Hudacsek Dorka „Vattacukorlány”: „Nekem nem kell becsicskulnom, nem kell eladnom a bőrömet”

Sz.A.E. /WMN: Ki az a Vattacukorlány? Kicsit mást sugall a név, mint amit aztán az oldaladon látni…

Hudacsek Dorottya: A nevemnek nincs hatalmas nagy sztorija. Anno, százötven évvel ezelőtt ezt a nevet találtam szabadon az Instagramon, imádom a vattacukrot, kábé ennyi lett a történet. A „H.D.” és a „H.D.1” mind foglaltak voltak, úgyhogy gondoltam, jó, legyek Vattacukorlány, ezt elfogadta a rendszer, így aztán TikTokra is ezzel a névvel regisztráltam.

Sz.A.E. /WMN: Kicsit becsapós ez a név, pillekönnyű, cuki dolgokra asszociálnék belőle, ehhez képest…

H.D.: … nagyon más, igen. Igazából régóta éreztem azt, hogy a kreatív energiáimat nem tudom lekötni. Alapvetően multis környezetben dolgozom, de mindig is kerestem az utam, ahol a kreativitásomban is ki tudnék teljesedni. Az Instagramon – ahol privát az oldalam, tehát csak az ismerőseim látják a posztjaimat – nagyon sok sztorit osztottam meg, és mindig rengeteg pozitív visszajelzést kaptam. Emlékszem, épp mentem haza a dombóvári vasútállomásról, amikor felraktam Insta-sztoriba az első kis videómat, és hirtelen azt gondoltam, kirakom ezt nyilvánosan a TikTokra is.

Sz.A.E. /WMN: Mi történt ezután?

H.D.: Rengeteg megtekintés és visszajelzés érkezett, és az igazság az, hogy hamar rá kellett jönnöm: én ezt élvezem. Élvezem, hogy inspirálódom egy videóból, „megdorkásítva” felveszem, vagy hozok egy saját ötletet az életből. Elkezdtem a saját humorommal fűszerezve átadni a gondolataimat, és sokan jelezték vissza nekem azt, hogy mennyire bírják, hogy én nem félek beszélni semmiről. Mivel van egy polgári munkahelyem, amiből szépen megélek, nagyon hálás vagyok érte és szeretem is, maximálisan megbecsülve érzem magam anyagilag és emberileg is, remek emberek között dolgozom, ebből következik az a szabadságom, hogy

nekem nem kell „becsicskulnom”, nem kell eladnom a bőrömet, nem tudom én, hány forintért egy reklám miatt.

Sz.A.E. /WMN: És így az sem érint mélyen, hogy nem mindenki ért veled egyet.

H.D.: Dehogy érint. Viszont arra nagyon figyelek a kezdetektől, hogy tisztelettel viszonyuljak mindenkihez. Lehet, hogy valaki triggerelve érzi magát a tartalmaim miatt, de én csak a gombokat nyomogatom rajta – magával a problémával már neki van dolga, nem nekem. Emlékszem, az elején kaptam egy tanácsot: hogy válasszam ki a célközönségemet és a témámat. Tudod, megvannak ezek a skatulyák: közéleti influenszerek, politikaiak, beauty- és skinfluenszerek, meg vannak azok az „influenszerek”, akik tulajdonképpen semmilyen értéket nem teremtenek az online térben, de valamiért mégis van létjogosultságuk. Bár ez a mi hibánk is, ha mélyebben boncolgatjuk.

Sz.A.E. /WMN: Hát igen, ugye, kereslet-kínálat… És megfogadtad a tanácsot?

H.D.: Természetesen nem. Nekem nincs egy fő témám, amit rá lehet húzni minden videómra.

Sz.A.E. /WMN: El kell árulnom, hogy amikor készültem erre az interjúra, kicsit zavarba jöttem. Általában egy tartalomgyártó oldalára érkezve szinte rögtön látni, amit te is mondtál: kikhez akar beszélni, mi az üzenete, mit akar eladni, satöbbi. Nálad meg aztán kattintgathattam vég nélkül, az egyik videód erről szól, a másik meg teljesen másról. Vajon tényleg fontos, hogy mindenki kitűzzön az oldalára legalább egy zászlót, vagy csak ezt szoktuk meg?

H.D.: Szerintem nem fontos. Miért ne beszélhetnék párhuzamosan több dologról? Beszélhetek az egyik videóban a mentális egészségről és egy másikban az aktuálpolitikai meglátásaimról is, miért ne?

Sz.A.E. /WMN: Sokakat váratlanul ér, sőt, valósággal sokkol, amikor a támogató, rajongó visszajelzések és kommentek mellett megjelennek a kritikus hangok, a negatív visszajelzések, vagy akár trollok. Jól érzem, hogy te nemhogy nem rezzensz össze ezektől, de még táplálkozol is belőlük?

H.D.: Én imádom a trollokat! Imádok intelligensen visszaoltani. Ez poén, az élet egy nagy poén, nem szabad túl komolyan venni, a trollokat sem! Fel kell készülni rá mentálisan, főleg az olyan nőknek, akiknek véleményük van. Egy értelmes nő, aki nem fél kimondani, amit gondol, rengeteg név, kép és videó nélküli, privát profil mögé bújtatott férfit triggerel.

Sz.A.E. /WMN: És hát ez a történet nem a közösségi oldalakkal kezdődött.

H.D.: Nem, de ez engem tényleg szórakoztat. Egyedül a fizikai erőszakkal fenyegetőzés az, amire ugrom. Amúgy csak röhögök rajtuk.

Sz.A.E. /WMN: Érdekes ez a fanyar humor, ami látszólag nálad mindenhol, mindenbe belefér. Eszembe is jutott, hogy az egyetemen, televíziós műsorkészítés órán többször is figyelmeztettek minket, hogy a közönség a képernyőről nem, vagy alig érti a szarkazmust. Erre itt van a te közönséged, ami nemhogy érti a szarkazmust, de szomjazza is.

H.D.: Nagyon hiszek abban, hogy

ha csinálsz valamit az online térben, a közönséged úgyis megtalál, és legyen akármekkora, az hűséges lesz hozzád. Ezért is hülyeség, ha trendeknek akarsz megfelelni tartalomgyártóként.

Nekem egyelőre mindig jók az eléréseim, megvan az a stabil mag, aki imádja ezt a kifordított, szarkasztikus stílust.

Sz.A.E. /WMN: Ha jól tudom, boldog, stabil kapcsolatban élsz, ehhez képest a legnépszerűbb videóid például a toxikus férfiakról szólnak. Általában az ilyen témájú, kritikus tartalmakat az érintettek – ez esetben a férfiak – nagyon magukra tudják venni.

H.D.: Persze, mert triggereli őket.

Sz.A.E. /WMN: És ki az a Toxic Tamás? A párodat hívják Tamásnak, ugye, de itt egy csavart sejtek…

H.D.: Az érti igazán, milyen valóban megbecsülni a jót, aki megtapasztalta már, milyen, amikor nem bánnak szépen egy nővel. Tamás egy válás és sok rossz tapasztalat után, teljesen váratlanul csöppent az életembe. Köszöntem, én kurvajól elvoltam egyedül, a lécet jó magasra raktam, és erre jött Tamás, aki mindent hozott, ami nekem fontos, még többet is. És ez a szarkasztikus csavar a Toxik Tamás-videókban, hogy igazából én vagyok a toxik. Én keresek hibát a tökéletességben is. Tök jól bele tudom élni magam egy olyan karakterbe, aki mindenen hisztizik, és még azon is felháborodik, hogy a párja virágot hoz neki, mert „nincs elég vázánk otthon”.

Sz.A.E. /WMN: A mai interjúnk apropóját az adja, hogy hamarosan a WMN-en is rendszeresen fogsz jelentkezni különféle tartalmakkal. Erről mesélnél picit?

H.D.: A fókuszban ez a már emlegetett és általam imádott kifacsart, toxik vonal lesz. Itt folytatódik majd a Toxik Tamásos, vagyis a Toxfixnek elnevezett sorozatom, de a tervek szerint belemegyek majd komolyabb témákba is.

A pasik kiosztása már nagyon megy, de a nőkre is ráférne már egy kis tükör,

úgyhogy ezzel is biztosan fogok foglalkozni, az idealizált, bézs világról, ami a többségünknek rohadtul távol van a hétköznapjaitól.

Sz.A.E. /WMN: Akkor a WMN olvasói tőled real life, őszinte tartalmakat kapnak majd, amik vállaltan szembemennek az influenszervilág alapelveivel.

H.D.: Igen, és ehhez kapcsolódik még egy projektem, ami igazából szívügyem. Iszonyúan fel tudom magam paprikázni azon, amikor szülők mindenféle szűrés és kontroll nélkül bármit megosztanak a gyerekeikről a közösségi médiában. Közülük is a legjobban az úgynevezett „influanyukákra” vagyok mérges, akik konkrétan a gyerekükből csinálnak pénzt. Ezt én törvényileg tiltanám. Egyszer csináltam erről egy videót, ami alá rengeteg egyetértő komment jött, úgyhogy csináltam egy Facebook-csoportot. Én ugyan semmihez sem értek hivatalosan, de nagy a pofám és össze tudom hozni az embereket, úgyhogy ma már egy 140 fős csapat vagyunk. Van köztünk szakjogász, kiberbiztonsági szakértő, rendőrnő, pedagógus. Létrehoztuk az ŐTNET csoportot (vagyis az Ő Története Nem Egy Tartalom). Még nem vagyunk alapítvány, de aktívan gyártjuk az edukációs tartalmakat a szülőknek és nagymamáknak. Tamás már megvette nekünk az otnet.hu domaint is, úgyhogy hamarosan indul a honlapunk is.

Természetesen itt is megtalálnak a trollok. Az egyik videóm alatt, ahol azt mondtam, hogy a síró vagy bilin ülő gyerek fotóját megosztani olyan, mintha rólunk tennének ki vécézős képeket, megkaptam a kommentet: „Jó, most már biztos vagyok benne, hogy ez a picsa gyerekgyűlölő.” Na, hát neki például hiába magyaráz az ember… De kaptunk levelet egy olyan édesanyától is, aki a videóink hatására letörölte az összes képet a gyerekéről a netről.

Sz.A.E. /WMN: Ez hatalmas dolog.

H.D.: Igen, és ebből látszik az is, hogy működik a módszerünk. Ahelyett, hogy beleállnánk név szerint az influanyukákba, inkább edukálunk. Na, hát van dolog bőven.

És én hiszek abban, hogy ebben a szutyok világban is lehet még jót tenni.