti éjszakában, némi alkohol és egy szelfibot kíséretében. A szerző (Gina) DTK (rendezői) bal oldalán látható.