A Kozma nagyanyám-féle rakott krumpliban nem volt kolbász – kezdem így in medias res. Igazából én abban a hitben nőttem föl, hogy a rakott krumpli húsmentes. Olyannyira ízlett nekem így ez a végtelenül egyszerű étel, hogy később, amikor már mindenféle rakott krumplit ettem, akkor sem tudtam megszeretni a húsos verziót.

Tehát én ezt az ételt kolbász nélkül készítem, és mondhatjátok rá, hogy ez akkor nem is rakott krumpli, de nekem az. Akkor is!

Nagyanyám úgy sütött-főzött, mint az angyalok. A legegyszerűbb ételeket is mennyeien készítette el. Egy kicsit képes voltam lopni ebből a tudásból magamnak, de csak keveset, mert sajnos idő előtt magához szólította őt a Jóisten. Emlékszem még, ahogy állt a margarinszagú konyhában a zöld virágos viaszterítő fölött, és a két kezével mindig valami csodát csinált. Én meg felálltam a hokedlire, és az asztal sarkáról bámultam az erős ujjait.

Mamánál nem volt pardon, mamánál nem volt elrontott étel, vagy pazarlás. Addig nem állsz fel az asztaltól, amíg meg nem eszed, fiam! – ez viszont volt, és jó étel is mindig volt. Na meg a gyakran elhangzó figyelmeztetés: Ne csak ímmel-ámmal csináld ,lyányom! Nem éhezett odahaza senki, és mindegyik étel a kedvencünk volt, amit ő főzött. Mama, ilyen finomat senki se tud főzni – gyakran mondtuk neki, és ő annyira boldog volt, úgy ragyogott az arca, mint a csuda.

Lehet, hogy csak ezért élt...

Ehhez az ételhez a kertből hozott fel krumplit, a tojást a tyúkólból szerezte, a tejfölt meg ő maga készítette házi tejből. Na,  most akkor el tudjátok képzelni, hogy milyen íze volt annak a rakott krumplinak még kolbász nélkül is.

egyszemélyes konyha

Én úgy csinálom, ahogy ő mutatta. A tojást anyámtól kapom vidékről, sokkal sárgább és intenzívebb, mint amit a nagy bevásárlóközpontokban lehet kapni. A tejföl ugyan nem házi, de jó zsíros, másmilyenből nem érdemes. A krumpli meg ne legyen új, mert akkor felvizesedik az egész.

Egy kiló burgonyához egy kiló tejföl dukál, meg 12 tojás, ez a rakott krumpli íratlan, hármas törvénye (amit én találtam ki, úgyhogy ne vegyétek komolyan). Jó alaposan meg kell pakolni, annyira, hogy kifolyjon a kis tepsiből. Ezt egy személyre főzöm, tehát elég a kisebb tepsi. Meg kell főzni előre, egészben a krumplit, meg a tojásokat is (lehetőleg azokat is egészben). Majd kihűteni, felszelni az alapanyagokat szabályos karikákra.

És most jön a lényeg: a rétegezés. Alulra a krumplisor, egy szusznyi hely se maradjon ki köztük, fölé a tojáskarikák, rá az étolajjal és sóval öszebolondított tejföl. Jó sokat, tocsogósan, hogy ne látszódjon ki alóla egyetlen darab sem. Az olaj nagyon fontos, a tepsi alját is ki kell vele kenni. De nehogy valami divatos olajjal csináljátok, mert Kozma nagyanyám megfordul a sírjában... az hótziher! Aztán még egy réteg, és még egy. Közben sózni, sózni, sózni, mert az meg fura módon elveszik benne. És ebben az egyben csalok, mármint a sóban, abból a trendit használom, a Himaláját. A tetejét tejföllel zárjuk, ekkor már púposan kell állnia a tepsiben. Sütőbe be, 200 fokra. Addig kell sütni, amíg pirospozsgás nem lesz a teteje.

Akkor aztán kivenni, és nem várni meg, amíg kihűl.

Szentesi Éva

U.i.: A tepsi szélére odaégett rész a legfinomabb, azt addig kell megenni, amíg a húgom át nem jön, és be nem falja a maradékot, amit másnapra tettem el magamnak. Mert ez általában így szokott lenni.