-

Ahogy beléptünk az étterembe,

megcsapott minket az émelyítő fűszerszag.

Meg is jegyezted, biztos nem jó a levegőztető rendszer,

és tudnál egy megbízható céget ajánlani a tulajnak, akik majd javíthatják a hibát.

Szerintem nem is volt beszerelve levegőztető,

de nem hallottad meg, mit reagáltam a feltevésedre,

mint ahogy általában nem reagálsz semmire, amit mondok.

Jó volt így veled beszélni, (persze ezt csak képletesen mondom, nehogy elhidd)

a kérdéseimre mindig hallgatás a válasz, de már megszoktam, hogy ilyen vagy,

nem üt szíven annyira, mint az elején.

Azt mondtad, klassz kis hely az összes hibája ellenére,

tetszettek a kaják, amiket egy magyarul nem beszélő szakács főzött.

Ki akartad hívni, hogy megmondd neki, mekkorát remekelt,

de a séf még angolul sem tudott, nemhogy magyarul.

A séfek amúgy is szégyenlősek, bizonygattam, de te erre sem figyeltél,

én meg azt mondtam magamnak, ne is törődj vele, megszokhattad volna már.

Aztán az jutott eszembe, amikor kiléptünk az utcára,

és a körülöttünk lévő félméteres körben fullasztó curryszag terjengett,

hogy miért kéne megszoknom a közönyt, hiszen még rettenetesen fiatal vagyok,

és ebben a fiatalságban épp az a rettenetes, hogy máris ilyesmin kell gondolkodnom

egy olyan emberrel kapcsolatban, aki nem is szeret igazán.

Szentesi Éva

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Unsplash/Eli DeFaria