–

„A fagyinak nem jó a meleg” - meghökkentő felütés ez a hőkupola kellős közepén, miközben egy gombóc áfonyafagyit kanalazgatunk a felsőgödi fagyizó árnyékos teraszán. Az interjút sikerült az év egyik legforróbb napjára időzítenünk, de hamar kiderül, hogy a rekkenő hőség korántsem jelenti azt, hogy ilyenkor fogy a legtöbb fagylalt.

Ahogy Harmath Richárd, a hely tulajdonosa, „mindenki Ricsije” kifejti, mi, magyarok úgy fagyizunk, ahogy eszünk. Nem a könnyed, ribizlis vagy más bogyós gyümölcsös ízeket választjuk, hanem a tejszíneseket, amelyekben „minden benne van”, ezért nagyon finomak, de túl laktatóak. Két gombóc után az ember úgy érzi, mintha megebédelt volna.

Vác felé, a régi 2-es út mentén, bal oldalon, egy virágos belső udvarban bújik meg a fagyizó, amelyet sokan az ország legjobbjaként emlegetnek. Vannak, akik ezért a fagyiért akár több tíz, akár száz kilométert is hajlandók megtenni. A fagyizóban közel 300-féle fagylaltreceptből dolgoznak, amelyek közül naponta 45–50 különböző íz kerül a pultba. Ám a hely nemcsak a bőséges fagylaltválasztéka és finom ízei miatt számít igazi rejtett gyöngyszemnek, hanem

a szívből jövő vendégszeretet miatt is, amely manapság már valódi ritkaságnak számít.

Rendszeresen időzöm itt a virágok között, és kanalazom a hatalmas adag fagyit, amit Ricsiék mérnek ki. A helyet véletlenül fedeztem fel: tejföl kellett az ebédhez, ezért elugrottam a közeli „mindenes boltba” (merthogy a fagyizóhoz nemcsak a virágos, hanem egy vegyesbolt és zöldséges is tartozik), és így fedeztem fel a hely rejtett oldalát.

Szeretek itt ülni, mert számos jó sztorit hallhatok: megtudom, mennyit keres a postás, miért fáj a bokája a dubai csokis fagyit rendelő úrnak, hány órától érdemes úszni az uszodában. Ricsi minden betérővel szóba elegyedik, és ha segítséget kérsz, rögtön ad: telefonszámot a legjobb vízvezeték-szerelőhöz, de volt már, hogy netet is biztosított egy munkámhoz zárás után.

És új ízekkel is szívesen kísérletezik, ha a vendégnek ez az óhaja. „Sokszor úgy találok ki új fagylaltokat, hogy valahol megkóstolok egy ízt” – meséli Ricsi, miközben többször is megszakítják. A vegyesboltban zajlik az élet, ezernyi kérés merül fel, és mindig van mit elhárítani.

Kis intermezzo után Ricsi folytatja: „Van egy jó tulajdonságom: ha egyszer megkóstolok valamit, akkor rövid időn belül le tudom utánozni. Az egyik vendég egyszer tejföltorta ízű fagyit szeretett volna enni, amit itt nem kapni. Mondtam neki, adjon tíz nyitvatartási napot, és elkészítem neki. Elindult a kísérletezés, hogyan lehet a tejföl jellegét úgy megőrizni, hogy közben egy jó fagylalt szülessen. A hölgy minden nap visszatért, hogy megkóstolja az újabb változatot.

A tizedik alkalommal végül pont olyan lett, amit szeretett. Azóta csak idejár.”

Mindenki Ricsije