Scarlettságom története - Vivien Leigh emlékére
Gyerekkoromban Scarlett O'Hara akartam lenni. Tízéves voltam, amikor először láttam az Elfújta a szél című filmet, és onnantól kezdve nem volt megállás a Scarlettságban: rendületlenül gyakoroltam a jellegzetes szemöldökfelvonást, a mozdulatokat... és minden mást is, ami hozzátartozott ehhez a csalafinta és pimasz karakterhez. De még most, évtizedek elteltével is kedves a szívemnek a Vivien Leigh által megformált karakter, és az Oscar-díjjal jutalmazott alakítás. Százkét éve született a legendás színésznő, és erről persze eszembe jutott Miss O'Hara, no meg a saját Scarlettságom... Szentesi Éva írása.
Ikonok és ikonok
Régen még az ikonjaink is másmilyenek voltak, mint ma. Sehol nem voltak az Instagram, meg a valóságshow-k által kiköhögött sztárok, kósza gondolat sem volt egy olyan nő, mint Kim Kardashian, vagy Paris Hilton. Gyerekkoromban Scarlett O'Hara volt a menő, meg Diana hercegnő, és a vérrel-verejtékkel a siker minden köbcentijéért megdolgozó Madonna. Persze mind a három más karakter, de mindegyikre joggal fel lehetett nézni. Egészen másmilyen példát mutattak, és egészen máshogy edukáltak. Ezekkel a mai ideálokkal sincsen semmi baj baromi nagy baj van. Milyen életfilozófia az, amely a vagyontárgyait, a a mesterséges eszközökkel kreált szépségét helyezi a kirakatba, de csak azt?
Így légy te is Scarlett!
A Scarlettság ezzel szemben egyúttal kisasszonyság is volt. Egy olyan nő képét vetítette elém, aki a szépségét ésszel használta, nem félt a munkától, szerette az életet, és ragaszkodott a gyökereihez. Nem átallott csalafinta lenni, vagy pimasz, de ugyanakkor hűséges és törékeny.
Nem mellesleg ízig-vérig nő volt. Elképzeltem magam ebben a szerepben, és kisasszonyosat játszottam. Azonosultam a lázadó szellemével, azzal, hogy nem hagyja magát, és nem hódol be soha.
Rendkívül sokat kaptam ettől a fiktív karaktertől, amelyet Vivien Leigh tett élővé és valóságossá.
Szépség, tehetség, betegség
Néhányan úgy gondolják, ha valaki egy kicsit is jól néz ki, akkor az biztos nem tud jól játszani. Mivel engem kizárólag a színészi játék érdekel, azt hiszem, a szépség néha nagy hátrányt jelent, ha valóban azt a személyt szeretném alakítani, aki nem feltétlenül hasonlít rám – nyilatkozta egyik 1961-es interjújában.
Nem hiába kapta meg az Oscart ezért a szerepéért, bár egész életében bizonytalan volt, hogy csak a szépsége miatt ajnározzák és dicsőítik annyian, vagy a tehetségéért. Úgy érezte, sokkal többet kell bizonyítania szép színésznőként, mint a kevésbé attraktív kolléganőinek. (A kevésbé attraktív kolléganők meg azért szenvednek, hogy sokkal gyönyörűségesebbek legyenek, hát hogy van ez?!)
A gyakran betegeskedő színésznő lelkén lenyomatott hagyott a sok önértékelési válság, a nagy tempóban élt élet és a viszontagságos szerelmek. Súlyos depresszióval küzdött, bár a külvilág elől jól titkolta állapotát. Istenien alakította G. B. Shaw és Tennessee Williams hősnőit is, mégis a meg nem értettséget, és a kirekesztettséget érezte magáénak.
– Ó papa! (...) Lennék csak a felesége, majd megváltozna minden!
– Igen? Megváltozna? (...) Akkor ugyancsak keveset tudsz a férfiakról. Soha még asszony nem teremtett új embert a férjéből. (Részlet a regényből)
Scarlett O'Hara és Vivien Leigh... Sok a hasonlóság köztük és köztem. Sok leckét kaptam tőlük együtt és külön-külön is. De ami a saját életemre is a legigazabb, az a következő:
abba kell hagyni az örökös harcot. Máskülönben belepusztul az ember.
Szentesi Éva
Kiemelt kép: Getty Images/Bettmann
